044./    Micike és Macóka

     A nagy se vége, se hossza erdőben lakik egy medvecsalád: a papa, a mama, és Micike, meg Macóka, a két medvelányka. Nyugodtan állíthatom, hogy a két csemeténél szelesebb, rendetlenebb teremtményt nem igen hordoz a hátán a földgolyóbis. Fésülködni, mosakodni egyikük sem szeret. Mindig bozontos a kobakjuk, de a cicomára van eszük. Ha egy darabka selymet, vagy szalagot találnak, felbiggyesztik a fejük búbjára, és tetszelegve nézegetik magukat a patak víztükrében. Nézegetik, nézegetik, amig hajba nem kapnak azon, hogy melyikük a szebb, melyikükön áll jobban a cicoma. Lánylétükre bizony nem egyszer megesik, hogy a medveszülőknek kell szétválasztaniuk őket, olyan csökönyösen, ragaszkodnak mancsaikkal, egymás poros bundájába. Ha nem hiszitek, hogy a mackó gyerkőcök között is akad mindenét széthagyogató, soha semmit hely nem rakó, ruháját szétdobáló, játékát szétszedő, és össze nem szerelő haszontalan rosszcsont, hát nagyon tévedtek. Micike és Macóka éppen ilyenek.

     Egy verőfényes nyári napon, a medveszülők elhatározták, hogy a nyakukba veszik az erdőt, és megnézik, hordanak-e már a méhek, meg hogy milyen termést ígérnek a málnabokrok.

     - Sötétedésre itthon leszünk-, csókolták meg a két szundikáló bocslányt, aztán kisompolyogtak a barlangból. Mici és Macó, a fülsiketítően cuppanós szülői csókra ugy felébredt, hogy többé nem jött álom a szemére.

     - Tudod mit, Macó? –dünnyögte Micike. Keljünk fel.

     -Nem akarok! -dörmögte Macó, és a feje búbjáig húzta a takarót.

     -Tatáék csak este jönnek haza, és tudod mennyi mindent, lehet csinálni egész nap?-biztatta húgát, Micike.

     -Mi mindent? -dünnyögött ki, a takaró alól Macóka.

     -Hát… mit tudom én. Játszani, halászni. És tudod mit? Ki is takaríthatnánk.- vidult fel Micike.

     -Hol? –ült fel álmélkodva Macóka.

     -Hát itt – mutatott körül a barlangban, Mici. Mamóék hanyatt esnének a meglepetéstől, ha meglátnák a rendet. Még ajándékot is kapnánk.

     -Nem takaríthatok!- jelentette ki határozottan Macó, és visszabujt a takaró alá.

     -De hát miért nem? -döngette húga hátát, Micike.

     -Mert, ha egyszer kitakarítok, mindig velem csináltatják majd. Addig jó, amig nem tudják, hogy tudok takarítani.

     - Ebben van valami! -vakarta meg feje búbját Micike, de nemsokára felvidult az ábrázata. -Majd azt mondjuk, hogy nincs kedvünk, meg azután Mamó különben sem bízná ránk. Szeret mindent maga csinálni a ház körül, hiszen tudod.

     -Éppen, azért nem takarítok- fészkelte be magát még mélyebbre Macóka, -mert Mamó mindig takarít és olyan rend van itt, mint a városi patikában. Szerintem csak bepiszkítanánk a barlangot, a takarításunkkal.

        - Ha nem akarsz, hát nem akarsz- haragudott meg Micike. Majd takarítok magam. Ezzel kinyitotta az ablakot, lerántottá húgáról a takarót és kidobta a fűre, szellőzni.

     -Elment az eszed? Éppen rajtam kezded a takaritást? -bömbölte a medvelányka.

     -Valahol el kell kezdeni! - dörmögte Mici, és kirántotta húga alól a lepedőt is. - Menj ki, a bükkfa alá, ott lustálkodhatsz.

       - Juszt se megyek!- sivalkodott  Macóka. -Hogy aztán csak téged dicsérjenek, meg és te kapj ajándékot, hogyisne!

     -Akkor meg pattanj, és hozzál egy vödör vizet.

     - Honnan- érdeklődött szemeit dörzsölve Macóka.

     -Hogy-hogy honnan? A lisztesládából! Még azt sem tudod, honnan kell hozni, a vizet? A patakról- kiáltotta Mici.

     - És te addig mit csinálsz?

     -Várom a vizet!- jelentette ki Micike. -De siess ám.

     -Tudod mit? -kérdezte Macóka. -Menj el te a patakra, majd én várom a vizet.

     -Jól van. Nem ülök tétlenül, ne félj. Addig kiporolom a derékaljakat, hiszen tegnap este is poros bundával feküdtél le.

     -Te talán nem? –védte saját igazát Macóka. Nem együtt füllentettük, hogy kiráztuk a bundánkat, és talpat mostunk? Te mész a vízért, én porolok, és punktum!- határozott Macóka.

     -Na, nem bánom! Csak aztán rendesen porolj ám, mert szemügyre veszem.- mondta Micike, és elcaplatott a vödörrel, a patak felé. Macóka pedig porolót ragadott, és azon helyben, összevissza ütötte-verte a matracokat. Csak akkor hagyta abba, mikor már, majd megfulladt az átláthatatlan porfelhőben. Amikor Micike visszaért a vízzel, alig látta a szobában hápogó, prüszkölő, köhögő bocsot.

     -Elment az eszed? –prüszkölte. -A szobában verted ki a port? Lusta voltál kihordani a vánkust, meg a derékaljat, a barlang elé? Na, veled is megáldott az ég, mondhatom kkkkhkhkk-hapci.

     -Többet ésszel, mint erővel- védte saját igazát, két prüszkölés között Macóka. -A por mindjárt leszáll, és feltörlöm, aztán egy gonddal kevesebb. Egyszerűbb, csak a port kihordani a törlőruhán, mint ezeket a dög nehéz derékaljakat, nem gondolod?  Van itt ész! -mutatott kobakjára a medvelányka, aztán lehuppant az ágyra, és várta a porfelhő teljes leülepedését.

     Micike közben nekilátott a padlómosáshoz. Hamarosan az egész szoba úszott, mert mi tagadás, könnyebb a ronggyal szétlocsolni a vizet, mint összeszedni. Már kövér izzadságcseppek folydogáltak a medvelányka orránál, de még mindig tócsában állott a padlón, a víz.

     - Segithetnél egy kicsit- szólt oda húgának. Nem látod, hogy nem megyek semmire?

      - Eszembe sincs! Inkább lemosom az ablakokat- jelentett ki Macóka.

     -Azt jól teszted. A sok por mind az üvegtáblákra telepedett. Szinte ki sem lehet látni.

     -Na, látod?- kiáltotta Macóka és máris, előkapta Mamóka, legcifrább ünneplő kötényét, belemártotta a felmosóvödör fekete vizébe, és nekiesett az ablaktábláknak. Hü, de belemelegedett az ijedtségbe, amikor látta, hogy a kötény nyomába, nemhogy tisztulna, de egyre maszatosabbá válik az üveg.

     -Nem értem! -dünnyögte, mama is mindig vízzel mossa, és olyan lesz, mint a tükör.

     -De nem felmosóvizzel nagy okos. .-kacagott Micike a padlón térdepelve. -Menj el tiszta vízért, aztán kezd elölről, mert ha Mamó meglátja ilyen sárosan, külön-külön porolják ki a bundádat, hugica.

     -Menj el te’- replikázott Macóka.

     -Még mit nem? Az előbb is én voltam!-védte igazát Micike.

      - Neked már semmi dolgod! -visitotta Macóka.

     -Na és? Dolgoztam mát eleget, ugy elfáradtam, mint egy kutya. Részemről befejeztem. Majd megmondom, hogy az ablakot te csináltad, azért téged dicsérjenek meg.. hahahha..

     Na több sem kellett Macókának. Az ablakból a piszkos vízzel teli felmosóronggyá pocsékolt köténnyel, egyenesen a nővére nyakába huppant, és pillanatok alatt olyan hempergésbe, sivalkodásba kezdtek, hogy még a madarak is messze, repültek a mackótanya környékéről. Medve anyóék valóban hanyatt estek a meglepetésről, amikor megérkeztek. Hogyne, mikor a két mackólány a verekedés hevében egymás nyakába borította a sáros felmosóvizet, s amikor kirázták bundájukból a sáros lét, bepettyezték vele a barlang falat, még szüleik féltve őrzött esküvői fényképét is. A bútorok feldöntve, a függönyök letépve. Szóval éppen idejében érkeztek a kiáltozástól holtra rémült medveszülők. Éjfél lett, mire Mackó néne befejezte a nagytakarítást. A két lányka, addig a kerek barlang egyik sarkában ácsorgott, büntetésből.

     Pedig milyen jó lett volna aluszkálni, a szobrozás helyett..