A kalapács meg a nyele

Volt egyszer egy kalapács, amelynek a szerszámos raktárban volt a helye. Egyik este olyan durván hajította be a szerszámot gazdája, hogy a vasfej lepattant a fanyélről. A nyél, az egyik, a kalapács pedig a másik sarokba repült.

Egy darabig szótlanul hevertek, majd a nyél, kéjesen megszólalt:

- Csakhogy leráztalak magamról. Nélküled is megleszek, legalább nem kell állandóan cipekednem.

- Korhadt, ócska nyél vagy már - felelte a kalapács - én kapok majd új nyelet, mert neked befellegzett.

- Inkább rám vesznek fényes, új kalapácsot, könnyebbet, mint te voltál, téged pedig eldobnak az ócskavasak közé

- Jól vigyázz! Többet érek én mint te - ágált a kalapácsfej.

Így versengtek egészen reggelig. Akkor bejött a gazda, s amikor meglátta a nyelet, kiszólt a fiának:

- Vidd ezt a vacakot a tűzre, nem ér ez már semmit!

A kalapács táncráperdült örömében, de akkor jött a feketeleves, mert öt is észrevette a gazda és a fiú után szólt:

- Ezt a kalapácsot pedig dobd az ócskavasak közé, kopott, rozsdás jószág, elgömbölyödött már a lapja, ideje hogy újat vegyek...