A legszebb piros alma

Cammogó, a kis barnamedve, egy tikkasztó nyári napon Dünnyögő barátját keresve járt-kelt az óvodában.

- Ilyen melegben ne várd őkelmét - mondta neki Lomposka, a rókalány, egy jeges mackó csak zúzmarás időben érzi jól magát.

A beszélgetés az Állatóvoda almafája alatt folyt.

- Nini! - kiáltott Cammogó. Megérett az alma. Tízórai után kérek egyet az óvó nénitől.

- Ha ad! - mondta sokat sejtetően Lomposka.

- Miért ne adna? S ha nem ad, akkor nem, kóstolom meg, nem halok bele.

- Elég szamár vagy! Ide figyelj, már ki is szemeltem a legeslegpirosabbikat. Ott van, ni! Sajnos egy kicsit magasan. Ha megengednéd, hogy a válladra álljak, éppen elérném és szakítanék egyet neked is.

- Rendben van a vállamra, állhatsz - csak előbb megyek és megkérdezem az óvó nénitől, hogy szabad-e, mondta Cammogó.

- Te, te szőrszálhasogató - kiáltott utána Lomposka - egy almáért ilyen felhajtást csinálni? Hü, de gyönyörű alma - nézett sóvárogva a fa tetejére,- és milyen szomjas vagyok. De jó volna leszakítani. Hopp. Megvan! Kaparok a földből egy kis dombocskát, ráállok, úgy talán elérem.

A rókalány villámgyorsan kaparni kezdett. Alig telt bele pár perc, lihegett, fujtatott és szakadt a veríték róla. Amikor már úgy nézett ki, hogy elég magas a dombocska, megállt, hogy kifújja magát.

Ebben a pillanatban megjelent a doktor bácsi, és Lomposka nagyhitelen beugrott a kerítést övező sövény közé. A doktor bácsi nem figyelt rá, leült a fához közel eső rönkre, és újságot véve elő, olvasni kezdett.

- Na még csak az hiányzik, hogy órákig sütkérezzen, méltatlankodott búvóhelyéről kilesve, Lomposka. - Ijnye - szisszent fel a következő pillanatban, mert fájdalmas szúrást érzett a combján. Csak nem hangyabolyba ültem? Jól nézek ki, ha a doktor bácsi perceken belül nem megy el innen. Hü, micsoda tűszájú jószág ez a parányi szerzet! jajjj nem bírom tovább. kiugrom innen. de nem lehet. nem lehet. Kegyelem hangyácskák, kegyelem!

- Végre a doktor bácsi befejezte az olvasást, felállt és megpillantotta az érett almákat.

- Milyen gazdag termést hozott ez a fa - mondta. - Szólok az óvó néninek, hogy adjon belőle a lurkóknak minden nap egy - egy szemet. Nehogy úgy járjunk, mint tavaly, hogy egyik - másik beleszabadult, aztán félig - rágott almákkal volt tele az udvar.

Végre elindult az óvoda épülete felé és Lomposka elő mászhatott rejtekhelyéről. Ám, ahogy végig nézett magán, menten eltörött a mécse.

- Jaj nekem, hiszen már meg is dagadtam, csak legalább egy vacak alma lenne már a kezemben, ha ennyit szenvedtem érte - mondta és sziszegve kecmergett fel a dombocskára. Már - már leszakított egy almát, amikor lelkendezve megjelent Cammogó.

- Mi az Lomposka, mitől híztál meg ennyire?

- Megcsíptek a hangyák, ha mindent tudni akarsz. Persze te vagy az oka mindennek. Megengednéd végre, hogy a válladra álljak?

- Azt nem, de mindjárt jön a doktor bácsi, és ad nekünk egyet - egyet.

- Hát veled mi történt, gyerek! - kiáltott a doktor bácsi, amikor visszaért.

- Semmi, csak izé - hebegett Lomposka - tegnap este háromszor vacsoráztam és izé. Úgy látszik fogott rajtam.

- Ennyire? - hitetlenkedett a doktor bácsi, na mutasd csak azt a hirtelen szerzett hájat - tapintott rá a rókalány hátsó fertályára, aki akkorát ugrott fájdalmában, hogy a legszebb piros almát is könnyűszerrel leszakíthatta volna, de kisebb gondja is nagyobb volt annál.

- A hangyák csipkedték össze! - szólalt meg Cammogó.

- Úgy, szóval a hangyák. Jó, hogy mondod, mert injekciót kell adnom Lomposkának. -Tessék egy alma Cammogó - tépett le egy szép piros almát.

- Köszönöm. De Lomposkának is, tessék adni. Azt a szép pirosat ott fenn. Azt. Azt.

- Nesze Lomposka, íme egy kis fájdalomdíj a kalcium injekcióért.

- Valóban kitűnő - jegyezte meg Cammogó

- Hát, még ha az injekciótól nem kéne cidriznem, sóhajtott bánatosan Lomposka.

- Látod, látod - korholta Cammogó. Mondtam, hogy legjobb mindig az egyenes út.

- Honnan tudná azt egy sompolygó róka, akinek elég esze van a ravaszsághoz, de fogalma sincs az egyenes útról? - sírta a rókalány, és mint akinek a fogát húzzák, a doktor bácsi nyomába szegődött.