A páva regéje

Réges-régen, amikor még nem házak sem városok, sem emberek nem voltak a földön, az álatok uralkodtak, ők lakták az erdőket, nádasokat, a sík területeket és, csak egymástól kellett tartaniuk.

Akkor a világon mindössze két páva pár élt, az is a sas király udvarában-. De a páva akkor még nem úgy festett, mint manapság. A kakasnak is, tyúknak is teljesen egyforma, szép tolla, legyezője volt.

Az egyik páva pár meg volt elégedve a sorsával. Egész nap jártak-keltek a sas király palotájának kertjében, és aki csak látta őket elgyönyörködött színpompás tollruhájukban, lágyan ringó legyeződíszükben. De hogyne lettek volna elégedettek a pávák, amikor a sas király szolgái ellátták őket minden jóval. Vigyáztak rájuk, nem kellett ellenségtől tartaniuk. Nevezzük ezt a pávapárt elégedett páva párnak. Bezzeg a másik kettő folyton csak cicomázkodott, a tollát fényesítette, hogy minél meggyőzőbben parádézhasson. Mindig szebbek, különben akartak lenni az elégedett páva párnál. Naphosszat a tó tükrében nézegették magukat, azt vizsgálták, vajon nem vesztettek-e el, egy tollat, nem borzolódott-e fel rajtuk egy parányi pihe.

Az elégedett páva pár reggeli után, azonnal a sas király trónja elé sétált, és ott maradt, ameddig a felséges úr kívánta. Ám, a sas királynak egyszer eszébe jutott, hogy udvarában nem egy, hanem két páva pár pusztítja a lenmagot. Intett a szolgáknak, hogy azonnal vezessék trónusa elé a másik két jómadarat is. Kis idő múlva a szolgák a sas király elé tuszkolták a kényeskedő pávákat. Bizony, egy kicsit megtépázta őket a sok csőrös szolga, mert nem értettek a szép szóból, a világért sem akarták odahagyni a tavat. Rikácsoltak, szidták a szolgákat, miért bánnak velük ilyen kíméletlenül, de a király rájuk ripakodott.

- Miért nem teljesítettétek a parancsomat? Nektek nem a tavon, a palotám kertjében a helyetek!

- I.igen..igen persze - pittyegte a megszeppent pávatyúk, de nem akartunk piszkosan, rendetlenül, álmos képpel megjelenni felséged előtt, mint ezek itt. - és a másik páva párra mutatott.

- Ne merd őket ócsárolni- rivallt rá a király-, nézd meg, mennyivel különbek, mint ti-.

- Igen, mert minket megtépáztak kemény csőrükkel a szolgáid, különben a nyomunkba sem jöhetnének

- Márpedig nekem ők sokkal jobban tetszenek, mert

- mindennap láthatom őket. Nem hordják olyan magasan a csőrüket, nem kevélykednek, hanem alázatosan idejönnek minden reggel, valamennyiünk gyönyörűségére. Mire jó a ti szépségetek, ha senki se látja?

- - De hol van az ő szépségük a mienktől? Gondozatlanok, rendetlenek, harciaskodott a pávatyúk.

No, de erre már az elégedett pávatyúkban is felforrt az epe. Farok legyezőjét behajtotta, és nekirontott a nagyszájú pávaasszonyságnak. Tépték, szaggatták egymást, csak úgy szállt a levegőben, a sok színpompás toll. A király szolgái alig tudták szétválasztani őket.

Akkor a Sas csendet intett, és kihirdette szigorú ítéletét.

- Titeket, elégedetlen pávák megfosztalak gyönyörű tollruhátoktól, és mától kezdve olyanok lesztek, mint a közönséges, hétköznapi madarak. Úgy el fogtok szaporodni a földön, hogy húsotokra rászoknak az emberek. Ráadásul pedig, aki csak meglát így csúfol majd benneteket? Szebb a páva, mint a pulyka! Mert mától kezdve pulyka lesz a nevetek. A páva tollát a mai naptól kezdve még színesebbre festetem udvari piktorommal, de csak a kakasét. A pávatyúk, mert olyan fegyelmezetlen volt, egyszerűbb tollruhát kap, hasonlót a pulykáéhoz.

Alig mondta ki mindezt a sas király, az elégedetlen páva pár, menten pulykává változott. Az elégedett pávatyúkról is lehullottak a szép tollak, és ott maradt szürkén, hétköznapiasan. De még így, díszeitől megfosztottan is sokkal szebb volt, mint a pulyka. A pávakakast körülállták az udvari festők, és pillanatok alatt olyan csodálatos pompát varázsoltak a tollaira hogy ámult-bámult, aki rátekintett. A két pulyka, amikor meglátta a szép pávát, vérig sértetten elvonult, miközben az irigységtől kétszer akkorára dagadt a begyük.

A pulyka, azóta is kevély, rátarti. Semmivel nem lehet jobban felingerelni, mint ha azt mondják neki: szebb a páva, mint a pulyka mert a pulyka rút, rút, rút.

Próbáljátok csak meg! De vigyázzatok, nehogy rátok kurrogjon, vagy nektek rontson mérgében!