A kíváncsi búzaszem

Babaházon innen, játékpolcon túl, ott, ahol reggel kel a nap és este nyugszik, volt egyszer egy hatalmas, több emeletes gabonaraktár. Ennek a raktárnak majd minden emelete telis - tele volt tisztított, minőségi vető búzával. Ott szorongott a rengeteg búzaszem egymás hegyén - hátán, várva a tavaszt, amely végre az ő életükben is hoz valami változatosságot.

- Odafigyeljetek, hékások - kiáltott egy reggel a legszemfülesebb búzaszemecske - Süt a nap! De még milyen teli szájjal süt?! Tudjátok mit jelent ez? Itt a tavasz, de itt ám... most már végérvényesen elvonul a tél. A tavaszé a világ, no és a miénk.

- Meséld el még egyszer, milyen sors vár ránk - kérte a legeslegkíváncsibb búzaszemecske.

- Ezerszer elmondtam már. Nemsokára emberek jönnek, zsákokba szednek és a szántóföldre hordanak bennünket, ott azután beleöntenek a vetőgépbe, amely egyenletes sorokban földbe rak minket.

- Hogy tud vetni a vetőgép, - kíváncsiskodott tovább a búza szemecske.

- Hát úgy, hogy a vetőgép csöve, két - háromujjnyi mélységig besüllyed a földbe, és az így készített porhanyós földágyacskába sorra beleszór bennünket.

- Ágyacska... jaj de jó lesz - tapsikolt a kis kíváncsi. - És mi lesz a takarónk?

- Ne félj, arról is gondoskodnak az emberek. A vetőgép mögött jár a henger, amely egyenletessé simítja a földet a fejünk felett... a föld lesz a takarónk te kis kíváncsi

- És aki mégis kilátszik a földből? - kérdezett tovább a búzaszem. - Azzal mi lesz, ki lehet csirázni föld nélkül?

- Hm... hm... hát aki kilátszik, arra bizony nem a legjobb sors vár. Ha netalántán elkerülné a madarak örökké éhes figyelmét, a mezei rágcsálók telhetetlen bendőjét, kétszer olyan erőfeszítésbe kerülne gyökeret ereszteni, szárba szökkenni, mert nem támaszkodhat semmire, nem veszi körül biztonságot nyújtó föld. Gyönyörű feladat a mienk, igazán kár minden egyes szemünkért, épp azért vigyázzatok, testvérkéim, hogy minél ügyesebben pottyanjatok és helyezkedjetek el földágyatokban a vetésnél.

- Én nem akarok a föld alá kerülni - pityergett a kis kíváncsi. - Ott nem akad semmi látnivaló. Egész évben azzal vigasztaltatok, hogy ha itt nem is látok semmi érdekeset, majd kint a mezőn bámészkodhatom eleget. Most meg, alighogy kikerülök innen, a föld alá dugnak?!

- Amit mondtunk, úgy igaz, ahogy mondtuk. Odakint rengeteg látnivalód akad majd, csak meg kell dolgoznod érte. Mihelyt kidugod kalász fejecskéket a földből, máris annyi érdekesség tárul a szemed elé, hogy csak győzzed nézni - csitította egy higgadt búzaszem ..

- Mikor lesz még az?! - sóhajtott egy nagyon szomorút a kis kíváncsi búzaszemecske. - Én előbb akarok világot látni... olyan kíváncsi vagyok mindenre.

- Márpedig óva intelek a kíváncsiságtól. Életeddel fizethetsz érte, és nekünk vetőmagoknak, nemcsak önmagunkra kell ám gondolnunk, hanem arra is, hogy nyár derekára 3o - 4o szemecske szorong majd kalászfejünkben. Ha minket baleset ér, és kárba veszünk, ennyi búzaszem életét vesszük el. Ne légy hát kíváncsi, mindennek eljön az ideje.

Idáig érhettek beszélgetésükben a búzaszemek, amikor a raktár ajtai kinyíltak és bácsik, nénik jelentek meg zsákokkal, lapátokkal. Ezután minden úgy történt, ahogy a legokosabb búzaszemecske elmondta. A zsákokat rázós úton járó traktorral a földekre szállították, és sorban beletöltögették a magot a vetőgépekbe.

Na, de figyeljünk csak, mi történik vetés közben a mi kis kíváncsi búzaszemecskénkkel?

Mondanom sem kell, hogy esze ágában sem volt a kis haszontalannak megfogadni a jó tanácsokat. Alig várta, a hogy lehuppanjon a földre. Jó ideje készült rá, és sikerült is elhelyezkednie egy jókora göröngyön, amelyről messzire beláthatta a sík tájat. Kacarászva bámészkodott erre - arra, amikor feje felett nagy csapat varjút vett észre. Károgva köröztek a vetőgép nyomában és a kíváncsi búzaszemecskének egyszeriben eszébe jutott a sok jó tanács. Na, bujt is volna már a föld alá, ha tud, nehogy a madarak észre vegyék, de hiába. Tehetetlenül lapult a göröngy tetején, és mit tehetett volna egyebet, pityeregni kezdett. A varjuk már ott szemezgettek nem messze tőle, amikor...

óh, micsoda megkönnyebbülés, lovacskák lépegettek feléje, maguk után húzva a fahengert, amely jó piha, sima takarót készített a feje fölé. Hü, ha hallottátok volna, mekkorát sóhajtott a kis haszontalan, amikor ráborult a napsütötte takaró sötétje. Elmúlt a veszély, övé az élet. Most aztán gyorsan teleszívni magát nedvességgel, gyökeret ereszteni, csirába szökkenni...- dudorászott magában.

Igenám, de a veszély még nem múlt el a feje fölül. Egyszer csak észrevette, hogy apró, fürge lábacskák futkároznak fölötte a porhanyós földön- Ezek csak a rágcsálók lehetnek - nyilallt a szívecskéjébe a riadalom. Nem sok ideje maradt a rettegésre, mert feje fölül valaki, máris kaparni kezdte a földet. Mit nem adott volna érte, ha elbújhatna mélyebbre, mind mélyebbre, hogy az ismeretlen ellenség ne érhesse el, dehát hiába, sorsát senki sem kerülheti el. Már szinte átlátott a földtakarón, amikor... hirtelen egy jókora madár csapott le a légből, és elkapta a kövér mezei egeret, vagyis inkább pockot. Mindezt olyan tisztán látta a kíváncsi búzaszem, ahogy ti láttátok volna, ha a helyében vagytok. Szerencséjére, amikor a jókora madár lehuppant a földre, hogy elkapja a rágcsálót, karmaival egy csomó földet hányt a búzaszemecske fölé, aki boldogan pihent meg a jó meleg takaró alatt.

Most már aztán nem fenyegeti több veszély - gondolta boldogan. A vastag földréteg megvédi mindentől, munkára hát. Mondanom sem kell, hogy neki kétszer olyan erővel kellett dolgoznia azon, hogy szárba szökkenhessen, mint azoknak, akiket a henger takart be, és nem volt fölöttük, amolyan kisebbfajta földhegy. Dehát bánta is már a búzaszemecske, csak annak örült, hogy élhet, hogy nyár derekán termést hozhat, és rengeteg látnivalóban lehet része.

Így is történt. Akár hiszitek akár nem, a ringó rengő búzatenger legeslegközepén, magasan kiemelkedve a többiek közül - ezüstös kalászú fejével nyár derekára ott hajladozott a mi kis kíváncsi búzaszemecskénk is. Kalászbölcsőjében 43 búza szemecske aludta édes álmát, és nőtt - fejlődött annak rendje és módja szerint. Ne csodálkozzatok, hogy ráismertem, hiszen mint mondtam, magasan kiemelkedett a táblából, szinte nyújtott nyakkal, mint általában a kíváncsiak...