Húsvéti tréfa

Hegyhát völgyön innen, völgyhát dombon túl, ott ahol a legtöbb nyuszi él, van egy csavaros eszű, az orra alá mindenkinek borsot törő nyuszi gyerkőc, úgy hívják Furfang. Akár hiszitek, akár nem, Furfang annyi fülhúzást kapott már csínytevéseiért, hogy hetedhét országon innen és túl is, neki vannak a leghosszabb fülei. Na, de bánja is ő?! A múltkor is úgy menekült meg egy vadász elöl, hogy elbujt a fülei alá. Furfang minden húsvétra új tréfát eszel ki, de a tavalyi valahogy nem sikerült. Pedig hogy készült rá?! Még ott piroslottak, sárgállottak a fákon a levelek, amikor elrejtett egy tojást a porhanyós földbe.

- Zápulj csak, hékás, zápulj! - mondogatta kuncogva. - Hü, micsoda tréfát csinálok veled húsvétkor?!

Aztán két héttel az ünnep előtt már aludni is alig tudott, annyira várta a tojásfestést. Nyúl mama is serényen dolgozott. Keményre főzte a tojásokat, majd szebbnél szebb mintákat pingált rájuk a füle hegyével. A hímes tojások nagy része városba került, a mezön csak azok maradtak, amelyeken az átvevő fürkész szeme festéshibát, vagy karcolást talált. Szürkületkor aztán Furfang is elosont, és kiásta a tojást, amely az elmúlt hónapok alatt alaposan megzápult. Óvatosan hazavitte és amikor Nyúl mama nem figyelt oda, megfestette. Szakasztott olyan lett mint a többi.

Na, de nem várom meg, amíg kifúrja az oldalatokat a kíváncsiság, hogy kinek is készítette Furfang azt a tojást. Inkább gyorsan elmesélem.

Egy nyári napon történt, hogy Furfang ugyancsak megtöltötte a bendőjét finom friss salátával, zsenge káposztalevéllel és egy bokor alján elnyomta az álom. Olyan édesdeden aludt, hogy álmában káposzta ország kellős közepén járt. Ám, amíg ő aludt, Ugrika barátja odatévedt a bokorhoz. Amikor meglátta az alvó Furfangot, lábujjhegyre fogta lépteit. Persze csak azért, hogy visszafizessen valamit a sok - sok tréfából, amit Furfang, ellene elkövetett. Odasompolygott a patakhoz, jól beáztatta mancsait és füleit, aztán óvatosan, hogy minél több víz maradjon a szőrszálain, visszalopakodott az alvóhoz. Fölébe hajolt és megrázta magát. Furfang álmos ábrázatának igen rosszul estek a hideg vízcseppek és elhatározta, hogy bosszút áll. Erre kellett neki a záptojás.

Elérkezett a locsolás ideje. Furfang kishúga a tyúkokkal ébredt, és cicomázni kezdte magát. Parádézni akart a nagy napon. Sok - sok nyúlfi megfordul ilyenkor a fészekben: tisztán, csinosan kell várni őket. Bundáját tükörfényesre kefélte, maslit biggyesztett a füle tövére, aztán mozdulatlanul ücsörgött, nehogy egyetlen szőrszála is összeborzolódjék. Végre betoppant az első locsoló, Ugrika, aki a szomszédos bokor alján lakott.

Húsvét hétfőn megjelentem

Tavasz tündér küldött engem.

Finom harmatvizet hoztam

Hogy a szép lányt meglocsoljam.

Kotnyeleske irult-pirult, aztán nagy szégyenkezve odatartotta a feje búbját az illatos harmatvíz alá.

- Hát te még nem indultál el? - kérdezte Ugrika az álmosan előkecmergő Furfangot.

- Mindjárt megyek! - ásított nagyot a tréfamester, azzal odanyújtotta húgának a hímes - zápot, hogy adja át locsolójának.

A nyúl fruska odaadta Ugrikának a záptojást, aki belecsúsztatta a zsebébe, majd megköszönte, ahogy illik és kiment. Odakint egy pillanatra megtorpant.

- Á, nem hurcolom biz én egész délelőtt magammal ezt a tojást, egy lépésre vagyok otthonról, beadom a Mamának - gondolta és hazafutott. Amikor a tojást Nyúl mama kezébe nyomta, az nagy hirtelen nem tudta hová tegye, odarakta hát a tál tetejére, a többi közé. Kicsit később Furfang is elindult locsolkodni. Gondolta először benéz Ugriékhoz, ők laknak legközelebb és később nem lesz rá gondja, nekivághat a rétnek. Illedelmesen köszönt, elmondta a nyúlmondókát, meglocsolta a négy süldő lányt, elvette a tojást, amit Ugri néni a tál tetejéről a markába nyomott, megköszönte és kiiramodott. Elhatározta, hogy Ugrika nyomába ered, mert sokért nem adná, ha jelen lehetne a robbanásnál. Igen ám, de alig ért ki a fészek elé, eszébe jutott, hogy még nem reggelizett. Na, azért igazán nem érdemes hazamenni, ott a markában a tojás, úgyis csak utjában volna a futásnál, inkább megeszi. Odalépett egy fához és hozzákoccintotta. Abban a pillanatban éles csattanás hallatszott, majd pokoli bűz árasztotta el a környéket és Furfangnak szeme - szája tele lett a saját készítésű... bűzbombával...

- Segitsééég! Mama!!! Mama! - ordította torkaszakadtából.

Nyúl mama kifutott és amikor látta mi történt, kiabálni kezdett.

- Micsoda szörnyű nyulak vannak a világon. Képesek záptojást sózni a locsolók nyakába, hogy nem szégyellik...

- Pszt... mama hallgass! - nyögte Furfang. - Én adtam a záptojást Ugrikának.

- Teee?! - hüledezett nyúl mama. - De, ha odaadtad, miért robbant fel mégis a te kezedben, mi?

- Mert Ugri néni véletlenül visszaadta... brühühüü...

- Aki másnak vermet ás... - dünnyögte Nyúl mamó. - De most aztán irány a patak. Sikáld le magad, mert te már úgyis befejezted mára a locsolást. A záptojás bűzét nem lehet kimosni a bundádból, az csak kiszellőzik. Lesz rá egy teljes esztendőd.

- Kiszellőzik? - nyöszörögte Furfang.

- Egy - két hét múlva már nyulak közé mehetsz, de addig nem igen akad, aki kibírná a körletedben - mondta Nyúl mama, mire Furfang bánatában úgy nekiiramodott, hogy aki látta, azt hitte meg sem áll a következő húsvétig.