Nem igazság

Marci, és Berci egyszerre születtek, együtt nevelkedtek, szerették egymást, mégis mindig civakodtak, tépték a másik bundáját. Berci volt a mozgékonyabb, neki örült a lelke, ha Marci bömbölni kezdett valamiért, ami persze –mivel egyforma erősek voltak- nem mindig végződött verekedéssel, csak bosszantották, csufolták, megríkatták egymást.

Medve apóka, és mamóka mindent megtett volna, hogy bocsaik békességben éljenek, de hiába.

Egyszer elmentek az erdei bevásárló központba bóklászni. Örült a két bocs, mert ilyenkor mindig kijárt nekik valami édesség. Már jó ideje válogattak a finomságokkal tömött polc előtt, amikor Marci rámutatott egy készitményre.

-Mamóka, mi az, csoki?

-Nem kicsim, Marcipán.

-Kérek marcipánt, kérek marcipánt, - sorolta Marci, és azonnal bosszantani kezdte Bercit: rólam csokit neveztek el, rólad nem!

Berci ugy futkosott a polc előtt, mintha darazsak rajzanának a nyomában, de akárhogy kereste, nem talált a Marci PÁN-jához, hasonlót sem.

Éktelen bömbölésbe kezdett.

-Bercipánt akarok, bercipánt akarok.

A medvepár ijedten futott oda hozzá.

-Mi történt kicsim?

- Nagyon szeretnék Bercipánt, mert ha nem kapom meg, Marci ez után azzal bosszant, hogy csak a jó, a híres, az erős, az okos, a fürge mackókról neveznek el édességet.

- Majd írunk a gyárnak kicsim, de most ne szomorkodj. Neked is veszünk egy marcipánt, úgysem ettél még olyat, de remélem, ha megeszed, nem kezded el Marcit bosszantani, hogy nem is jó, nem is elég édes, nem is elég, puha, nem is elég kemény a te híres marcipánod!

Berci jóízűen elmajszolta a marcipánt, és betartotta az ígéretét: aznap este szóba se hozta a marcipánt. Jobbat eszelt ki.

Ketten aludtak egy vackon, kényelmesen el is fértek volna, ha nem esik jobban a lelküknek, a másik piszkálása. Egyszer csak éktelen bömbölésre talpalt be hozzájuk, Mamóka.

-Mi az, mi történt? Bolhaolimpiát rendeznek a bundátokban?

-Mamóka, Berci azt akarja, hogy ő fekhessen a vacok közepén, én meg aludjak a két szélén….brühhühhü… de hiába próbálom, sehogy sem sikerül!