Fog ország

Petinek két nagymamája, két nagypapjára és megszámlálhatatlan nénikéje van. Ez még nem csoda, és nem is lenne baj, ha nem Peti lenne az egyetlen gyerek a családban, és nem halmoznák el valamennyien édességekkel. Ebből aztán az következik, hogy az alig öt éves Peti jóformán cukron és csokoládén él. Főzelékre, levesre sírás nélkül rá sem tud nézni, s ha sikerül is belediktálni egy-két kanálnyi ételt, annak csoki vagy cukorka a jutalma.

Mindezt csak azért mondtam el, nektek, hogy ne csodálkozzatok azon, ami ezután következik. Petink már ötödször csücsült a fogorvos bácsi székében, méghozzá nem tömés, hanem foghúzás miatt. Bizony, bizony, Az alig öt éves gyermeknek kihuzták az ötödik fogát. Persze, ha idejében mennek, még meg lehetett volna menteni a sokáig helytálló tejfogacskákat, de a kisfiut hatökrös szekérrel sem tudták volna fogorvoshoz vonszolni, amig nem kínozta éles fájdalom. Amikor az ötödik foghúzáson túl esve Peti gyerek, hóna alatt szorongatva egy jókora doboz bonbont, amelyet fájdalomdíjként kapott, hazaért, lefeküdt és azonnal elnyomta az álom.

Ment mendegélt az álom ország útján, amelynek két oldalán csodálatosnál csodálatosabb faragott kapukat látott. Egyik játékországba, másik betübirodalomba csábította az arra járókat. Ahogy bandukolt Petink, egyszerre nagyon furcsa kapuhoz ért. A bejárat kisebb nagyobb fogakból volt kirakva, és két szemfog alakú kis szerzet máris tessékelte befelé. Odabent egy háromlábú, potrohos, vén odvas zápfog fogadta, és nem éppen barátságos hangon ráripakodott:

. Csakhogy itt vagy gézengúz, most aztán megmosom egy kicsit a fejedet. Tátsd a szád, persze. ugy igaz, ahogy a szolgáim jelentették. Hiszen te maholnap olyan leszel, mint egy fogatlan bába. Nem fáj a szíved azokért a jó kis tejfogacskákért?

Peti nyaka közé húzta a fejét, miközben a hatalmas zápfog, lélegzetet sem véve folytatta.
-Úgy tudom, szereted a disznófület.

-Ühüüm..azt nagyon szeretem. Ha nagyapáék levágják a hízót mindig én, kapom a perzselt, tiszttára kapart fület.

- Ugy? És arra nem gondolsz, hogy aki ennyire szereti a disznó fület, annak meg kellene becsülnie a fogait? A jövő évi disznótorban mivel rágod meg a kemény csemegét. Vagy lemondasz róla?

- Nem. Nem akarok lemondani. A csokoládé után a fület szeretem legjobban-, nyöszörögte Peti.

- Jól van, na. Ne pityeregj- enyhült meg a zápfog. A gyávaságra csak mi fizetünk rá. Tudod milyen semmiség egy fogtömés? Először nekivágni nehéz egy kicsit, de utána nevetnél egy nagyot. Adhatnék neked az öt őrlőfog helyett újakat, csakhát.....ingyen nem lehet..mit adsz érte?-kérdezte a zápfog.

- Mit? Mit is adhatnék?-derült fel Peti arca, akit nagyon bántott a disznófülről való esetleges lecsúszás. -Semmim nincs…- nyögte.

-És. abban a dobozban, mi van? –kérdezte sunyi képpel a zápfog.

- Ebben csokoládé..a foghuztásért kaptam, még ki sem bontottam, mert azt mondta a doktor bácsi, két óráig nem szabad ennem.

-Hát tudod mit? A dobozért adok neked öt zápfogat, rendben?-nyújtotta gyökerét parolára, Peti felé, a zápfog

Mi tagadás, Petinek nagyon fájt megválni a finom csokitól, de a fogak is elkeltek volna a disznótorhoz. Végülis odanyújtotta a dobozt a zápfognak. Ezután bementek egy hatalmas terembe, amely telis-tele volt fogakkal.

- Ez itt a tejfogak terme. Alattvalóim, figyelem egy kisfiú van itt, öt erős fogra volna szüksége, melykőtök hajlandő a szolgálatába állni?

Szavait olyan csend fogadta, hogy Peti belepirult.

– Mi az? Senki? Dehát miért nem?

– Nem kell olyan gazda, aki már pöttöm korában is fogatlan- zúgta kórusban a sok fog.- Az ilyen gazdában nincs bizodalmunk. Úgysem becsülne meg bennünket.

A hatalmas zápfog kézen fogta Petit és átvezette egy másik terembe. Itt már nagyobbacska fogak ücsörögtek a tengernyi polcon. Kérdését itt is néma csend fogadta.

–Alattvalóim!- erélyesedett a zápfog. Melyikek hajlandó kis vendégünk szolgálatába állni?

– Bármelyikünk..de persze most nem. Próbaidőt szabunk. Ha lemond a sok édességről, és megígéri, hogy kezelteti a rossz fogait, akkor pár év múlva, szívesen segítünk neki a rágásban. Addig azonban bűnhődnie kell torkosságáért, foghíjasnak kell maradnia.

–Éljen. éljen- zúgta a sok fogacska, amire Peti is felébredt.

– Anyuuuu anyukám-futott át édesanyjához.

–Felébredtél? Nagyon fáj?

– Egyáltalán nem, de tudod mit Anyukám? Ha begyógyul a seb, akkor vigyél el újra a doktor bácsihoz, meg akarom csináltatni a lyukas fogaimat. Ezen túl nem eszem annyi csokit, inkább főzeléket, nyers sárgarépát, almát kérek…

Anyu csak ámult. Nem tudta elképzelni mi történhetett a kisfiával. Csak akkor értette meg, amikor Peti elsorolta neki az álmát, éppen ugy, ahogy most én nektek.