A
sosincsvége mese
Egyszer
volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis rókalány, aki nagyon szerette a mesét.
Esténként a rókalyukban összebujt a hat kölyök, és kántálva kérték anyjukat, hogy meséljen.
Róka
mama tündérszép meséket tudott. Erdei manókról, átlátszó, pillekönnyű
tündérkékről, hájas kappanokról. A hat kis csemete közül öt, hamarosan álomba
szenderedett, de Rozika szempillája csak nem akart elnehezedni. Róka mamának,
már akadozott a szava, bele - beleszunyókált a mesébe, de Rozika kérő hangja csakhamar
felébresztette.
-
Mondd tovább, mondd tovább!
-
Álmos vagyok, kincsem. Alszik már az erdő, az állatok, a virágok, apád, a
testvérkéid, aludj te is, mert reggel nem tudod kinyitni a szemed az
álmosságtól. Nekem is alhatnékom van már, hosszú volt a nap.
- Csak
még egy kicsit mesélj, csak egy nyúlfarkincányit! - kunyerálta Rozika.
-
Milyen mesét szeretnél?
-
Aminek sosincs vége! - sóhajtotta vágyakozva, a rókalány.
- Jól
van kincsen, most aludj szépen, és holnapra kigondolok egy olyan mesét, aminek
sosem lesz vége...
Rozika
befészkelte magát testvérkéi közé, és csakhamar elaludt.
Álmában
egy parányi erdei tündér huppant le mellé, és azt mondta:
-
Eljöttem, hogy elmondjam neked, a sosincsvége mesét.
Rozika
ámulva hallgatta a tündérke meséjét. Hosszú ideig figyelte minden szavát, de
egyszer csak úgy érezte, hogy elég volna már a meséből, jó lenne elnyújtózkodni
a zsongító melegben és aludni... aludni... aludni...
A
tündérke azonban nem hagyta abba. Látta, hogy Rozika figyelme lankad, de azért
csak sorolta tovább a sosincsvége mesét.
A kis
rókalánynak már zsibogott a feje, a hosszura nyúlt mesétől, aztán, amikor úgy
érezte, hogy nem bírja tovább, kiáltozni kezdett a mamája után.
-
Maminkó, segíts... nem akarok mesét... legyen vége már a mesének!
- Mi
az, kincsem, rosszat álmodtál? - kérdezte Róka - mama, és ölbe kapta Rozikát.
-
Igen! Nagyon rosszat...
- Mit?
-
Hallgatnom kellett egy sosincsvége mesét...
- És
az olyan borzasztó volt? - ámult el róka - mama.
- Igen. Nem
akarok többé sosincsvége mesét. Aludni akarok
- mondta
a rókalány nagyot ásítva, és azon nyomban elnyomta
-
- Az álom.
Mamókája elmosolyodott, és nagy- szeretettel,
-
- betakargatta,
majd egy puha puszit nyomott, a kis
-
- rókalány
hegyes nózija, legesleghegyére, mintegy
-
- pontot
téve a sosincsvége mese, legeslegvégére...