A grízgaluska

A következő kis történetnek azt a címet is adhattam volna: hogyan lett: mindjárt Katiból, Máris Kati, hiszen mesém főszereplőjét az egész család Mindjárt Katinak hívta, mindaddig, amíg...

- Katika gyere ebédelni! - szólt ki anyu, az udvarra, a homokban játszadozó kislánynak.

- Mindjárt Anyuci, csak ezt a három tortát kiborítom, és megszórom a tetejüket, téglapor cukorral. Mi van ebédre?

- A kedvenced,... húsleves!

- Jaj, de jó, jaj de jó... sokat kérek anyuci... a húslevest grízgaluskával, nagyon szeretem! - ujjongott a kislány.

Anyu telemerte a tányért, és bement a szobába takarítani.

Kati kiborította a tortákat, gondosan megszórta valamennyit téglaporral, és befutott a konyhába. Megmosta a kezét, s az asztalhoz lépett. Tányérjában ott gőzölgött az illatos húsleves, közepén két - galambtojásnyi grízgaluskával.

- De hiszen ez még tűzforró - állapította meg csak úgy látszatra, és gondolta, amíg kihűl, addig megsüthet még 5 - 6 homoktortát. Azzal uccu, kifutott az udvarra. Az 5 - 6 tortából 8 - 10 lett, és annyira elmerült a játékban, hogy csak anyja hangjára riadt fel.

- Katikám! Te még mindig nem eszel? Teljesen kihűl a leves...

- Mindjárt megyek... az előbb még forró volt... már csak ezt az egyetlenegy tortát borítom ki, anyuci - mondta a kislány.

Úgy is volt. Ám, amikor a konyhában újra kezet mosott, és az asztalhoz lépett, majdnem kővé vált ijedtében. Tányérján két tyúktojásnyi, grízgaluska pöffeszkedett, és egy kanálnyi nem sok, de annyi levest sem látott körülöttük.

- Anyu... anyucikám... miért vetted vissza a levét? - szólt be panaszosan a szobába.

- A levét? De hiszen nem is voltam, azóta a konyhában, kislányom.

- Akkor hová lett?! - sírta Kati. - Kérek helyette másikat.

- Nincs több leves... az utolsó merőkanállal szedtem ki neked - mondta anyu, a tányérra nézve, és hirtelen elnevette magát.

- Mit nevetsz, anyu? Inkább mondd meg, hová tűnhetett el a levesem?

- Hova, hova? Hát megitták a galuskák - kacagott anyu.

- A galuskák?! - nyitotta kerekre a szemét Kati. - A galuskák inni is tudnak?

- Csak akkor, ha megvárakoztatják őket, márpedig ezeknek alaposan próbára tetted a türelmét. Nem kellemes dolog a várakozás kislányom, és te nagyon visszaéltél a türelmükkel.

- De hát, hogy tudnak a galuskák, leves inni?!

- Könnyen! Láttad, milyen kicsik voltak? Most nézd meg, mekkorára dagadtak... mert magukba szívták a levest. Úgy bizony. Ezúttal leves helyett húsleves ízű grízgaluskákat eszel, és közben elgondolkozhatsz azon, hogy amikor hívnak, nem lenne-e jobb a „mindjárt” helyett, „márist” mondani?

Kati kényszeredetten nyelte a galuskákat, és azóta, akár

hiszitek, akár nem, ha szólitják, úgy válaszol: máris!