A nyerés

Jancsi és Peti Ne nevess korán-t játszottak. A harmadik partit is Jancsi nyerte, mire Peti türelmét vesztve felugrott.

-Nem játszom tovább, mert mindig te nyersz!

-Mit csináljak, ha nekem kedvez a szerencse,-nevetett Jancsi.

- Szerencse?-gunyolódott Peti.

-Csak nem akarod azt mondani, hogy csaltam?

-Felőlem megtehetted azt is. Mindenesetre, aki háromszor egymásután nyer, felettébb gyanús.

Jancsi elfehéredett mérgében, de leküzdve indulatát, felállt és otthagyta Petit. Peti kedvetlenül hazakullogott.

- Mi bajod kisfiam?-kérdezte az anyja.

-Semmi!

-Semminél biztosan több, hiszen látom, hogy valami bánt. Hamar abba hagytátok a játékot. Miért?

-Mert mindig Jancsi nyert- felelte durcásan Peti.

-- Vagy ugy?-mosolyodott el az anyja. Te persze nem szeretsz veszíteni!. Pedig mindenki nem nyerhet.

- De én mindig nyerni akarok- duzzogott Peti.

- Annak is eljön az ideje, fiam- vigasztalta az anyja.

- Lesz olyan idő, amikor mindig én nyerek majd?-ámult el Peti

-Csak rajtad múlik kedvesem. A játékhoz szerencse kell, de aki tanulásban, sportban, munkában akar első, vagy nyerő lenni, az mindig lehet, ha elég akarata van hozzá.

-És mit kell tennem majd?

-Tanulni, gyakorolni, dolgozni. Aki a fáradtságot, az időt, és az erejét nem sajnálja, első lehet sok, mindenben. Az igazi győzelem az lesz majd fiam, mert ahhoz nem elég a szerencse. –ahhoz több kell, de az ad igazi sikerélményt, amiért megdolgozol.