Tyúk Ica és a róka

Kendermagos Tyúk Ica, egy napon kirepült a baromfiudvarból, és a szérűskertben kezdett kapirgálni. Nem értette, miért nem engedi őket a gazdasszony oda, ahol szinte terítve van a földön a szalmából kipergett szem. Már ugy megtömte a begyét, hogy a visszatérés gondolatával foglalkozott, amikor az egyik szalmakazal alól halk nesz hallatszott. Kandin, fél szemmel figyelni kezdett és észrevette, hogy a róka les rá. A vér is meghűlt benne a rémülettől, miközben óvatosan körülnézett, hova bújhatna el. Most értette csak meg, hogy miért tiltotta nekik a gazdasszony a szérűskertet.

Cseppnyi tyúkeszével ugy okoskodott, hogy egykönnyen nem adja meg magát, megkísérli a menekülést. A tyúk amig él, remél. Tudta, hogy ha felröppenhetne egy fára, megmenekülne, de fa nem volt a közelben. Csak a széna és szalmakazal magaslott körülötte, arra pedig nagyon nehéz felrepülni. Ahogy így okoskodott, meglátott a füvön egy kecskebőrt. A gazda terítette ki a napra, hogy később kidolgoztathassa. A kendermagos Tyúk Ica ugy gondolta, ha elbújik a kecskebőr alá, megtévesztheti a rókát. Odalépegetett óvatosan a bőrhöz, és alábujt. Hü, ha hallottátok volna mekkorát sóhajtott, amikor bejutott a bőr alá.

-Na, itt aztán biztonságban vagyok!- gondolta boldogan. Csakhogy a róka ravasz állat, ugy tett, mintha nem figyelne, aztán oda sompolygott a rejtekhelyhez, és a kecskebőr egyik lábát, óvatosan a szájába vette.

-Kot. kot. ot. kodács- rikácsolta kendermagos Tyúk Ica, és nekirepült a világnak.

A róka meg utána. Amikor már majdnem elérte, Tyúk Ica szárnyra kapott, miközben ugy rikácsolt, ahogy csak a torkán kifért. Ki tudja, hogy ért volna véget a szérűskertben való kirándulás, ha a házőrző komondor fel nem figyel Tyúk Ica rikácsolására, és egy pillanat alatt ott nem terem a vészhelyen.

A róka csalódottan elfutott, örült, hogy megmenthette az irháját. Talpas még jó darabon kergette, majd nyelvét lógatva visszatért.

- Köszönöm, Talpaskám- pityegte,Tyuk Ica.

- Mars vissza a baromfiudvarba! Megérdemelted a leckét, mert nem fogadtál szót a gazdasszonyunknak. Ez egyszer szerencséd volt.

-Azt hittem a bőr alatt sosem talál rám-, kotyogta Tyúk Ica.

-A róka mindenütt rátalál a tyúkra, akármilyen bőrbe bújik is, mert messziről megérzi a tollas állat szagát. Azt hiszem egyhamar nem lesz kedve errefelé kóborolni. Alaposan megkergettem őkelmét-, mondta Talpas, és visszaballagtak a belső udvarba.

. .