A rossz testvérek

Egy piros cserepes házban él két kisfiú: testvérek. Alig egy év van kettőjük születése között. Pisti és Palkó játszótársaikkal szemben kedves, és engedékeny. Soha senki nem kérhetett tőlük olyat, amit meg ne tettek volna, Bezzeg véget ért mindkettőjük szívében az engedékenység, mihelyt ketten maradtak. Akár hiszitek, akár nem, bár mindig egyforma játékokat kaptak – megismerte ki-ki a magáét, és ha csak egy ujjal érintette is egyik a másikét, pillanatok alatt olyan zenebona keletkezett, hogy zengett bele a piros cserepese házikó. Nem használt a szép szó, sem a büntetés. Egy napon Pistit kézen fogta édesanyjuk, hogy elvigye a kórházba mandulaműtétre.

-Na Palkó fiam, búcsúzz el a bátyádtól mert egy pár napig nem lesz kivel marakodnodl..te..rosszcsont..

Palkónak furcsán összeszorult a szíve, amikor nagynehezen kinyögte.

- Aztán vigyázz magadra, és siess haza!

Anyu és Pisti elmentek, Palkót pedig mintha kicserélték volna. Ha bátyjával nem tudott meglenni. nélküle még kevésbé. Az örökké csapongó jókedve elrepült. Nem kívánkozott pajtásai közé sem, csak üldögélt és bátyja elárvult ágyát, játékait nézte. Nem kellett volna most közülük egyik sem. Még a távirányítós autó sem. Egyre a bátyja járt az eszében, akit talán most fektetnek fel a műtőasztalra.

-Óh, csak ne legyen semmi baja, csak mégegyszer hazajöjjön szegény Pisti – sóhajtozta.

Anyu még vissza sem érkezett a kórházból, amikor Palkó már összes rejtett játék kincsét sorra átvonultatta Pisti polcára.

-Nem kell semmi, csak Pisti jöjjön haza egészségesen- gondolta.

Végre megérkezett Anyu, és örömmel újságolta:

-Pisti túl van a műtéten, hősként viselkedett és egy pár nap múlva itthon lesz.

Palkó majdnem táncra perdült örömében, és addig könyörgött, míg anyja meg nem ígérte, hogy a másnapi látogatásra vele mehet. Amikor belépett a kórterembe, szégyenlős mosollyal sietett bátyja ágyához, és egy papírdobozt tett a takaróra.

-Elhoztam mindent, amit szerettél volna a játékaim közül, míg nem játszhatunk újra együtt!-mondta kissé félszegen.

Pisti kinyitotta a dobozt, és csaknem elpityeredett, amikor belenézett.

- Jó, hogy eljöttél Palkó éppen üzenni akartam Anyuval, hogy nyugodtan játszhatsz a játékaimmal.

Hát így változott meg a két testvér, egymás iránti viselkedése, mert az ember csak akkor tudja igazán értékelni, amije van, ha elveszítheti.