A két táska

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy táskakészítő üzem. Innen kerültek ki a szebbnél szebb, erősebbnél erősebb iskolatáskák. Hogy, hogy nem a készítés során két egyforma iskolatáska nagyon összebarátkozott.

-Oh bárcsak egy családba kerülnénk-, sóhajtották.

S csoda történt, mert a két táskát egy anyuka vásárolta meg a fiainak.

A két gyermek nagyon örült a táskának, és alig várták az iskolaév kezdetét. Elérkezett a szeptember, aztán teltek, múltak a napok.

Tibi ugy kímélte a táskáját, hogy két hónap múlva is újnak gondolta volna az ember. Bezzeg Feri, ott dobta le, ahol éppen megállt. A két táska sokat sírt. A Tibiéé azért, mert a testvérkéjét sajnálta, a Ferié, pedig mert fájtak az ütődései. Egy éjjel aztán furcsa dolog történt.

- Hova készülsz testvérkém, kérdezte a megkímélt táska, az agyonhasználtat.

- Világgá- mondta az, türelmét vesztve, és mindent kiszórt magából. Szanaszét potyogtak a füzetek, könyvek, és írószerek.

- Na..na..mit csinálsz?-kiáltott rá, a Feri táskájára.

-Elfogyott a türelmem, itt hagylak. Holnap vidd az öledben az iskola-felszerelésed- felelte dacosan az ütött-kopott táska.

- De hát mi ütött beléd?-csodálkoztt Feri.

-Mi? –ugrott testvérkéje mellé a megkímélt táska. Nézz meg bennünket, és magad is rájöhetsz. Egyszerre kezdtünk szolgálni. Ugye senki nem hinné, hogy egyidősek vagyunk. Igaza van a testvérkémnek, hogy megunta a bánásmódot és faképnél hagy. Év végére szétmálnak a varrásai, kihullanak belőle a füzetek, ceruzák. Akkor pedig hasznavehetetlenné válva, szemétre kerül, mert aki nem tudja ellátni a feladatát, azt mihaszna lomként joggal dobják félre az emberek. S mindennek te vagy az oka, te a gondatlan kisgazda.

- El ne menj!- szeppent meg Feri. -Ezentúl jobban megbecsüllek majd, nem doblak a földre, nem focizom, nem verekszem veled. De mihez kezdenék évközben táska nélkül?

A két táska hosszasan tanakodott, majd visszarakták a könyveket, a füzeteket, és aludni tértek.

Ugye már gondoljátok, hogy másnaptól az agyongyötört táskát legalább ugy megbecsülte kisgazdája, mint a testvére a másikat, mert megértette, hogy minden holmi, amit használunk, bennünket minősít. .