Cammogó csuklik
Cammogó egy sürü erdő közepén, a medvesor legvégén lakik, kedves szüleivel. A Cammogó név igen gyakori a medvesoron, de Csuklós Cammogót nem lehet összetéveszteni senkivel. Csuklós Cammogó szakasztott olyan játékos, kedves medvepalánta, mint a vele egykorú rokonai, de abban különbözik tőlük, hogy bizonyos esetekben, csuklani kezd. Hogy milyen esetekben?
- Cammikám –szólította meg, nemrégiben Mamókája. -Hova lett a ceruzád, nem látom a tolltartóban. Elveszítetted talán?
A bocs tudta, hogy csak bólintania kellene: igen elvesztettem, és nem is kapna ki. Mamókája egy kis zsörtölődéssel napirendre térne a dolog fölött. De nem tudott bólintani, mert tudván tudta, hogy a ceruzát nem vesztette el, hanem elcserélte. Méghozzá egy döglött szarvasbogárért. Igaz, a bogárról csak a csere után derült ki, hogy nincs benne élet. Cammogó követelte vissza a ceruzát, de a cseretárs azt mondta, nem bolond egy döglött szarvasbogárért lemondani egy ceruzáról. A bogár az ő mancsában még élt, sőt polkázott. Így aztán se ceruza, se bogár. A bogárral versenyfutást lehetett volna játszani, fel lehetett volna emeltetni vele egy, nála kétszer nagyobb ágacskát is, és most nemcsak ettől a szórakozástól esett el, de Mamóka is megmossa a kobakját, ha megtudja mi történt. Már pedig megtudja, mert Cammogó ilyenkor szokott elkezdeni… csuklani.
- Hukk-hukk..
-Csak nem akartál hazudni? –kérdezte Mamóka.
Mamóka, mint minden anya ismerte bocsát és tudta, ha füllenteni akar, zavarában csuklani kezd, és nem is áll el addig a csuklása, amig meg nem mondja az igazat.
- Elcseréltem!- vallotta be kényszeredetten Cammogó, mert másképp ítéletnapig csukolhatott volna. - Egy szarvasbogárért. Ne haragudj Mamóka.
- Haragszom, mert nem gondoltál arra, hogy a ceruzára még szükséged lehet.
Cammogó némán háborgott.
-Más annyit lódíthat, amennyit akar, csak nekem nincs szerencsém ezzel a fránya csuklással. Megyek a napos barlangoldalra játszani, hátha könnyebben viselem a lelkifurdalást.
Nem sokkal később kiszólt érte Mamóka.
-Kisfiam menj el a boltba, felirtam mit kell hoznod.
Cammogó örült a megbízatásnak, mert vásárolni szeretett.
- Abból a pénzből, amit visszakapsz, vegyél magadnak egy ceruzát.
-Köszi- mondta Cammogó, és fogta a pénzt, a kosarat, meg a cédulát, s fürgén caplatott a bolt felé.
Gondolatai a lábánál is gyorsabban jártak.
-Hej, de szeretem a törökmézet, annál jobban talán csak a málnalekvárt. És most nem vehetek, mert a visszajáró pénzen ceruzát kell vennem.
Tehet ő arról, hogy a boltban málnalekvárral teli üvegek sorakoztak, és persze többe kerülnek, mint a törökméz, vagy a ceruza. De…
A boltban sokan voltak. Amig várakozott egyre csak nézte a katonás sorban álló málnalekváros üvegeket.
- Mi lenne, ha vennék egy üveggel? – kérdezte önmagától, és mert ideje volt, mindjárt válaszolt is rá: lehetetlen, Mamóka megdorgálna érte. Na és? A málnalekvár finom íze tovább megmarad a számban, mint a pár szavas dorgálás.
Így történt, hogy mikor a pulthoz ért, nem tudott ellenállni a kisértésnek. Összefutott a nyál a szájában, vásárolt egy üveg málnalekvárt, és odatette a kosárba a többi holmi közé. Hazafelé menve, megállt az első bokornál és bekebelezte a lekvárt. Csak amikor az üveget tisztára nyalta, hasított bele a valóság: mit mond, Mamókának? Csakis azt, hogy Róka néne tévedett, kevesebb pénzt adott vissza. Ahogy kigondolta a hazugságot, máris csuklani kezdett.
-Hukkkhukk.- rontott be a barlangba. Letette a kosarat, a visszajáró pénzt, és indult volna kifelé.
Medve néne azonnal észrevette a kosárban az üres üveget.
-Málnalekvárt vásároltál?
- Én nem… hukkkk hukk csak találtam egy üres üveget, és gondoltam.
-Ne hukhukkolj, hanem mond meg az igazat, kisbocsom.
Cammogónak mit volt mit tennie, bevallotta bűnét, különben sosem áll el a csuklása, és amúgy is fájt a hasa, a sok édességtől, Mamóka pillantását se nagyon bírta, ezért bömbölni kezdett.
-Ne bömbölj, az nem használ!
-Hát mi használ?
-Egy maréknyi akaraterő kellene. Úgyis tudod, hogy kiderül a hazugság, nem titkolhatod el, ha rossz fát teszel a tűzre, mégis újra és újra próbálkozol. Szokj le erről, mert csak elszomorítasz vele, és te úgysem tudsz hazudni, kisbocsom… aminek egy kicsit örülök is.- mosolyodott el Mackó néne, és egy barackot nyomott Cammogó kobakjára.