Galambjaink az olimpián

Most egy olyan helyre viszlek el benneteket, ahol nem minden nap járnak kandi gyerekek. Egy galambházba kukkantunk be, amelynek lakói nagy esemény részesei lesznek. Hazánkból több mint száz madár utazik Athénba. Egy galambházból öt madár indulhat, de a keretbe bejutni nem könnyebb, mint az olimpiai játékokon induló sportolóknak. A galambászok csak olyan madarat választanak ki, amelyeknek a teherbíró, és tájékozódási képessége kimagaslóan jó, és a gyorsaságával sincs baj. Nagy az izgalom a galambdúcban, nemcsak azért, mert a boldog turbékolásban élő párokat a verseny előtt szétválasztják, és csak az indulás előtt eresztik be az indulókat a tojóikhoz, Mit gondoltok miért? Mert a galambok párkapcsolata, békességszeretete messze földön híres, és ha az indulás előtt élvezhetik a párjuk, és családjuk rajongását, alig várják majd, hogy újra együtt lehessenek. Repülnek hát haza, tűzön vízen, akarom mondani: hetedhátországon át.

Az olimpia megnyitó ünnepségén az egész világ ujjong, amikor szabadon engedik a messze földről érkezett postagalambokat. Gondoljátok el: minden kis madár maga a csoda: nem repülve érkeznek, hanem szállítják őket, mégis visszatalálnak ezer kilométerre lévő galambházaikba, hogy párjukkal turbékolhassanak. Hogy lehet egy parányi galambszívben ekkora szeretet, ennyi hüség, és olyan akaraterő, amely egy nap alatt hozahozza őket.

A hazánkból induló galambok között van olyan, amely már 9oo kilométerről hazarepült, de az ezer az ugye százzal több, és ki tudja bírják-e majd az erőfeszítést? És ha még csak attól kellene féltenünk őket? De az egyszerre felröppenő galamb tömegben el is tévedhetnek, ám ha rátalálnak a hazafelé vezető útra, el kell kerülniük a ragadozó madarakkal való találkozást, meg kell úszniuk a puskás emberek vadászkedvét, és nem utolsó sorban, mivel a hazarepülés az olimpia jegyében zajlik: győzniük kell. Az a madár, amelyik elsőként repül be a dúcba, megnyeri a galambászok nemzetközi olimpiáját. A csodálatos kis madarak tehát pontokért repülnek, de erről ők mit sem sejtenek, csak azt tudják, hogy szerető párjuk, és a gondoskodó galambászuk vár rájuk.

Ugye – akárcsak én - ti is csodáljátok azt az embert, aki többre képes, mint ti, és elképedtek az állatvilág, a természet rendjén? Hát nem csoda, hogy egy kis postagalamb kikel a tojásból, és magával hoz egy olyan radart, vagyis tájékozódási képességet, amelynek kifejlesztéséhez az embernek évszázadokra volt szüksége? Drukkoljunk a tőlünk induló békekövetekért. Jó volna, ha az első három helyezett között lenne egy magyar galamb is, de ha mégsem teljesül ez a vágyunk, legalább hazaérjen mind a száz, épen, egészségesen. Mert ha egészség van, akaraterővel bármi elérhető, példa erre az olimpiai játékok ezer csodája.