A tűz és a víz

Egyszer összeveszett a tűz és a víz. Sokszor előfordult, de ritkán lett belőle csetepaté.

-Én régebben vagyok a világon, mint te. Téged akkor találtak fel, amikor az ősember elkésztette a kőbaltát, és a kő -faragásakor szikrát vetett. Abból lettél te. Addig csak akkor láthatott a világ tüzet, ha a villám belecsapott valamibe és addig égett, amig én el nem oltottam, vagy amig volt, ami égjen.

-Nagyra vagy magaddal, pedig te csak ugy lettél, engem pedig a legcsodálatosabb földi lény, az ember talált fel. Azóta nem fázik, meleg ételt eszik, és rengeteg mindenre felhasznál. Még téged is felforrósít, ha akar.

- Ezerszer mondtam már, hogy hagyd abba a vetélkedést, mert úgysem leszel erősebb nálam, soha.

- Most arra vágsz fel, hogy ha valahol véletlenül fellobbanok, veled oltanak el az emberek? De arra nem gondolsz, hogy ők visznek oda, ők locsolnak rám, magadtól ott henyélnél a tengerek, és folyók medrében.

-Ha ugy tartja kedvem, de ha túl sok csapadék hull az égből, amit a napsugarak nem képesek elpárologtatni, a tavak és patakmedrek nem tudnak lehömpölyögtetni a tengerekig, városokat, falvakat öntök el, szóval ne mérgesíts fel, mert megjárhatod. Mindig a hatalmasabbal kezdel, pedig a legkisebb gyermek is megmondja neked, hogy a víz a legjobb barát, ha ésszel használják, de nagy bajt csinálhat, ha meggondolatlanul használják.

- Veled csak nyáron vannak jóba a gyerekek, amikor fürödhetnek a habjaidban, engem egész évben, szeretnek, mert meleget adok, a gyertyákkal fényt sugárzok

- Én meg télen befagyok és sima jégtáblát kínálok a talpuk, illetve a korcsolyájuk alá. Szánkózhatnak is rajtam, de veled mit játszhatnak?

-Játszani semmit nem játszhatnak. Már pici korukban megtanulják, hogy a tűzzel játszani nem szabad, mert a legkisebb lángból is lehet nagyon nagy baj.

-Mi ez a ropogás? Mi ez a füst szag, ez a melegség?

- Amig te karattyoltál a napsugár segítségével lángrálobbantottam az istálló nádtetejét. Az állatok toporzékolnak, és nyerítenek, a gazda meg sehol.

- Azt te csak ugy gondolod. Már hallom is hogy futnak, vödrökkel, és kezdik húzni a vizet, legkisebb katonámból, a gémes kútból. Persze városon könnyebb dolguk van, csak rákapcsolják a fecskendőt a vízcsapra és zuhogok a nyakadba, mint a záporeső. Szerencséd, hogy vannak tűzoltók.

- Beszélj csak én, futok az istállóhoz. Sok ott a szalma, öröm látni, ahogy ég.

- Ittmaradsz!-kiáltott fel a kútból, a víz. Nem csináltál még elég bajt?

- Most kezdek belejönni!-rikkanrtott a kút káváján kuporgó tűz, de a gazda éppen felhúzott egy vödör vizet, és zsupsz nyakon öntötte vele a kérkedő nagyszájút. Az istálló tetejét is eloltották, de elég nagy kár keletkezett. Majdnem akkora, amekkora egy csapadékos tél után, amikor a hegyekből lavinaszerűen indul lefelé a megolvadt esővíz, hólé, és a folyók kilépve medrükből futnak, amerre látnak.

Ki tudná eldönteni: kettőjük közül ki a hatalmasabb, de csak súgva mondom ki: szerintem az ember mindkettőt legyőzi, vagy legalábbis féken tartja, ha nem csügged, és a figyelme sem lankad.