A pityergős fiú

Berci szakasztott olyan kisfiú, mint a kisfiuk általában, csak egyvalamiben különbözik a nagyszájú, rettenthetetlen, ki ha én nem srácoktól: gyakran elpityeredik, vagy könny futja be égszínkék szemét. Nekem elhihetitek Berci sosem akkor sir, ha megszidják, ráadásul joggal, akkor összeszorított szájjal hallgat, mert tudja, hogy megérdemli, amit hall. Akkor sem sir, ha a bátyja belebokszol, nem is egészen szeretetből, hanem mert jobban esik a lelkének. Nem sir, ha nagynéha hármast kap, mert Anyu ugy tanította: ha hazaérsz, és azonnal megmondod, meglátod könnyebb lesz a kudarcot elviselni, és sose bánkódj, mindent ki lehet javítani, csak akarni kell.

Elpityeredik, ha a jelenlétében mást szidnak, akkor is, ha joggal teszik, mert tudja, mit érezhet, akit dorgálnak, és nem tudja visszatartani a könnyeit, ha jelenlétében nagyobb fiú, kisebb gyereket bánt. Megvédeni nem tudja, közbeszólni nincs bátorsága, csak elönti a szemét a sajnálat könnye, és aki látja, kicsúfolja. Ha a rossz tanuló osztálytársa kap egyest, az is mélyen érinti, pedig a fiút látszólag nem nagyon érdekli a dolog. Jó volna neki segiteni, hogy jobban menjen, vagy legalább kedve legyen a tanuláshoz.

Berci nem restelli, hogy elsírja magát egy-egy film megható jelenetén, ha Nagyi feljajdul, hogy majd beszakad a háta, ha Anyu panaszkodik este, hogy elfáradt. Berciben olyan erős a segítőszándék, hogy nem egyszer kotnyelesnek nézik, amikor a sértett fél mellé áll, persze csak szóban.

-Gyenge szíve van ennek a gyereknek-, állapította meg nem egyszer Nagyi, pedig ő tudhatná, hogy tőle láthatta a sirvafakadást, mert ő is, megsiratja még a híradóban látott szerencsétlenségek áldozatait is.

Ha anyunak fáj a feje, Berci apró kezével masszírozza a homlokát, és azt mondja.

-Ha nagy leszek doktor bácsi, leszek, és mindenkit meggyógyítok, akinek valamije fáj.

-Ne hidd, hogy olyan könnyü doktor bácsinak lenni, mondja Anyu. A doktoroknak szinte holtig tanulniuk kell, mert a tudomány gyors léptekkel halad,,mindig készen kell állniuk a segítésre, és a doktor bácsik -hiszen tudod- néha fájdalmat is okoznak, egy-egy szurival, foghuzással. Gyenge szived van neked kicsim az orvosi hivatáshoz.

-Ne hidd Anyu. A filmekben látom, mit csinálnak az orvosok. Tudom, hogy bele is kell vágniuk a betegbe, hogy fájdalmas kezeléseket kell elvégezniük, a boncolásról nem is beszélve, de meg tudom csinálni. Igen, mert a pityergésem nem gyávaságból, hanem együttérzésből ered, sajnálom azt, aki segítségre szorul, és szívesen segítenék bármiben.

Anyu sokáig hallgatott.

-Igazad lehet kisfiam. Nem emlékszem, hogy valaha is azért pityeredtél volna el, mert csúnyán nézett rád a kakas, vagy, mert igazságtalanul bántottak. Azt hiszem belőled remek orvos lesz. De ugye mikor átveszed a diplomát, elnézed majd nekem, hogy kicsordul könnyem.

-Akkor nekem is!