Dédike portája

Láttatok már olyan portát, amelyet az enyészet foga rág, amely ugy elöregedett, mint a gazdája, aki magára maradván, és ereje fogytán, csak a legszükségesebbeket tudja elvégezni. Ha nem láttatok, gyertek velem Katica Dédikéjének portájára. Katica alig várja a szünidőt, hogy újra láthassa a sok szép emléket ébresztő udvart, a csipegető tyúkocskákkal, az egy tehén számára túl nagy istállót, és a kertecskét, amelyben egyre kevesebb vetemény kerül, mert aki hetven évig olyan szeretettel végzett mindent, egyre gyengébb lesz., Hat éve hagyta itt Dédapa 5o évi házasság után, és Dédike hallani sem akar arról, hogy valamelyik gyermekéhez, vagy unokájához költözzön, amig ereje engedi, marad.

Katica ezen a nyáron is a szünidő másnapján megérkezett, és máris azt nézte, hol, mit csinálhat. A tyúkocskák kandin néztek a konyha felé, Dédike biztosan elfelejtette kivetni nekik a kukoricát, a tehénke panaszosan bőgött az istállóban, csak nem maradt el ma, reggel a fejés?

- Megfejtem kislányom, csak megitatni nem volt erőm. A vödör nehéz, kivezetni pedig félek, hátha elránt. Gyenge lábon állok már én kedvesem..

Katica kivezette Bárányt, a jámbor tehenet, amely nagyon szomjas lehetett, mert ahogy haladtak a vályú felé, ugy gyorsította lépteit. Amikor visszakötötte, szénát tett a jászolba, és a tyúkok után nézett. Először is összeszedte a tyúkólból a tojásokat. Három fészekre jártak a tyukicák, és Dédike már nehezen érte el mindhármat. Alig fért a kis szakajtóban, annyi tojás gyűlt össze, ki tudja mióta. Amikor mindent elrendezett Dédikének is beadta a gyógyszereit, megkérdezte, mit enne szívesen.

-Ránk savanyodik a tej kicsim. Főzzél tejlevest, azt te is nagyon szereted, van még házitésztám, azt vesd bele. És régen nem ettem már olyan jó paprikás krumplit, amilyet te tudsz kotyvasztani.

Katica nekilátott. Amig főtt az étel, rendbe rakta a szobát, átöltöztette Dédikét, tiszta ágyneműt húzott, és mindketten nagyot sóhajtottak, amikor leültek ebédelni. Az étel remekül sikerült. Dédike jó étvággyal evett, aztán ledőlt egy kicsit, ahogy szokott, Katica pedig kiment a portára.

A vetményest kigazolta. A sok haszontalan gyom fejére nőtt már a főzelékféléknek. Összeseperte az udvart, a virágoskertet megöntözte. Alig győzte a vizet hordani ugy nyelte a kiszáradt föld az éltető nedűt. A tehénkét is megitatta, és szórt egy kis magot a baromfiiak elé. Arra figyelt fel, hogy egy tyúkot el akarnak verni a többiek a magoktól. A tyúk vertyogott, nem hagyta magát, és amikor ugy gondolta elég lesz, amit összekapdosott, befutott az istállóba. Mit kereshet az istállóban egy tyúk? Katicát a kíváncsiság nem hagyta volna aludni éjjel, de hogy a tyúk után osont, és megtudta a valóságot, még nehezebben jött álom a szemére. Kis szíve tele lett aggodalommal, mióta tudja, hogy egy tyúkocska rendszeresen eltojhatott a jászol alá, az istálló sarkába, ahonnan Dédike nem tudta kiszedni a tojásokat, aztán, amikor megtelt a fészek, ő meg elkotlott, hát ráült, hogy kikeltse. Dédike nem kereste, fáradt volt már a számontartáshoz, s így esett hogy három hete a kendermagos tyukocska minden pipipipi csalogatásra kiosont az istállóból, evett, amennyit tudott, és visszafutott, nehogy kihűljenek a tojásai. Katica nem mondta el Dédikének, mert biztosan felizgatta volna vele, elsírta magát így is, amikor elpanaszolta, hogy még tavaly is aranyságra kiscsirkék futkároztak az udvarán, most meg olyan kopár elöregedett minden.

A szorgos kis vendég reggel korán kelt és kisietett az istállóba. Odaóvatoskodott a jászolhoz és csipogást hallott. Hat kiscsirke már kikelt. Futott vissza a házba szakajtóért, kibélelte egy puha ronggyal, és belerakta a jövevényeket. A kotlós elé kukoricát szórt, hogy minél rövidebb időre kelljen otthagynia a fészket. Estére 16 kiscsirke csipogott a szakajtóban. Akkor odatette Dédike elé, és levette róluk a takarót.

-Itt van az élet, itt a 16 kis tavasz, Dédike.

-Honnan van, te lány?

-A kendermagos eltojt a jászol alá, és kiköltötte.

-Áldja meg az isten az anyaszivét, mondta Dédike, és végigsimított a csivitelő apróságokon. Alighanem mind az ő tojása, mert sok lesz köztük a kendermagos. Most még aranysárgák, de én már felismerem, Hozd be a kotlóst. A tüzhely alatt szokott lakni a kicsinyeivel pár napig, amig megtanítja őket enni, inni, futkározni, elbújni a tollpihéi közé. Aztán kieresztjük őket, hadd fussanak neki az udvarnak. Micsoda boldogság ez a kotlóalja élet nekem, kislányom. Mi lett volna velük, ha te nem jössz?

-Ebben a tyúkban megbizhatunk. Nem ő az első, akli titokban költött és nem csinált kárt. Hát nem csodálatos a természet Dédike?

- De igen kislányom. Az élet csodálatos, csak az a baj, hogy mire becsülni tudnánk, elrepül. Te még csak 12 éve ismerkedsz a léttel, de meglásd egyre szebb lesz, egyre örömtelibb, ha nem becsülöd le az apró örömöket, amelyeket szinte naponta nyújt a legnagyobb csoda, az élet.