Ész nélkül nem megy

Az öreg király maga elé hivatta, három fiát.

- Királyképző iskola nincs, nekem mégis arra kell hagynom a trónt, amelyiktők legmegfelelőbb, erre a posztra. A királyság nemcsak díszes ruhát, gazdagságot, utazást, dinom dánomot jelent, de azt a tisztet kell ellátni, egy egész országért vállalt felelősséggel, amivel egy családban a családfő is nehezen birkózik meg. Nem akarom nehéz helyzetbe hozni népem, ezért hármotók közül arra hagyom a koronám, aki a vizsgafeladatot legjobban teljesíti. A fizikai munka nem erősségetek, ezért ahhoz segítséget vehettek igénybe, de a tervet, a megoldásokat magatoknak kell kézre adni. A feladat egyszer: tervezzetek és építsetek olyan házat, amelyben egy három gyermekes család kényelmesen elfér, és boldogan élhet. A telkeket kijelöltem, egymás mellett, de nem, azért hogy bármit ellessetek a másiktól, mert nemcsak a célszerűséget, az elkésztési időt is díjazom. Jó munkát fiaim!

A három királyfi ezen az éjszakán keveset aludt. Még homokvárat sem épitettetek életükben, mert nem illő egy főúri sarjnak a földön turkálni. Tervezgettek, rajzolgattak és másnap reggel hétkor ott álltak mindhárman a telkük közepén. Aztán jöttek a munkások, ásókkal, kapákkal, csákánnyal és várták a parancsot. Na, ha várták meg is kapták, ki ilyet, ki olyat. A három királyfi kiadta utasításait, a munkások nekiláttak a házépítésnek. A legnagyobb fiú kőművesei, kicsit elcsodálkoztak, amikor azt a parancsot kapták, hogy rakhatják az első sor téglát a földre, és jöhet sorra a többi, ahogy a tervrajz mutatja. A középső királyfi kicsit meglepődött bátyja kezdésén, de amit kigondolt, nem adta fel. Két ásónyomnyi mélységben megásatta az alap árkot, és jöhettetek a téglasorok. A legkisebb királyfi oda se sandított bátyjai telkére, alig látszott ki az alapból, olyan mélyen ástak már a munkások ásói.

Természetesen a legnagyobb fiú jelentette elsőként, készre a házat, és nagyot sóhajtva elnyúlt a szobája hűsében. A középső királyfi akkor még csak a tetőt ácsolta, de az is elkészült egyszer. Akkor a legkisebb királyfi házának falai még csak félmagasságban álltak, de haladtak szaporán.

Mikor mindhárom ház készen állt, az öreg király végig nézett az épületeken, azt mondta: vacsoránál kihirdeti a verseny eredményét. De a kis patak, amely nem messze folydogált, mást gondolt. A hegyekben összegyűlt hó olvadásnak indult, és a keskeny kis meder kiöntött. Rohant, zúgott az ár, nem lehetett útját állni, s a nagyfiú is megszeppent, amikor látta, hogy a háza lábra kél, és csuszik, reped. omlik. Halad a völgy felé. A középső királyfi háza bírta egy darabig az ár ostromát, akkor a haragos víz kimosta a két soros alapból a téglákat, és a falak omlani kezdtek. Nem sokkal később beszakadt a tető is, mert nem volt, ami tartsa. A legkisebb királyfi nem figyelt a házára, beállt az árvízi mentősök közé, és inaszakadtáig dolgozott. Szerencsére az ő házával nem bírt a megvadult zuhatag. Igaz, a pince megtelt vízzel, de mihelyt alább hagyott az ár, kimeregették, és büszkén állt az épület, egyedül a hármas telken.

-Ugye nem kell győztest hirdetnem, fiaim. Nehéz is lett volna a szívem, ha nekem kell kihirdetni, hogy aki nem gondol az alapokra, azzal az első akadály is elbánik. Az elemek, a víz, és a szél eldöntötték a versenyt. A legkisebb fiamé a királyság, mert a házat is ugy építette, ahogy a tudását szerezte. Nem csak akkor kért tanárokat, vagy látogatott egyetemeket, ha kedve tartotta, hanem a nép fiaival egy sorban, ott ült első osztálytól a kopottas padokban. Az ő tudása megbízható, megalapozott. Bátran bízom rá országomat, és elvárom, hogy ti is segítsétek, ha a szükség ugy kivájna.

Az öreg király, amig élt nem bánta meg a választását, utána meg a legkisebb királyfi megnősült, és akár hiszitek akár nem, az enkezével épített házban legalább heti egy-két napot eltölt két gyermekével, és szépséges feleségével. Azt mondja akkora ház elég is egy boldog családnak, ha a szeretet is együtt lakik velük.