Különös kívánság

Egyszer volt, holt, nem volt, volt egyszer egy szegény asszony, s annak két fia. Iskolába egyik sem járt, mert mindkettő cselédnek állt, mihelyt kölyöknyi suhanccá nőtt. Gazdáik kizsigerelték minden erejüket, egyetlen percet sem hagytak nekik napkelte, és napnyugta között pihenésre, nem csoda hát, hogy a két legényke mihelyt letehette a fejét elaludt, a csupasz szalmán, az istállóban. Történt egyszer hogy a két gyerek, disznólegeltetés közben talált egy galambot. Alig volt benne élet, ki tudja mi bánhatott el vele annyira, hogy járni sem tudott, nemhogy repülni. A két gyerek szíve belemelegedett a segíthetőségbe.

- Hogy dugjuk el, nem vehetik észre, mert akkor leves lesz belőle, nekünk pedig barát kell, valaki, aki a mienk, aki figyel ránk, aki együtt érez velünk.

Egyikük ingéből téptek le egy csíkot, a vacsorához kapott hagymából lapítottak masszát, és rákötötték a gennyesedő sebre. A galamb előbb nehezen tűrte, a népi gyógymődot, de aztán megnyugodott, és pár nap alatt hol egyik, hol másik fiú gelebében gubbasztva járt ki, ő is, a legelőre. Amikor már teljesen épnek látszott, megbeszélték, hogy eleresztik, mert biztosan várja valahol a családja, és nekik sem esne jól, ha idesanyjukat nem láthatnák többé.

-Repülj galambocska. Meggyógyultál. De ezen túl jobban vigyázz, és ha erre jársz, látogass meg bennünket.

S csodák csodája megszólalt a galamb.

-Megmentettétek az életem, ezért teljesítem mindkettők egy-egy kívánságát. Mi az, amiről esténként álmodtok, amire vágytok, ami boldoggá tehetné az életeteket.

- Sok pénz, föld, nagy ház, vagyon- siette el a választ a nagyobbik, és nem akartak hinni a szemüknek: a fiú gúnyája arannyal kivarrttá változott, minden holmi a legfinomabb anyagból készült rajta, és a zsebei olyan nehezek lettek a sosem fogyó arany talléroktól, hogy alig tudott lépni.

-Sikerült! Sikerült! -táncolt örömében a fiú. -Kérdd te is ugyanezt, mondta az öccsének.

A kisebbik fiú nem kapkodta el a kívánságot.

- Kérhetnék tudást is?-kérdezte a galambot.

-Bármit kérhetsz.

-Elment az eszed? Amennyit tudunk éppen elég ahhoz, hogy a sosem fogyó vagyont két kézzel szórjuk. Kérj te is pénzt, sok pénzt.

-Galambocska, én tudást kérek, de mert még nem tudom, mi szeretnék lenni, döntsd el helyettem, te. Segiteni szeretnék az embereken, jó volna tanulni, tiszteletet kiérdemelni, és csodaszámba menő dolgokat művelni.

-Akkor orvos leszel-csipogta a galamb. Az én gyógyításommal meg volt a felvételid. Figyeltem, hogy te voltál jobb a kezelésem során, és láttam, hogy örültél a jobbulásomnak. A tudás máris a tied, de mert a világ ugy kerek, ahogy van, meg kell szerezned a diplomát is, vagyis tizennégy évig koptatnod kell az iskolapadokat. Ahhoz pedig pénz kell.

-Adok én kurjantott a nagyobb fiú. -Jól jön majd egy orvos a háznál. Szegény anyánk sem lesz fiatalabb, és dolgozott már eleget.

-Próbaként mond latinul: nincs nagyobb csoda az embernél!

A nagyobb fiúnak tátva maradt a szája, ahogy a kicsi szépen formálva a számára érthetetlen latin szavakat, elsorolta: nincs nagyobb csoda az embernél.

A két testvér egymást segítve elérte, amire vágyott. A nagyobb Kórházat, egészséges kunyhókat építetett, a kisebb, ahol lehetett már süldő korától segített, hiszen az orvostudomány a fejében volt, csak legalizálnia kellett a gyógyíthatást.

Sosem ült még az egyetem dísztermében diplomaosztáskor olyan boldog anya, mint a két gyermek édesanyja. Büszke volt fiai jó testvérségére, és arra, hogy a kisebbik áldott képességének jó pár éve híre kelt. Mindenkit fogadott, aki felkereste, aki követni akarta a pályáján, azt a bátyja anyagilag is segítette. Most jut eszembe: nem így kezdődhetett valamikor évszázadokkal ezelőtt az orvosképzés, Ki tudja? Kinek van ideje minden csodát feljegyezni, világgá kiáltani, hiszen percenként születik új a nap alatt, mert már a kis galamb is megmondta: igaz latinul: Nincs csodálatosabb az embernél. És a mesékben a galamboknak mindig igaza van. Ti mit választanátok? Pénzt, vagy tudást? Szinte hallom, ahogy kórusban mondjátok: tudást, mert azt nem lehet elvenni tőlünk, és azzal mindig keríthető annyi pénz, amennyi a boldog élethez kell. Így igaz!