A megfontolt csősz gyerek

Nem tudom láttatok-e már dinnyeföldet, de ha nem, elmesélem, hogy néz ki. Amerre a szem ellát mindenütt zöld inda tekereg, és nem messze egymástól potrohosod dinnyék trónolnak. Ha a dinnye érni kezd, őrizni kell a földet, mert a madarak, a rágcsálók, de még a kétlábu kóstolók is megdézsmálhatják a termést.

Jancsi már második éve dinnyecsőszként tölti a nyárutót, előtte aratni volt, vagyis nem mondhatja rá senki, hogy ingyenélő. Öt testvére és özvegy édesanyja van, akikről neki kell gondoskodni. Persze a kell az olyan dolog, hogy aki nem érzi, hogy kell, az nem is gondoskodik, de Jancsi nem tudna otthon téblábolni, mikor hasznossá is teheti magát.

Egy napon megállt a gazda a kocsijával a csőszkunyhó mellett. Jancsi nem kuksolt benn, hanem a földet járta, hogy semmi ne kerülhesse el a figyelmét. A gazdát látva, sietősre fogta, tiszteletteljesen köszönt, és felrakott a kocsira négy-öt, érettnek tartott dinnyét, ahogy szokta. Érett sárgadinnyét is látott már, abból is levágott vagy hármat.

A gazda elnézte a vékony, mezítlábas gyerek csőszt, és csak ugy tréfából megkérdezte:

-Meg tudnál-e enni ebédre egy hét kilós görögdinnyét fiam?

-Nem tudhatom gazduram, mert még nem próbáltam.

-Na gondold át, holnap megint erre jövök, és ha vállalod a próbát, egy ezüst garast is kapsz jutalmul. De ha felsülsz, a garast nem kapod meg, hanem a dinnye árát levonom a béredből. A tét tehát nem kicsi.

Hü, hevesebben dobogott Jancsi szíve. Egy ezüst garas nagydolog. Anyja biztosan megörülne neki, de alszik a vállalásra egyet, mert anyjától mindig azt hallotta: meggondolatlanul semmibe ne vágj fiam, mert pórul járhatsz.

Másnap délben megállt a gazda kocsija a dinnyeföld szélén. Jancsi már várta, a földön ülve, a kettévágott dinnye mellett, kezében egy kanállal.

.-Na láss hozzá fiam!

Jancsi neki fogott és komótosan kanalazni kezdte a dinnyét. Ugy ahogy otthon szokták, fehére kaparva a dinnye héját. Amikor az egyik féllel végzett, a gazda elismerően nézett rá.

-Jókora bendőd van fiam, de csak folytasd.

Nem sokára üres lett a dinnye másik fele is.

-Na itt az ezüst krajcár, de elárulnád, hogy tegnap miért nem mondtál azonnal igent? Akkor is ebéd előtt volt még az idő, biztos ehetnéked volt.

-Mert ki akartam próbálni, hogy vállalhatom-e?

-Aztán hogy próbáltad ki?

-Ugy hogy reggeli után, megettem egy hét kilós görögdinnyét.

- Az áldóját! És mi volt a reggeli, fiam?

-Egy három kilós sárga!- sunyított Jancsi, és boldogan csúsztatta zsebébe az ezüst krajcárt.

-Ne hidd fiam, hogy sajnálom a jutalmat, inkább ugy veszem, hogy jól vizsgáztál emberségből. Benned bármikor megbíznék, mert nem rohansz fejjel a falnak, nem vagy kapzsi, hanem alapos, átgondolt. Remélem sosem lesz okod az életben semmit megbánni, amire rábólintasz.