A fájdalom
Pistikének
fájt a foga. Eleinte csak nyöszörgött, aztán rázendített, amúgy Pistikésen.
-
Reggelig bírd ki, kisfiam, aztán elmegyünk a doktor bácsihoz, ő majd segít
rajtad - mondta anyukája.
-
De nagyon fáj! - sírta a gyerek. - Minek is van fájdalom a világon, úgy
haragszom rá...
Aztán
fájdalomcsillapítót kapott, elnyomta az álom, és a Fájdalom hirtelen előtte
termett. Nem tudná elmondani, milyen volt, de a hangja jóságosan csilingelt, és
minden szavát megjegyezte.
-
Hallom kisfiam, haragszol rám, pedig én jó barátod vagyok. Honnan tudnád, hogy
baj van a szervezetedben, ha nem riasztanálak! Sejtelmed sem volt a romló
fogadról! Ici-pici lyuk van rajta, de kicsiből lesz a
nagy, és minél később veszed észre, annál nehezebb a segítség. Emlékszel még,
amikor játék közben megkarcoltad a kezed? Nem is figyeltél rá, belemerültél a
hancúrozásba. Gyulladásnak indult, amikor figyelmeztettelek: vigyázz! Anyukád
bekötötte, és másnap már nem fájt. Így volt? Bizony így...
-
Ha valóban csak azért fáj a fogam, hogy észrevegyem a bajt, akkor akár abba is
hagyhatnád, hiszen már régen tudom, hogy baj van - nyöszörögte Pistike.
-
Szívesen megtenném, ha nem lennének rossz tapasztalataim Előfordult már, hogy
abbahagytam a fájdalom - riasztást, mert megsajnáltam a kínlódót, és mi
történt? Másnap - mivel megszűnt a gyötrelem, eszébe sem volt orvoshoz menni,
és amikor újra belesajdultam, más sokkal nagyobb volt a baj.
-
Megígérem, hogy reggel biztosan elmegyek a doktor bácsihoz, csak ne fájjon
tovább a fogam - szipogta Pisti.
-
Tudom, hogy nem kellemes a jelenlétem, de mi lenne a kis gyermekekkel nélkülem?
- kérdezte a Fájdalom.
-
Örökké kacagnának, és boldogok volnának!
-
Tévedsz - mosolygott Fájdalom. - Még alig tudtál járni, amikor hozzáértél a
forró kályhához. Megégetett, fájt, elkaptad a kezed, és bömbölni kezdtél. Azóta
sosem mentél közel olyan tárgyhoz amely meleget árasztott. Biztosan emlékszel még arra is, amikor négyéves
korodban vonaton utaztál és a kezed az ajtó nyílásához tetted. Jött egy bácsi,
nem vette észre, és odacsípte. Alig ért a csapóajtó a kezedhez, máris elkaptad,
mert riasztottalak. Így kerülted el a nagyobb bajt. Azóta nem igen teszed oda a
kezed, ahol valami záródik, inkább a kilincset fogod meg, ugye? Hallottam,
amikor anyukádnak azt mondtad: minek is van fájdalom a világon, nagyon
haragszom rá. Még most is haragszol? - kérdezte a Fájdalom.
-
Nem. Már nem, vagyis nem annyira. Ígérem, hogy reggel ovis becsületszóra
elmegyek a doki bácsihoz.
-
Köszönöm - szólt jóságosan a Fájdalom. - Úgy látom megértetted, hogy a javadat
akarom. Saját kárán tanul az okos. Remélem jó ideig
nem találkozunk, mert én annak örülnék, ha soha, senkinek nem kellene
kellemetlen perceket szereznem. De ideje hogy búcsúzzam, megvirradt. Jön
anyukád, hogy felkeltsen. Tartsd meg amit ígértél.
Saját érdekedben kérlek, ugye megtartod?
-
Megtartom! - motyogta Pisti, csókkal ébresztő anyukája fülébe.