A feledékeny mackó

Meseerdő közepén a barlangsor legvégén lakik egy medvebocs úgy hívják: Brummogó. Szófogadó, illedelmes kis mackó őkelme, csak egy hibája van, kicsit feledékeny. Fél órával az ebéd után már nem emlékszik mit evett, mire hazaér az iskolából elfelejti, mit adtak fel másnapra.

Történt egyszer, hogy Mackó mama elküldte Brummogót a boltba, mert az ebédhez sürgősen kellett volna egy kiló só. Loholt is a bocs, ahogy csak tudott, egyik talpa itt, a másik ott.

- Egy kiló só, egy kiló só - hajtogatta egész úton, miközben árkon bokron át csörtetett a bolt felé. Már alig volt egy medvebömbölésnyire az üzlettől, amikor elfelejtette, miért küldte az anyja a boltba. Mit csináljon hova legyen? - törte izzadt kobakját a mackó. Mivel jobb nem jutott eszébe, restelkedve becammogott a boltba.

- Mit parancsolsz? - kérdezte udvariasan Róka néne.

- Egy kiló izé... nem is tudom. - nyögte a bocs.

- De hát miféle izét? - faggatta a boltos.

- Elfelejtettem! - vallotta be pironkodva a kis bocs.

- Na, majd segítek. Mit csinált a mama, mielőtt elküldött?

- Pénzt adott! Idenyomta a mancsomba! - vágta rá Brummogó.

- Azt tudom, de mit dolgozott?

- Ja, ebédet kotyvasztott- bökte ki Brummogó, és nagyon büszke volt, hogy azt nem felejtette el.

- Nem tudod véletlenül mit főzött?- kérdezte Róka néne?

Miután Brummogó nemet intett, Róka néne elkezdte sorolni:

- Cukor, liszt, fahéj, méz, ecet, dara, paprika? Egyik sem? Ejnye - ejnye, most már igazán nem tudom mit kezdjek veled. Törd csak a fejed, én közben folytatom a munkám. Éppen só kiméréssel foglalkozom...

- Megvan! - ugrott egy nagyot a tányér talpas mackó - Só kell! Sóért küldtek! Egy kiló sóért.

- Na látod? - somolygott Róka néne.

Mire Brummogó hazaért, anyja már mosogatott. Mackó bátya nagy dörmögve éppen akkor indult dolga után.

- Hol voltál ennyi ideig? - fogadta Mackó néne. - Szegény apádnak só nélkül kellett legyűrnie a pecsenyét, nem győzött dünnyögni az istenadta.

- Ne haragudj mamóka, elfelejtettem, hogy...

- Elfelejtetted? - zsörtölődött medve néne, egyszer a fejedet hagyod el a nagy feledékenységben!

Hát, ha nem is a fejét, de a kabátját, alig két nap múlva, elhagyta a medve csemete. Aznap reggel kegyetlenül fujt a szél. Mackó mama ráparancsolta a nagykabátot. Ám, mire vége lett a tanításnak, bundaizzasztó meleg lett. Ezért aztán Brummogónak eszébe sem jutott a kabát, ottfelejtette az iskolában a fogason.

- Hát a kabátod? - csapta össze mancsait Mackó mama mihelyt meglátta.

- Jaj, ottfelejtettem! - szeppent meg a mackócsemete.

- Hogy lehet elhagyni egy kabátot? Nem vetted észre, hogy hiányzik rólad?

- Nem! - vallotta be nagy őszintén a bocs.

- Persze - zsörtölődött tovább az anyja, mert délre kisütött a nap. De mi lesz holnap reggel, ha megint rossz időre ébredünk? Cammogj szépen vissza a kabátodért!

Brummogó nagy kelletlenül visszacaplatott az iskolához, de zárt ajtókra talált. Ráment az egész napfényes délutánja, és még csak nem, is játszhatott pajtásaival.

- Az ördög vinné el azt a kabátot - gondolta.

Bezzeg nem így vélekedett másnap reggel, amikor irtózatos széllel küszködve az iskola felé araszolt.

- Hü de jó volna most a meleg hacuka. Nem járná át minden csontomat a jeges szél! - morfondírozott magában, miközben a csípős hidegtől a könnye is kicsordult.

Jó időbe telt mire az iskolában felmelegedett és ceruzát foghatott a praclijába. No, de elhatározta, hogy délben teli szájjal süthet a nap, akkor sem felejti ott a kabátját, de nem ám. Haza is vitte, de hogy - hogy nem, aznap meg a ceruzáját felejtette a padon. Amikor otthon nekiült a feladatnak akkor vette észre, hogy hűséges segítőtársa nincs sehol. Egész délután az iskola előtt silbakolt, mégsem tudott bemenni a plajbászáért. Szégyenszemre kölcsön kellett kérnie egyet, nehogy másnap bedacizzon a hanyagsága miatt.

Aznap este Mackó mama mesét mondott kis bocsának egy haszontalan medve csemetéről, aki csak akkor becsülte barátait, játékait, munkaeszközeit, ha szüksége volt rájuk. Egyébként nem sokat törődött velük.

Sokáig gondolkozott Brummogó a mesén, míg egyszercsak odaszólt anyjához.

- Ugye mamó, rólam szólt a mese?

- Dehogyis rólad, egy másik bocsról - mosolygott Mackó néne, és megsimogatta Brummogó bozontos feje búbját.

- Csúnya dolog ugye, ha egy mackó, csak akkor becsül meg valamit, amikor szüksége van rá.

Azóta, ha el is felejti Brummogó néha - néha hogy miért küldte anyja a boltba, a holmijára nagyon vigyáz.