A sikerélmény

Termőre fordult a barackfa, Petiék kertjében. Nyolc szem gyümölcs vészelte át a fiatal fácskán a fagyot, és szemlátomást nőtt. Peti már alig várta, hogy ehessen belőle. Még éretlenek voltak a gyümölcsök, amikor az elsőt leszakította. Beleharapott, de kemény és savanyu volt, így hát eldobta. Pár nap múlva úgy látta, hogy az egyik már sárgul és ehető, levette, és megkóstolta. Eldobni nem merte, megette, de az is fanyar volt. Így veszett kárba féléretten, vagy éretlenül az egész első termés. A gyümölcsfa levelei lefittyedtek, mintha az egész fácska gyászba borult volna. Amikor anyu észrevette, hogy lefogyott az első termés megkérdezte Petit, mit tud a barackokról.

- Apránként leszedtem!

- Ízlett is? - kérdezte kicsit furcsán, Anyu.

- Nem igazán! Nagyon savanyu volt!

Történt aznap, hogy Peti hatalmas homokvár építésébe kezdett. Ráesteledett, aludni hívták, de ő rimánkodni kezdett.

- Csak még tíz percet, hogy befejezhessem! Hadd lássa mindenki: milyen ügyes vagyok, milyen gyönyörű várat tudok építeni.

- Este van. Ágyban a helyed - mondta erélyesen Anyu, és kézen fogta Petit, hogy lemossa róla az egész napi szurtosságot. A gyerek duzzogott.

- Anyuci, ha én azt a várat befejezhettem volna? - Tudod milyen rossz érzés, hogy félbe kellett hagynom? Kárba veszett az egész munkám, pedig milyen jó lett volna gyönyörködni benne, büszkélkedni vele, örülni neki, ha elkészül. Aki így látja, azt hiszi, hogy szebbre, nagyobbra nem is tudnám felépíteni.

- Majd holnap befejezed, nem rontja el senki, ne félj. A te munkád nem vész kárba, mint a barackfáé.

- Mint a barackfáé? - csodálkozott rá Peti. - Az nem is tud homokvárat építeni?

- Igaz! Ö egész télen készült a tavaszra, kihajtott, virágba borult, és szerette volna megérlelni gyümölcseit. De te nem hagytad.

- És most nagyon haragszik rám? - kérdezte bánatosan Peti.

- Talán nem! Szerencsére a fák türelmesek, és könnyen felejtenek. Elég, ha megígéred, hogy jövőre segítesz neki.

- Hogy tudnék én segíteni, neki?

- Locsolod a tövét, és nem bántod a gyümölcseit, amíg azt nem mondja: tessék!

- De hiszem a fa nem is, tud beszélni!

- Beszélni valóban nem tud, de amikor zamatosra érett a gyümölcse úgy jelzi, hogy leejt egyet - egyet, ami azt jelenti: tessék! Fogyasszátok egészséggel!