Az irigy

Petit arra tanította az édesanyja, hogy ne egyen, ne igyon senki után, Ezt könnyü volt betartani, amig oviba, majd iskolába nem kezdett járni. Akkor kiderült, hogy a legbölcsebb szabályt sem egyszerű betartani.

Történt egy napon, hogy Peti fagylaltot vásárolt, és nagy gyönyörüséggel nyalogatta az utcán. Csakhamar összetalálkozott Sanyival, az osztálytársával. A kisfiú olyan vágyakozással bámulta a Peti kezében pirosló málnafagyit, hogy majd kicsordult a nyála. Nem mintha Sanyi számára valamiféle elérhetetlen luxus lett volna a fagyi. Ugyan! Alig egy órája nyalta el aznap a másodikat, csakhát egy kissé torkosnak született. Peti elmerült a fagyi élvezetében.

- Hadd, nyaljak egyet! - kérte Sanyi

-Nyalni akarsz az én fagyimból?- képedt el, Peti.

-Igen, csak egy kicsit. Nefélj én olyan icike picikét tudok nyalni, hogy meg sem látszik.

- Ha picit, ha nagyot, én sehogy sem adhatok neked ebből-, jelentette ki Peti. - Nézd már köröskörül hozzáért a nyelvem. Csak nem fogsz utánam enni?

-Még hogy körös-körül?-kacagott gúnyosan Sanyi. -Inkább mondd azt, hogy irigy vagy! –és lekicsinylően elbiggyesztette a száját.

- De hát anyukám arra tanított, hogy senki után- bizonytalankodott Peti. - Neked nem mondták otthon?

-Nem!

- Neked nincs is otthon külön poharad?

- Külön? Miért te talán otthon is külön pohárból iszol?

- Igen, nálunk mindenkinek külön pohara van. Más-más színűek, hogy megismerjük őket, - bizonygatta Peti.

Ugy lefoglalta a beszélgetés, hogy nyalni is elfelejtett, és a fagyi csurogni kezdett.

Sanyi kárörvendően kacagott. Ugy kell, ugy kell. Ha nekem nem adtál, csak csurgasd is le magad, s még mielőtt elfutott volna, odakiáltotta: Irigy Peti!

- Gúnyos kaján hangja a távolból is sokáig hallatszott.

Petit kimondhatatlanul bántotta a dolog. Valóban irigy lenne? Azért, mert… Nem. Most már a fagyi sem esett jól igazán, a belső zavartól, meg attól a fura érzéstől, amely reggel óta ott kapirgált a torkában. Este lett. Peti egyre rosszabbul érezte magát.

–Fáj valamid? Kérdezte anyja.

-Nem..nem, semmim! - hazudta hirtelen Peti, mert attól félt, ha őszintén elmeséli Sanyival való találkozását, édesanyja is irigynek fogja tartani.

– De hiszen neked lázad van!-nyult fia homlokához az édesanya. Azonnal vetkőzz le, mindjárt meghőmérőzlek.

Petinek valóban láza volt, és nemsokára megérkezett a doktor bácsi. Tüszős mandulagyulladást állapított meg.

-Szedje a gyógyszert, és ne igyon senki utána. A mandulagyulladás fertőző betegség. Könnyen elkaphatják tőle.- mondta.

Petit, noha szenvedett, hirtelen öröm árasztotta el.

-Hiszen- gondolta, akkor én csak a betegségre voltam irigy. Szegény Sanyi. A fagyival együtt abból is kapott volna. Mégpedig nem is egy icipicit.