Bálint bocs, az erdő esze

Talán nem mindenki tudja, de az erdőben lakó állatok között is vannak, akiknek be nem áll a szájuk, csőrük, de mert sok beszédnek híg a leve, vannak meggondolt, majdhogynem bölcs mackó egyedek is, akik csak akkor brummognak, ha kérdezik őket, vagy ha van mondanivalójuk.

Nahát, ilyen mackó Bálint, aki Valentin nevű üknagytatája után kapta a Bálint nevet, és aki mindent lát, mindent hall, de csak akkor beszél, ha van értelme. Nem hiszitek? Akkor hallgassátok meg a legutóbbi kinyilatkoztatását.

Dörmögö tata, mint mindig, azon a napon is érte ment az erdei óvodába. Szivesen teszi, hiszen ideje van, és első a kis utód biztonsága. Ezért a medve szülőpár sosem mulasztotta volna el, hogy kis bocsukat, kísérgessék, a hőn áhított óvodába, oda-vissza. Biztos, ami biztos. Történt, hogy Bálint nem egyedül cammogott ki az oviból, hanem Panka mackólányék társaságában.

-Legalább beszélgethetek az úton, Talpas Panka asszonysággal. - gondolta Mackó tata. -Úgyis elég régen láttam már, és kíváncsi lennék, hogy viseli ezt a nagy meleget hűséges párja, Dünnyögő komám. – gondolta.

A nagyok beszédbe elegyedtek, a két mackó pedig ott sündörgött körülöttük, hol egyik futva előre, hol a másik, - mert akárcsak nektek, - nekik sem volt helyben maradási kényszerük, egyetlen percre sem. Egyszer azonban beleizzadtak a bundájukba, el is fáradtak, és lépteiket egymáshoz igazítva cammogtak a két nagy medve között. A két kis aprólék sokáig hallgatott, csak szívták a jó erdei levegőt, és várták, hogy az utolsó csepp izzadtság is eltűnjön az orruk hegyéről. S mit tesz a mackó, ha hallgat? Amit Ti: gondolkodik. Legalábbis Bálint mackó, mert egyszer csak, megtorpant, szembefordult a kis mackólánnyal, és olyan komolyan, ahogy csak nagy koponyák képesek szót ejteni azt mondta:

- Panka, te nem vagy szép, de nekem tetszel!

A két nagy mackó egymásra nézett, alig bírták visszatartani a nevetésüket, de így csak somolyogtak…volna.. ha az állatok tudnának mosolyogni. De nem tudnak, mert mosolyogni csak az ember tud. Tudtátok? A két medve szülő csak jobbra- balra fordított ábrázattal kuncogott, mert értelmes lények lévén, a kijelentést megfontoltnak, ritka furcsának, de mélyen igaznak találták, és mert látták, hogy Bálint a kinyilatkozás után, odanyújtotta mellső mancsát Pankának, és a megilletődéstől jó ideig hallgattak, akár a csend, a szélnyugta erdőben. Amikor az óvodások kettő helyett caplató első tappancsa elzsibbadt, - ahogy Ti tennétek- ők is mancsot váltottak, és csak Bálint maciék barlangja elé érve, engedték el egymás zappancsát.

Kár, hogy a medvecsalád ábrázata szőrrel fedett, így nem állíthatom, ki pirult bele jobban Bálint mélyről fakadó igazság kinyilvánításába, de egy biztos, ő tartotta legtermészetesebbnek azt, amit mondott. Nektek is van ízlésetek? Mi alapján állapítjátok meg valakiről, hogy szép-e? A belső értékeit is néztek? De különben is: szép az, ami érdek nélkül tetszik, ezt még az embergyerekek is tudják, hogyne hibázhatnának rá, az erdő okos lakói is. És végezetül egy furcsa kérdés: mi az érdek, ami vezetheti az ízlésünket? Gondolkodjatok el rajta, mert ahogy Bálint története is bizonyítja: az elmélkedés mindenkinek hasznára válik.