Ebül jött jószág

Cammogót, a sohasem siető kismackót, egy nyári napon beszólította a játszásból Medve mama.

- Kisfiam keféld le szépen a bundádat, simítsd végig a kobakodon, és menj el a boltba!

Cammogó nagyon szeretett vásárolni, ezért villámgyorsan rendbetette magát.

- Tessék száz forint. Vegyél egy kiló medvecukrot, mert este vendégek jönnek. Vigyázz a pénzre! Húsz forintot kapsz vissza... de siess ám, egyik talpad itt, a másik ott.

- Mamóka, vehetek a huszasért egy fagyit? Olyan régen nem ettem már.

- Azóta nem is fáj a torkod. Tudod, hogy Bagoly doktor eltiltott a hideg ételektől, italoktól.

- Édes mamóka... csak most az egyszer... olyan lassan nyalogatom, hogy a torkom meg se tudja, hogy hideget eszem,... csak egy málnafagyit, aranyos mamókám.

- Tudod milyen szomorúság nekem, ha beteg vagy. Majd ha melegebben süt a nap, akkor veszünk fagyit.

Cammogó a boltig duzzogott. Róka néne, a vegyesbolt vezetője éppen farkas asszonysággal beszélgetett. Cammogó jó ideig álldogált a pult előtt, mire megkérdezték, mit akar.

Mikor megkapta a kiló medvecukrot, Róka néne elvette a száz forintot és Cammogó markába nyomott két tizes helyett, két húsz forintost. A bocs tétován nézte a tenyerében lapuló pénzérméket, már - már kérdezni akarta, hogy miért kapott olyan sokat vissza, de egy szemvillanás alatt keresztülfutott a kobakján, hogy felesleges volna a jóízű beszélgetést megzavarni. Neveletlenség közbeszólni... meg aztán, ha annyit adott vissza, akkor biztosan annyi is jár. Ö a boltos, ő tudja, hogy mi mennyibe kerül. Eszébe villant az annyira vágyott málnafagyi is, gyorsan összezárta a markát, jó nagyot köszönt és nevét meghazudtoló fürgeséggel kicsörtetett a boltból.

Mamóka biztosan jól tudja, hogy húsz forint járt volna vissza. Róka néne tévedett. Viszont ha csak húsz forint jár vissza akkor a másik huszason vehet fagyit, és mamóka sosem tudja meg.

Egyenesen a fagylatoshoz sietett.

- Kérek egy gombócos málnát! - mondta és már szájában érezte a kedvelt csemege fenséges izét.

Farkas bácsi rátett a tölcsére egy gombócot, aztán átadta Cammogónak. A kis mackó nagyon mohón nyalt rá a fagyira, mire a kőkemény gombóc, zutty... leesett a földre. Hiába kapott utána, nem érte el. Ott feküdt a kőkemény fagyi a talpa előtt. Lógó kobakkal, bánatos szemekkel nézte: hogy olvad tócsává a vágyott csemege. Úgy baktatott haza, mint akinek valami nagy bánat nyomja a szívét. Pedig akkor már nem is az az ebül jött, és ebül veszett fagyi bántotta, hanem...mit gondoltok micsoda?