Hajnalka

Volt egyszer egy öreg király és annak három lánya. Szép volt mind a három, de a legszebb a legkisebb, Hajnalka, aki nagyon jószívű teremtés volt. Az ország szomszédságában lakott a háromfejű sárkány, hatalmas fekete várában. Történt egyszer, hogy a sárkány hadat üzent az öreg királynak. A király három nap és három éjjel búsult, bánkódott, mert tudta, ha a sárkány tüzet okádva végigvonul az országon ízzé-porrá tör-zúz mindent. Gyorsan megrakatott hát ötven szekeret étellel, itallal, arannyal, ezüsttel és egy fullajtár kíséretében elküldte a sárkánynak.

A sárkány, a küldönc kérésére: hogy fogadja el az ajándékot és hagyja őket békességben, megrázta mindhárom fejét és így szólt:

- Csak úgy kerülhetitek el a háborút, ha a király valamelyik lánya hozzám jön feleségül.

Lett erre nagy sírás-rívás a palotában, mert bizony egyik királykisasszony sem akart a sárkány felesége lenni, és a tisztesség különben is úgy diktálja, hogy a legnagyobbak menjenek először férjhez. Hajnalka egy ideig hallgatta nővérei siránkozását, majd megszólalt:

- Ne sírjatok, elmegyek én.

A két nővér majd kővé meredt a csodálkozástól, de egy szóval sem marasztalták hugukat. Örültek, hogy megszabadultak a veszélytől. Hajnalka egy kis batyuval elindult a sárkány várába. Amerre csak elhaladt az országban mindenütt sírtak az emberek, mert Hajnalkát mindenki szerette, jóságos szivéért. Ahogy ment, mendegélt, egyszer csak keserves sírás ütötte meg a fülét. Körül nézett és látja, hogy tőle nem messze, egyik lábát kezében szorongatva, egy kis manó jajveszékel keservesen.

- Jaj, jaj, jaj, tüske fúródott a lábamba, nem tudok visszamenni Manóországba. Segíts rajtam leányka, nem leszek hálátlan. Én vagyok a manók királya.

Hajnalka egy percig sem késlekedett, odasietett a manóhoz és kirántotta a talpából a tüskét. A manó rögtön lábra szökött és örömében ugrándozni kezdett. Aztán lehúzta ujjáról egyetlen gyűrűjét és Hajnalkának adta.

- Itt van ez a gyűrű, ha egyszer majd rászorulsz az én meg a népem segítségére, fordítsd meg az ujjadon és mi nyomban ott termünk, ahol kívánod.

Hajnalka, alig haladt pár száz méter, hatalmas elefántot pillantott meg az egyik fa tövében. Nagy bajban volt szegény, mert az ormánya beleszorult a fa odvába.

- Segíts rajtam - bőgte a hatalmas állat - mert szégyen szemre itt pusztulok el. Hajnalka megfordította ujján a gyűrűt és abban a szempillantásban ott termett száz kicsi manó. Azok aztán apró késeikkel, baltáikkal, vigyázva kitágították az odú nyílását és az elefánt könnyűszerrel kihúzta beszorult ormányát.

- Én vagyok az elefántok királya - hálálkodott. Jó tett helyébe jót várj. Törj le egy darabkát az agyaramból és vidd magaddal. Ha majd egyszer bajba kerülsz, lehelj rá az agyarra és én tüstént ott termek legerősebb alattvalóimmal.

Hajnalka szabódott, hogy nem akar fájdalmat okozni, de az elefánt kötötte az ebet a karóhoz, igy a manók nagy üggyel - bajjal lefűrészeltek egy darabkát az agyarából. Hajnalka megköszönte az ajándékot és sietett tovább. Kis idő múlva találkozott egy anyókával.

- Három napja nem volt étel a számban - panaszolta az öreganyó. - Segíts rajtam, szép leány, meghálálom a jóságodat.

Hajnalka azonnyomban kibontotta kicsi batyuját és odaadta utolsó szelet madárlátta kenyerét az éhezőnek.

- Tudom hová igyekszel szép leány - mondta az anyó. A háromfejű sárkány várába, hogy a felesége légy. Ismerem a palota minden zegét-zugát, mert réges-régen, amikor még egy jóságos király és három, fia lakott benne. akiket a sárkány elvarázsolt, ott szolgáltam náluk. - A vár hatalmas kapuja, amelyet nincs ember , aki megmozdíthatna, állandóan zárva van. A madaraktól és az állatoktól tudom, hogy a sárkány egész nap ébren van, csak este tíz és tizenkét óra között alszik, de akkor olyan mélyen, hogy ha valaki be tudna jutni a palotába, nyugodtan levághatná mindhárom fejét.

Hajnalka hosszú vándorlás után érkezett a sárkány várához. várához. Megzörgette a kaput, de a várban nem mozdult semmi. Hogy is mozdult volna, mikor éppen éjjel 11 óra volt és a sárkány aludt, akár a bunda. Hajnalkának azonnal eszébe jutott az elefántok királya. Rálehelt az agyarra és halljatok csodát, azon nyomban ott termett, száz hatalmas elefánt. Két perc sem telt bele, és szabad volt az út a palota felé. Hajnalka belépett és benyitott az első ajtón. Egy hatalmas teremben találta magát, középen ott aranyhímes ágyán aludt csúf sárkány. Annyira rút volt, hogy látásától megborzongott szegény királykisasszony. Ijedtében, szinte akaratlanul csavart egyet gyűrűjén és csodák csodájára, azon nyomban megtelt a terem manókkal. - Mindjárt tudták mi a teendőjük és az ezer manó nekilátott, hogy elpusztítsa a követelőző szörnyeteget. De alig haladtak valamit, az óra már éjfél felé közeledett és a sárkány három feje még mindig a helyén volt. Hajnalka megsajnálta a bajban lévő rút állatott, és kérte a manókat, hogy ne bántsák, csak kötözzék meg, hátha rabságban szót lehet érteni vele és elengedi őt. A manók fürge kezei ezer csomóval próbálták tehetetlenné tenni a vár urát, és mire az óra egyet ütött, a sárkány mozdulni sem tudott.

- Eljöttem hozzád három fejű sárkány - kezdte Hajnalka. De nem szeretnék akaratom ellenére a feleséged lenni. Engedj el, és hagyd békén apámat, cserében életem végéig kiszolgállak, rendben tartom a palotád...

- Még mit nem? - üvöltött a sárkány és szabadulni próbált. Ekkor mintha csak az ég küldte volna, ott termett az anyóka és valamiféle port hintett a bősz hüllő szemébe. Az felordított, és elterült a földön. Ám alig lett vége az állatnak, egyszeriben csoda történt: mindhárom feje deli királyfivá változott, testéből pedig előlépett az öreg király. A palota újra az övé és három fiává lett.

Bezzeg szívesen ment akkor már Hajnalka két nővére is férjhez a rettegett sárkány palotába. Olyan lakodalmat csaptak, hogy még most is járják, ha el nem kopott a csizmájuk talpa.