Riport elefánt Tódorral

Gyerekek, kapaszkodjatok bele a Képzelet legkisebb lábujjába, azt a ti kacsóitok is átéri és indulás. Ahol a legérdekesebb tájat látjuk, ott leszállunk. Ime..itt is vagyunk, Kenyában. Fentről csodálatos a táj, elefántok, sok-sok kis bébivel, akik anyjuk hasa alatt játszanak fogócskát, ezerszínű kecskék, és még több színű madarak. Van itt mindenféle, de figyeljetek csak. Megszólítok egy fénylő fekete tollu szárnyast, aki éppen egy hatalmas elefánt hátán bogarászik. Jól mondom: bogarászik. Ha nekem nem hiszitek, majd elefánt Tódornak elhiszitek.

- Üdvözletünk, leghatalmasabb Elefánt, a Tódorok leghatalmasabbika, te bivalyerős, rettenetes súlyú, és erejű elefánt bika.

- Nektek is. Mi járatban?

- Látogatóba jöttünk. Kiváncsiak vagyunk, kik és hogy élnek ezen a vidéken.

- Láthatod, vagyunk itt néhányan elefántok, szelídek akár a bárány, vagy a kecske, és hiába vagyunk ezerszínűek, és ezer fajtájúak, jól megférünk egymás mellett, és kacagni fogsz: segítjük egymást.

- Segítitek? Rólad elhiszem, mert erősnek tudlak, de hogy segíthet egy elefánton az a szép fekete madár, amelyik most éppen a hátadon teszi, veszi magát?

- Amint látod, nekünk nincs fürdőszobánk, szaunánk és ki tudja még mi mindent ki nem találtok ti emberek, csakhogy ápoltak legyetek, és ne rágja a nyakatokat a tetű. Itt nincs más lehetőségünk a tisztálkodásra csak a porban, meg a pocsolyában fürdés.

- Porban, és pocsolyában fürödtök?

- Nem hiszed? Tartsatok velünk..mindjárt odaérünk a tocsogóhoz, és saját szemetekkel láthatjátok, hogy pancsizik az elefánt. A fekete madár a hátamon kedves vendég, jó barát, mert leeszi rólam a bogarakat, petéket és ki tudja, még mi mindent nem raknak rám az élősködők, és mivel nincs kezem, mint nektek, lekaparni nem tudom.

- Itt a pocsolya. Ti tényleg bementek ebbe a tocsogóba?

- De még mennyire. Van olyan jó érzés nekünk, mint nektek az orrotokig érő habfürdő. Látod a bébiket? Már tudják, hogy teljesen, és sokszor meg kell hemperegniük, hogy a fülükbe is jusson a tisztító nedvességből.

- Meg a szemükbe. Szegény kis bébik kicsípi a szemüket a sár. Tudom milyen érzés, ha szappan megy az ember szemébe.

- Ti mit tesztek olyankor?

- Sirunk..dörzsöljük..és anyu megtörli..

- Na látod, ezt mind tudják a bébik, és figyeld csak…az a csöppség..mellesleg a legélelmesebb bébi a csordában, már tudja, hogy az ormány remek szemtörlő. Látod? Már készen is van, és úgy szemlélődhet akár a sas.

- Ti esztek húst?

- Ha arra gondolsz amire én, mi vegetáriánusok vagyunk. Sajnos ez a hely nem lát el bennünket egész évben növénnyel, és mire beköszönt a szárazság, csak a fák legtetejében marad némi lombkorona.

- És ti nem tudtok felmászni érte..

- Nem, de a kecskék és más növényevő földijeink sem.

- Akkor mit tesztek?

- Ameddig az ormányukkal felérünk, megfogjuk az ágat és lehúzzuk, hogy jól tarthassuk az éheseket, s ha már nincs amit elkérjünk, vagyis kopasz a fa, de a koronája még zöldell, akkor elővesszük az erőnket, és kidöntjük – miközben a szívünk szakad bele, mert tudjuk, hogy a növényeket védeni kellene, de hát mi sem vagyunk különbek az embereknél, nem akarunk éhen veszni.

- Igaz, hogy ti, egy életen át tudtok haragudni, és ha valaki megbánt benneteket, azt sosem felejtitek el.

-S ha tudunk bosszút állunk? Hát ez így, hogy elsoroltad, nem igaz, de itt Kenyában folytattak már vizsgálatot. Elénk raktak tiszta fehér ruhát, és pirosat amiket maszájok, és kambák hordtak. És minket is meglepett, hogy a fehér szinűre rá sem hederitettünk, de mihelyt a maszályok által viselt piros színű gúnyát, megorrontottuk, elöntött bennünket a pulykaméreg, és úgy rontottunk nekik, hogy pánikszerűen elmenekültek. Ősi rege ez, ki tudja miért csináljuk, de nincs bennünk igazi harag. Hiszen láthatod, milyen békében élünk. Ha lehúzzuk az ágat, vagy kidöntünk egy fát, a kecskék sem maradnak éhen, de hát így kerek az élet. Nem igaz?

- De igaz Elefánt Tódor, és köszönjük a vendéglátást…

- Vendéglátást? Ha kértek téphetek egy kóstolót valamelyik fáról,v agy bokorról, de úgy tudom szívesebben veszitek főzve a zöldségeket. Az azonban biztos, hogy nem engedtünk el üres kézzel benneteket, hiszen amit itt láttatok, és tanultatok, azt senki nem törölheti ki az emlékezetetekből. Menjetek békével…és éljetek olyan szeretetben, mint mi elefántok…de nini-ni elkiabáltam, mert két kis bébi egymásnak esett. Persze nem komoly, de ilyenkor nem árt, ha meglegyintem őket..

- Mivel, hiszen nincs is kezed

- Van ormányom…és elámulnátok, ha látnátok, mi mindenre vagyok képes vele. Akarjátok, hogy lefröcsköljelek benneteket?

- Azzal a pocsolyával…isten ments…visítunk, és hipp-hopp, máris visszaértünk a való életben.

- Köszönet a kirándulásért képzelet tündér, máskor is megkérünk, hogy beléd csimpaszkodhassunk…Ugye gyerekek?