A kis mókus ismét bajba kerül

z a történet egy nagyon meleg nyári napon történt. A kis mókus elment sétálni egy nagyot az erdő hűs fái alatt. Eleinte, csak a számára ismerős ösvényen haladt, de hirtelen gondolt egy nagyot, és letért az ösvényről, hogy felfedezőútra induljon.

-          Erre vajon mi lehet? –kérdezte magában, és már rá is tért az ismeretlen ösvényre.

Egy ideig ment, és nézelődött, dudorászott közben, mígnem meglátott egy hatalmas fényt, a távolból, és úgy gondolta Ő ennek most utánajár. Hajtotta a kíváncsiság, és az, hogy ő most valami számára új dolgot fedezhet fel. Pedig a szülei figyelmeztették, hogy soha ne térjen le az ismerős ösvényről, mert nagy bajba sodorhatja magát.

Ahogy közeledett a fény felé egyre melegebbet érzett.

-          Vajon mi lehet ez, és miért van erre ilyen meleg? Vagy csak nekem van melegem, mert elfáradtam a hosszú úton?

-          Ennek utána fogok járni. .gondolta magában-

Nem kellet sokat mennie, mert hamarosan megpillantotta a fényt, és azonnal tudta, hogy baj van.

         - Ez a fény és a meleg a veszélyt jelenti. Azt nem tudom, hogy mi ez, csak azt, hogy nagyon veszélyes.

Ekkor észrevette, hogy az állatok menekülnek, és azt kiabálják neki, hogy ő is fusson, mert arra közeledik az erdőtűz.

Közben a szülei is észrevették a veszedelmet, és elkezdtek kiabálni, hogy jöjjön haza azonnal, mert hatalmas baj van. De ő ezt nem hallotta, mivel a házuktól nagyon messze volt már addigra. Ezért a kis mókus nélkül kellett egy biztonságos helyet keresniük, de mielőtt elmenekültek, meghagyták az állatoknak, hogy adják tovább a hírt mindenkinek, hogy jól vannak, csak el kellet menekülniük, és ezt mondják meg a kis mókusnak is. - feltéve persze, ha még életbe van, és valaki rátalál. –

Ezt meg halotta a sas, és úgy döntött, hogy megkeresi a mókust.

Közben a fény és a meleg megy egyre jobban közeledett felé, és nem tudta mit is kellene csinálni, hogy ne legyen semmi baja. Már éppen vissza akart fordulni a számára ismerős ösvényre, mikor észrevette, hogy nincs kiút a tűz fogságából, mert teljesen bekerítette. Alig pár centire voltak tőle a lángnyelvek. Ekkor bizony nagyon kétségbe esett, és megfogatta, ha innen megmenekül, soha többé nem megy el a szülei engedélye nélkül sehova. Még akkor se ha vonzza az ismeretlen táj, és kaland. De erre jelen pillanatban bizony nem sok esély mutatkozott, mert már a tűz a bundáját is majdnem elérte.

Ekkor, mint valami égi jel, megjelent az égen egy hatalmas sas, és felkapta a mókust. Szállt vele a magasba, és vitte-, vitte egész messzire, sokáig, amíg egy tisztáshoz nem értek. Itt letette a mókust, és átadta a szülők üzenetét, és ráparancsolt, hogy itt várja meg őket, és el ne mozduljon!

Természetesen a mókus szót fogadott, hisz nem akart újból bajba kerülni. Inkább felmászott a legközelebbi fára, és onnan figyelte, hogy jön e valaki erre. Még mindig nem hitte el, hogy megmenekült.

Nem sokat kellett várnia, mert az erdő lakói, köztük a szülei is megérkeztek.

Napok teltek el, mire az erdő állatai lassanként vissza merészkedtek az erdőbe, ahol eddigi lakhelyük volt. Szomorúan tapasztalták, hogy némelykőjük lakhelye odaveszett a tűzben.

-          Most mi lesz velünk? Hol fogunk lakni?

-          Nem kell aggódnotok, szóltak az erdői lakói, hisz mi mindannyian a segítségetekre leszünk, hogy új, és biztonságos otthont keressünk nektek.

Így is lett. Az erdő apraja- nagyja összefogott, és így minden állatnak lett otthona.

A kis mókus megfogatta a szüleinek, hogy soha többé nem fog elmenni anélkül, hogy tudnák, hogy mikor hol van, és mit csinál.

Ettől a naptól kezdve a mókus nagyon megváltozott. Nem csatangolt el, nem viselkedett gyerekesen, és ami a legfontosabb, az állatoknak is segített amiben csak tudott.

A szülei igen büszkék voltak rá. Most már biztosak voltak benne, hogy nem fog rosszaságot csinálni.

Aki nem hiszi, járjon utána.

 Vissza 

Vége