 |
Egy elkényeztetett kislány története
|
 |
|
Azzal - hangzott a válasz, - hogy a lányunk panaszkodott, hogy sokszor
magára hagyta õt.
Én? - kérdezett vissza döbbenten ismét.
Igen maga. - hangzott az egyértelmû válasz.
Szegény nevelõnõ nagyon meg volt
ijedve, mert tudta ha elküldik innen akkor máshol se kap munkát.
Ezért nagyon erõsen törte a fejét, hogy mit is kellene tennie, hogy megtarthassa a munkáját. Ekkor eszébe jutott a legkézenfekvõbb megoldás. - Ha már így alakultak a dolgok, akkor azt javaslom, hogy hívjuk ide Anikót, és tisztázzuk ezt a félre értést. Mert itt csak félreértésrõl lehet szó csupán, mert én a lányukkal mindig jó viszonyba voltam. Azt nem mondom, hogy nem voltak nehéz pillanatok, de mindig sikeresen megoldottuk õket. - Nem bánom, mondták a szülõk, és odahívták a lányukat. Anikó, légy szíves mondd el itt mindenki elõtt, hogy mi bajod van a nevelõnõvel, de õszintének kell lenned, mert rajtad múlik, hogy elküldjük e nevelõnõt a háztól, és akkor egy idegen fog jönni helyette, mivel nekünk nincs arra idõnk, hogy veled foglalkozzunk! Mondták el a lányuknak a szülõk az õszinte igazságot. A kislány ekkor nagyon megrémült, mert ha valaki akkor õ igazán jól tudta, hogy a nevelõnõ semmibe se hibás. -Az az igazság, kezdett bele a kislány a mondókájába, hogy nem hibás senki csak én. Azért találtam ki ezt a mesét, hogy nem foglalkozik velem, mert azt hittem, ha elmegy akkor ti többet fogtok velem törõdni. De mostmár belátom, hogy helytelenül cselekedtem, és nagyon szégyellem magam miatta. Kérlek benneteket bocsássatok meg nekem ha tudtok. Nem akarom, hogy elmenjen a nevelõnõ, mert mi tényleg nagyon jól kijövünk egymással. Megígérem, hogy ezentúl szót fogadok neki. Teltek múltak a napok..Anikó télleg szót fogadott a nevelõnõnek úgy ahogy azt megigérte! Sajnos nagyon hiányolta a szülõk szeretet és ezért elég visszahúzodová és magánnyos vált ahogy kamaszodott! Nem is a divtaban levõ zenéket hallgatta hanem a komoly zenét, nem a barbiházzal és a barbikkal játszott,hanem igazi tányérokkal és pohárkákkal saját magával mintha õ lenne a barbibaba!! A nevelõnõ probálta mindezt szebbé tenni,de nem nagyon sikerült neki! Egyik nap mikor az Anikó szülei elmentek dolgozni, súlyos balesetet szenvedtek! Ekkor télleg teljesen elvesztette a szülei szeretet! Anyukája kis idõ után kijött a korházból, de a kislány még annyi szeretet sem kapott tõle mint elötte, mert még többet kellett dolgozni,mivel apukája kómában volt és valakinek a családot is el kell tartani!! A nevelõnõ továbbra is nagy szeretettel gondozta a kis Anikót! Eltelt 2 év és Anikó apukája még mindig kómában volt. Sajnos nem sok esélyt láttak arra, hogy valaha is felépül majd. Közben persze Anikó is felcseperedett, és nagylány vált belõle. Az anyukájával nagyon megromlott a kapcsolata, annyira, hogy nem is álltak szóba egymással. De ez még ha nem lenne elég nem engedte meg Anikónak, hogy meglátogassa az apukáját. Egyszer azért kihasználta az alkalmat, és bement hozzá. Szólongatta, beszélt hozzá, és csodák csodájára az édesapja magához tért az évek óta tartó kómából. Igen ám de közben betoppant az édesanya, és meglátta a lányát a betegágynál. Egybõl ráripakodott. -Te mi a csodát keresel itt? Ki engedte meg, hogy be gyere? Neked semmi keresnivalód sincs itt. Egyszercsak a férje alig hallhatóan megszólalt.- -Ne bánts a lányunkat. Neki köszönhetem, hogy újra köztetek lehetek. Ha Õ nem jön be akkor én feladtam volna az életért folytatott harcot... Ismét eltelt pér hónap. Anikó életébe újabb változás jött. Az apukája végre hazamehetett, és a szüleivel rendezdtek a dolgok. Mindenki boldog volt. Közben Anikó olyan nagy lett, hogy nem kellett neki nevelõnõ. De azért a nevelõnõ mégis a házban maradhatott, mivel nem volt neki hova menni. De mostmár nem mint nevelõnõ, hanem mint igazi család tag. Amolyan bizalmas barátnõ. Ha Anikónak tanácsra volt szüksége, hozzá fordult bizalommal. De persze nem csak Õ, hanem mindenki aki a házban megfordult. Mindenki boldog volt, hogy ilyen szépen alakult a végére minden. Boldogan éltek tovább, míg meg nem haltak. Aki nem hiszi járjon utána.
Copyright by Sárkány
Nóra
|
