Hol a tavasz?

fákat hó és zúzmara borítja. Az erdőben lakó állatok fáznak, és éhesek, mivel az élelmük is fogytán van a hideg miatt. Nagyon várják már a tavaszt. Ami valami miatt nem akar megérkezni. Néha olyan érzésük van, hogy már soha többé nem fog kitavaszodni. Úgy érzik eljött az örök hó és jég birodalom. Minden este úgy fekszenek le, hogy remélik, másnap reggelre mire felébrednek rájuk mosolyog az első bágyadt tavaszi napfény. Mert bíznak benne, hogy a Tavasz tündér hamarosan felébred a mély téli álmából, és elhozza a várva várt tavaszt. Közben teltek múltak a napok,hetek de a tavasz csak nem akart eljönni. Ezért az állatok elkezdték egymástól kérdezni mi lehet az oka, hogy még nem jött el a tavasz tündér, és vele együtt a tavasz. Mindenki el volt keseredve. Egyszer csak az egyik kis állatnak eszébe jutott valami.
- Miért nem keressük meg mi magunk a Tavasz tündért?  - kérdezte. 
Így is történt. Az állatok egy része felkerekedett, és elkezdték keresni. Mindenkit megkérdeztek akivel útjuk során találkoztak, hogy nem tudja e merre lakik, vagy hol van most a Tavasz tündér. Persze ilyenkor mindenkinek el kellett mondaniuk miért is keresik őt annyira. Voltak olyan is akik felajánlottál a segítségüket. Egy idő után már több ezer állat vágott neki az ismeretlen és veszélyes útnak.  Mert bizony az erdő sok veszélyt rejt magában.... 
-Mert mint tudjuk az erdőben nemcsak jámbor, szelíd állatok élnek, mint az őzek, a mókusok, a nyuszik, hanem gonoszak is mint a róka, a farkas, és a medve. De ez a kis csapatot most nem zavarta. És ami a legfurcsább, még a legvadabb állatok is csatlakoztak, hogy megkeressék a tavasz tündért. Hisz ők is nagyon várták már a tavaszt. Egyszer csak ahogy kezdtek eltávolodni az erdőtől gonosz kacagásra lettek figyelmesek. Először nem tulajdonítottak neki jelentőséget, de amikor már egyre hangosabb volt a hang, akkor elindultak abba az irányba ahol a hang forrása volt. Ahogy közelebb értek nagyon megijedtek attól amit hallottak.De nem fordultak vissza, hanem össze szedték minden bátorságukat, és benéztek oda ahol a szörnyű hang hallatszott.
Legnagyobb megdöbbenésükre azt látták, hogy a gonosz jég királynő  fogva tartotta a Tavasz tündért. 
Azt mindenki tudta, hogy valamit tenni kell, mert különben a Tavasz tündér nem szabadul ki soha. Csak azt nem tudták, mit tegyenek. Elkezdtek hát tanakodni. Egyszer csak a medvének támadt egy ötlete, amit azonnal el is mondott a többieknek. Úgy vélem közülünk én vagyok a legerősebb. -mondta a többi állatnak. Igazad van - helyeseltek a többiek, de mi a terved?
 -A terv a következő, ti elkezdtek kiabálni olyan hangosan, ahogy csak bírtok. Ezzel elterelitek a jég királynő figyelmét. Addig én bemegyek a házba, és kiszabadítom a Tavasz tündért. Ha kiszabadítottam, akkor a farkas koma elkezd hangosan üvölteni, és akkor mindenki elindul vissza az erdőbe. Remélem minden érthető volt. Igen - bólintottak az állatok. Akkor rajta. Az állatok elkezdek kiabálni ahogy csak tudtak. Eközben a medve berontott a házba, és a jégkirálynő ijedtében meg se tudott mozdulni, csak döbbenten nézett a medvére. Persze a medvét ez most nem érdekelte. Azonnal odament a Tavasz tündérhez, és kiszabadította őt. Mondta neki, hogy rohanjon ki, mert a többi állat várja, és ők tudják mit kell tenni. Jól van. - mondta a Tavasz tündér, és kiszaladt a házból. Odakint a farkas mondta neki, hogy induljon el az erdőbe a többi állattal együtt. Ő is azonnal csatlakozik hozzájuk, csak segít a medvének. De persze azért a jégkirálynő nem hagyta magát ilyen könnyen csapdába csalni. Dühös volt, és a varázspálcájával a levegőben hadonászott. Azt hitte még most is annyi ereje van mint mikor a Tavasz tündért elrabolta. De ez szerencsére nem így volt, mert amint kiszabadították a Tavasz tündért abban a pillanatban elkezdett fogyni az ereje a jégkirálynőnek. De ő ezt még nem tudta.
Közben a farkas elüvöltötte magát, és mindenki elindult az erdőbe. De most már a Tavasz tündérrel együtt.
A farkas bement a házba, és segített megkötözni a jégkirálynőt, aki idő közben egyre kisebb lett, és a végén elolvadt. Semmi más nem maradt belőle, csak egy nagy tócsa víz. Ezután,elindultak a többiek felé ők is. De most már sokkal nyugodtabban, és vidámabban tették meg az utat, mint amikor jöttek. Mindenki örült, annak, hogy végre megtalálták a Tavasztündért, akit elkezdtek faggatni, hogyan is került fogságba.
Az úgy volt - kezdte mesélni a Tündér, hogy éppen sétáltam az erdőbe, és azon gondolkoztam mikor ébresszem fel a természetet mély téli álmából, amikor hirtelen egy nagy ütést éreztem a fejemen. Másra már nem is emlékszem. A legközelebbi emlékem az, hogy a jégkirálynő gúnyos kacaját hallom, ahogy azt mondja nekem, most már Ő fog uralkodni a világon. Én persze nagyon megijedtem, és kérlelni kezdtem ne csináljon ostobaságot. Erre , hogy az erejét bizonygassa nekem, vett egy mély levegőt, és kifújta. Abban a pillanatban jégcsapok lógtak a fák ágain, és egyre hidegebb lett. Sajnos nem tudtam semmit se tenni. De azért reménykedtem, hogy jön majd valaki, és kiszabadít. De nem hittem volna, hogy ez megtörténik. Nagyon köszönöm nektek.
Mikor hozod el az igazi tavaszt?  - kérdezték az állatok.
Ha egy kis időt adtok nekem a pihenésre, akkor nemsokára. Jól van. Akkor hagyunk pihenni, de ha megengeded, akkor felváltva vigyázunk rád. Jól van megengedem, adta meg magát a Tavasz tündér, és abban a pillanatban el is aludt. Közben az állatok felváltva vigyáztak rá. Kis idő múlva felébredt, és láss csodát, a nap elkezdett ragyogni az égen, és a virágok is elkezdtek kibújni a földből, olyan is volt ami kinyílt, és millió színben pompázott. Egyszóval eljött az igazi, várva várt tavasz.

Copyright  by Sárkány Nóra

 Vissza

Vége