 ivel
odakint már
jó idő van, ezért Lindát mindig ki kell vinni a
játszótérre játszani. Már alig
várja, hogy az anyukája készen legyen a
takarítással, már az ajtóban toporog,
és türelmetlenkedik.
-Jaj kicsim ne türelmetlenkedj már annyit, mindjárt
készen vagyok a takarítással, és
kimegyünk játszani. Jó lesz?
Linda bólintott, és már nem toporgott annyira
türelmetlenül az
ajtóban, de azért még mindig nagyon figyelte az
anyukája minden mozdulatát.
Nem sokkal később készen lett a
takarítással, és szólt Lindának,
hogy felöltöztesse.
Kivételesen most nem kellet noszogatni, mert abban a pillanatban
az anyukája előtt termett.
Amikor felöltöztette, már indult is az ajtóba
nehogy lemaradjon.
-Hahó, várd meg amíg én is felveszem a
kabátomat, nevetett.
Erre Linda kissé mérgesen ránézett az
anyukájára, hogy siessen, mert ő már bizony menne
játszani.
-Már indulhatunk is.
-A motorodat hol hagytad? kérdezte Lindától.
A kislány kifele mutatott az ajtón.
-Jól van, akkor induljunk.
Linda boldogan rohant kifele az ajtón, és már fel
is pattant a motorjára.
-Kisasszony lassabban közlekedj, mert nekimész valakinek,
vagy megütöd magad. dorgálta meg kedvesen
Lindát az anyukája.
Ilyenkor Linda mindig lassabban hajtott, mert jól tudta, ha nem
ezt teszi, anyukája mérges lesz rá.
-Látod tudsz te lassabban is közlekedni ha akarsz.
-Most meg megint hova mész te kis csibész?
kérdezte nevetve az anyukája.
-Látom már a barát nődet szeretnéd kicsalni.
-Jól van kopogj be hozzá, hátha még itthon
vannak.
-De ha nem jön ki senki indulunk a
játszótérre.
Így is történt. Bekopogtak az ajtón
Lindával az élen, és mivel hiába
vártak, elindultak a játszó térre, annak a
reményében, hogy majd ott összefutnak Rozival.
Még el sem értek a játszótérig,
Linda már észre is vette Rozit, és már le
is ugrott a motorról, hogy futhasson a kis barát
nőhöz.
-Ma milyen szeleburdi vagy kislányom.-mondta nevetve
Lindának az anyukája, de az meg se hallotta, mert
már Rozival sétáltak kézen fogva a
homokozóhoz, hogy együtt építsenek fel egy
homok várat. Később meg odamentek a hintához,
és ott játszottak egy darabig. Amikor eljött az idő,
hogy haza kell menni, a két lány nem igen akart
szót fogadni. De mikor a szülők közölték
velük, hogy ha nem mennek haza, akkor ott maradnak
éjszakára, a két barát nő elindult a
szülők fele, mert megijedtek, hogy tényleg ott
akarják hagyni őket.
-Tudjátok, hogy ebéd után le kell feküdni,
mert fáradtak lesztek. Majd még kijövünk a
játszótérre máskor is.
Melindáék szót fogadtak, és elindultak
hazafelé. Természetesen mindketten egymás mellett
mentek kézen fogva.
Ebéd után amikor Linda felébredt, már nem
mentek ki, mert a kertbe kellett veteményezni.
De nem volt baj, mert ott is feltalálta magát.
Kijelöltek a számára egy kis részt, és
ott nyugodtan veteményezhetett, nem szólt bele senki,
hogy nem jól csinálja. Közben figyelte a
felnőtteket, és ő is megpróbálta ugyanúgy
csinálni ahogy ők. Volt is belőle móka kacagás, de
legalább annyira elfáradt, hogy este amikor
lefektették, szinte azonnal el aludt.
Vissza
Vége
|
