Mese egy kíváncsi mókusról

gy szép verõfényes tavaszi napon történt. Az erdõben sétált egy mókus család. A mókus mama, mókus papa, és a mókus csemeték.  A csemeték néha el szaladtak a szülõktõl, hogy felfedezõ útra induljanak. Ilyenkor persze az aggódó szülõk óvatosságra intették õket, hogy ne menjenek el túl messzire, mert eltévednek. A csemeték ilyenkor mindig vissza szaladtak a szülõkhöz. Ez így ment egy ideig, de nem sokkal késõbb a legkisebb mókus csemete nem vette észre, hogy már túl messzire merészkedett, és nem látja a szüleit, és a testvéreit. Ugyanis meglátott egy szivárványszínû pillangót, és azt kergette. Annyira megtetszett neki a pillangó, hogy meg akarta simogatni. De a pillangó amikor megérezte a veszélyt, elrepült. A kis mókus pedig utána szaladt, de nem tudta elkapni. Egyszer csak azt vette észre nem tudja merre van. Nem látja se a testvéreit, se a szüleit. Teljesen ismeretlen táj vette körül. Nagyon meg volt rémülve, hogy most mi lesz vele. Elkezdett futni, hátha megtalálja az utat, ami hazaviszi. De nem így történt, hanem egyre beljebb került az erdõbe, és ráadásul még a sötét is beborította a tájat.  A kis mókus nagyon megijedt. Elkezdett segítségért kiabálni, de senki nem hallotta meg. Az erdõre hatalmas csend, és sötétség borult. A mókus minden ízében reszketett. Ami teljesen érthetõ is hiszen elszakadt a szüleitõl, testvéreitõl, és egy idegen helyen van. Körülötte csak a sötét fák bólogatnak. De egyszer csak egy számára ismeretlen hang ütötte meg a fülét. Elõször csak a szárnyak suhogását hallotta, majd késõbb a huhogást is hallotta. Ijedtében gyorsan leborult a földre és elkezdett zokogni. De a hangok csak nem szûntek meg. Sõt egyre közelebbrõl hallotta õket. Pár percig még a levegõt is visszatartotta, mert annyira félt. Pedig nem volt oka a félelemre, mert segítõ szándékkal közeledett felé a bölcs bagoly. Ugyanis már messzirõl észrevette, hogy egyedül bolyong az erdõ közepén és ezért a segítségére sietett. De ezt a mókus még akkor nem tudhatta, és ezért volt nagyon megijedve. Természetesen a bagoly észrevette a félelmét, ezért egy kicsivel távolabb leszállt, és meg várta, hogy a megnyugodjon. A mókus pár perc múlva erõt vett magán, és kinyitotta a szemét, felállt a földrõl, és körbenézett. De még ekkor is nagyon reszketett a félelemtõl, ráadásul éhes is volt, meg álmos is. Ekkor megszólította Õt a bagoly. Természetesen a hang hallatán összerezzent, de a bagoly elmagyarázta neki, hogy tõle nem kell félnie, mert õ csak segíteni akar neki. Nem fogja bántani. A mókus szipogott egy kicsit, de aztán hamar megnyugodott. Megkérdezte a bagolytól, hogy ki õ, és hogyan talált rá. Meg egyáltalán hol van most õ. A bagoly szép nyugodtan minden kérdésre válaszolt. Elmondta, hogy õ nem más mint a bagoly. Itt lakik az erdõben az egyik odvas fában van neki a háza. Úgy vette észre Õt, hogy minden este amikor lemegy a nap, és a többi állat nyugovóra tér õ éppen akkor szokott felébredni. Ugyanis õ nappal semmit nem lát, ezért olyankor alszik, és este indul útnak. Most is ezt csinálta, amikor meghallotta a kiabálást, majd késõbb a keserves zokogást. A kis mókus csemete kezdett megnyugodni, és bizakodóan tekintett a bagolyra. Akkor tudsz nekem segíteni, hogy hazataláljak a szüleimhez? Hát persze - válaszolta a bagoly. De mindek elõtt gyere a lakásomba, ott kapsz enni, és innivalót, mert gondolom, hogy már elég régóta nem ettél. Utána meg lepihensz, hogy holnap reggel kipihenten tudjál nekivágni a hazafelé vezetõ útnak. Én addig megkérem a barátaimat, akik nem mások, mint az erdõ lakói, hogy segítsenek megkeresni a szüleidet. Nem kell félned, minden rendben lesz. A mókus bizalommal nézett a bagolyra, és követte õt az otthonába. Kapott enni, és innivalót, és késõbb egy kényelmes fekhellyel is megkínálta a bagoly. Alighogy letette a fejét, már abban a pillanatban el is aludt. De persze közben a bagoly sem tétlenkedett, hanem összehívta az erdõ lakóit, hogy segítenek megkeresni a kis mókus családját. Az állatok boldogan tettek eleget a kérésnek, és elindultak az erdõbe, hogy megkeressék a szülõket. Eközben persze a szülõk is a csemetéjük keresésre indultak, de már egyre kevesebb reményt láttak arra, hogy valaha is megtalálják. Mígnem egyszer csak észrevettek egy fényt közeledni. Ami nem mást volt, mint a többi állat által gyújtott fáklya. Mivel az erdõ nagyon sötét volt, így kénytelenek voltak valami fényforrás után nézni. A bagoly javaslatára fáklyákat gyújtottak, és annak a segítségével nagyobb területen tudták keresni a szülõket. Ezt a fényforrást vették észre a szülõk, és elindultak abba az irányba, hogy megnézzék mi lehet az a fény. Így találkoztak össze a kis csapattal, és rögtön megkérdezték egymástól. hogy õk mi járatba vannak erre ilyenkor. Mindenki elmesélte, hogy ki miért van itt, és persze nagyon megörült mindenki a hallottaknak. A kis csapat boldogan vezette a bagoly házához az aggódó szülõket. Közben kivilágosodott, és a kis mókus csemete is felébredt. A szülõk és a mókus boldogan össze ölelkeztek, és mindenkinek köszönetet mondtak. Mindenkinek meg köszönték a fáradozást és a segítséget.  Most már boldogan bandukolt haza a kis család. A mókus csemete nem hagyta el egy pillanatra se a szüleit. Ez nagyon jó lecke volt a számára.
Aki nem hiszi járjon utána. 

Copyright  by Sárkány Nóra

Vége