 |
Orsi és az ő nagy álma
|
 |
| Orsi és az
ő nagy álma
Orsi nagyon
szeretett rajzolni. Amikor csak volt rá alkalma mindig rajzolt
valamit. Ez volt a hobbija, a szenvedélye, a mindene. A
tanára szerint ráadásul kiváló
tehetsége volt hozzá. Az összes rajzversenyen
indult, és mindig első helyezést ért el. Minden
osztály társáról készített
már vázlatot, ami otthon le is festett.
Az
iskolába a társai strébernek, és
beképzeltnek tartották, mivel csak a rajz
érdekelte de a többi tárgyból is jó
jegyei voltak. De Edit nem foglalkozott velük, mert tudta, hogy
nincs igazuk. Ő arra vágyott, hogy híres festő, vagy
rajzművész váljon belőle. De ezt nem hangoztatta
senkinek, mert még jobban kinevették volna.
Egy napon
odahívatta a rajztanára magához, és azt
mondta neki.
- Itt a nagy alkalom. A kiállításon levő
képeidet meg látta egy rajzművész, és
felfigyelt
rá. Azt mondta, ha van kedved, át mehetsz abba az
iskolába, ahol Ő is tanít, mert lát
fantáziát a rajzaidban.
Most tehát
rajtad a sor. Ha úgy döntesz, hogy át mész a
másik iskolába, sokkal nagyobb esélyed van arra,
hogy az álmaid valóra váljanak. De tudnod kell,
hogy nagyon sok munka vár még rád. Én
már nem tudok ennél többet mutatni neked. Amit csak
lehetett mindent megtanítottam. Nem most kell döntened.
Majd rá érsz egy hét múlva választ
adni. Gondold át jó alaposan a lehetőségeket.
- Rendben, és köszönöm, hogy tetszett
szólni. Én azt hiszem már tudom is a
választ.
- De mondtam, hogy várjál még vele. Ne
kapkodd el a döntést, nehogy később megbánd.
– Igen tudom, de én szeretnék innen elmenni, mert
elegem van az osztálytársaim
piszkálódásából, és
szeretném magam máshol is kipróbálni.
- Látom jól át gondoltad már
korábban. Ezért nem is mondok semmit, csak annyit, hogy
ha bánt valami, vagy egyszerűen csak beszélgetni van
kedved, itt mindig megtalálsz engem, és
számíthatsz rám.
- Köszönöm tanárnő. Ígérem, hogy
élni fogok a lehetősséggel.
Teltek,
múltak a hetek, hónapok, és Orsi egyre több
kiállításon vett részt a rajzaival. A
tanárai nem győzték dicsérni az
ügyességét, és a
fantáziáját. Egyre több, és
híresebb festő művészt ismerhetett meg, akik egytől egyik
bíztatták, hogy ne hagyja abba a rajzolást, mert
hatalmas tehetsége van hozzá.
De azért
természetesen arra is szakított időt, hogy a volt
rajztanárát meglátogassa. Vele mindig mindent meg
lehetett beszélni.
Egyszer csak
vége lett a tanítási évnek, és a
tanárai szóltak Orsinak, hogy menjen be óra
után hozzájuk, mert valami fontosat szeretnének
megbeszélni vele.
Ezt te kaptad.
–nyújtott át egy díszes
borítékba öltöztetett levelet az egyik
tanár .-
Mi van benne?
–nézett aggódva a tanáraira Orsi. –
Mi nem tudjuk,
bontsd fel, és nézd meg Te.
- Orsi remegő
kézzel nyitotta fel a borítékot, és
elkezdte olvasni a levelet ami benne volt. –
De hiszen ez egy
meghívó. -kiáltott fel örömében. -
Kaptam egy
közelgő kiállításra felkérést,
ahol a saját műveimet állítják ki.
- Ezt csakis Önöknek
köszönhetem. –fordult oda a tanáraihoz Orsi
–
- Ebben tévedsz. Mert mi hiába
akartunk volna kihozni belőled bármit is ha nincs meg
hozzá a tehetséged, és az akarat erőd.
Sok sikert
kívánunk a kiállításhoz. Biztosan
sokan lesznek rá kíváncsiak.
Eljött a
nagy nap. Orsi nem is álmodott arról, hogy ilyen sokan
lesznek kíváncsiak a képeire. A terembe ahol a
képek voltak, meg mozdulni se lehetett, mert olyan sokan voltak.
Legnagyobb meg döbbenésére olyanok is eljöttek,
akik már ismert nagy művészek, és teljesen el
voltak a képeitől ragadtatva. Olyannyira, hogy még
némelyik vásárolt is belőle.
|
