etra a szüleivel egy kis faluvégi házikóban lakott. A szülei nagyon szegények voltak, ezért éjjel nappal dolgoztak. De nem egyszerre, hanem az anya nappal, az apa éjjel. Így mindig volt otthon valaki aki vigyázott Petrára és útnak indította az iskolába. Szerencsére azért annyi pénzük mindig volt, hogy a kislányt iskolába tudták járatni és rendes ruhát tudtak neki venni. Ő nem volt emiatt bánatos, mert igaz, hogy szegények voltak, de a lelkük nagyon gazdag volt. Mindig mindenkit tiszteltek. A másik véleményét tiszteletben tartották. Őket is tisztelték a környéken lakók.

 

De Petra nem szerette az iskolát, mert voltak olyanok akik nem voltak ilyen szegények mint ők, és azok a gyerekek mindig dicsekedtek az iskolában, hogy ők most ilyen olyan drága ajándékot kaptak, itt és itt voltak nyaralni. De legfőképp az volt a legfájóbb a számára, hogy őt lenézték, semmibe vették. Azért Petrának akadtak barátai is szerencsére. Mégpedig egy gazdagabb családból származó kislány. A neve Fanni. A két kislány eleinte nagyon jó barátságban volt egymással, de később történt valami. Na de, hogy ne vágjak a szavamba szépen elmesélem a két lány történetét.

 

Petra és Fanni az iskolába ismerkedtek meg. Egy osztályba jártak. Ők ketten szinte az első nap összebarátkoztak egymással. Jól megértették egymást. Együtt mentek minden reggel az iskolába, mivel elég közel laktak egymáshoz. Az iskolába is kiálltak egymás mellett, ha valamelyiküket csúfolta valaki. Ez így ment egészen addig amíg nem történt valami. Fanni napról napra egyre furcsábban viselkedett Petrával szembe. Már nem állt ki mellette ha bántották, és egy idő múlva már ő is elkezdte piszkálni. Nem sokkal később pedig hazugságokat terjesztet róla. Olyanokat, hogy ellopta a játékait, és megverte őt, stb. ... (Ekkor még senki nem tudta, hogy ennek mi az oka.)

Ezt a többiek készséggel elhitték, mert el akarták hinni. Egy ideig Fanni volt az iskola sztárja, Petra pedig a szégyene. Fanni mindent megtett azért, hogy sztárként kezeljék a többiek. Ha valaki kért tőle valamit, akkor azt megszerezte neki. Tudta mit akarnak hallani a többiek, és mindig azt mondta nekik.

Eközben Petra egyre csendesebb lett. A szülei kérdezgették tőle. hogy mitől változott meg ennyire, miért lett kedvetlen. De ő mindig azzal magyarázta, hogy sokat kell tanulni, és ezért el van fáradva. A szülei hitték is meg nem is, de nem firtatták tovább, mert nekik is megvolt a gondjuk. Ezért nem maradt más akinek elmondhatta a bánatát csak a kedvenc kutyája. Neki mindig elmondta, ha bánat vagy öröm érte. Most is így tett. Leült a kutyus mellé, és szépen sorba elmondta mi az ami a kis szívét nyomja. A kutyus meg odabújt hozzá, mintha értené amit mond neki a kis gazdija, felemelte a fejét, és az okos szemeivel nézte.

 

Teltek, múltak a hónapok, és Petra életében ismét változás történt. Volt pár személy aki ismét szóba állt vele. De ezt egyenlőre csak az iskolán kívül merték megtenni, mert féltek nagyon attól, hogy Fanni mit fog szólni ha megtudja.

Mert mint kiderült zsarolta őket, hogy ha nem azt csinálják amit Ő mond, akkor nagy baj lesz. De ezt a többiek egy idő után nagyon megunták, mert már abba is beleszólt, hogy ki mit csináljon a szabad idejében. A helyzet kezdett odáig fajulni, hogy Fanni egy fensőbb rendű személynek képzelte magát aki mindenkinek parancsolhat. Még a tanárainak is elkezdett feleselni.

 -Fannikám, ha nem akarod, hogy intőket írjunk be neked, akkor légy szíves fegyelmezd magad. Mert ha nem akkor kénytelek leszünk megválni tőled. Erre összesen egy hét áll rendelkezésedre. – közölték vele a tanárok.

De Fanni még ettől se ijedt meg, mivel úgy gondolta, úgyse merik eltanácsolni az iskolából, elvégre a szülei befolyásos emberek. Ekkor még Fanni nem tudta azt, amit rajta kívül már minden felnőtt tudott. Vagyis, hogy a szülei vállalkozása csődbe jutott, és nagyon leszegényedtek.

Este amikor Fanni szülei hazaértek leültek a kislánnyal és komolyan elbeszélgettek vele az elmúlt időszak történéseiről.

-Most el kell neked mondanunk valamit, ami nagyban meghatározza majd a további életedet. –kezdtek bele a beszédbe a szülők.

-Arról van szó, hogy mostantúl kezdve nem élheted az eddig megszokott életedet, mert sajnos nincs rá lehetőség. Itt arra gondolunk, hogy ezt a fényűzést nem engedthetjük meg többé magunknak amibe most élünk. Ugyanis anyagilag tönkre mentünk. Mi jól tudjuk, hogy eddig te voltál az iskolában az egyik leg gazdagabb szülők gyermeke, és ezt alaposan ki is használtad. De ennek mostantól vége szakad. Próbáld  ismét felvenni a JÓ kapcsolatot a többi gyerekkel, mert mostmár te sem különbözöl tőlük. Még annak is örülhetsz, hogy egyáltalán tudunk iskolába járatni.

Fanni nagyon megrémült a hír hallatán, és valljuk be eléggé meg is volt ijedve. Ezért félve merte csak feltenni a szüleinek a kérdést ami foglalkoztatta azóta mióta kiderült számára az igazság.

-Ez azt jelenti, hogy ki kell békülnöm mindenkivel és beszélnem kell mindekivel akivel eddig haragba voltam? Én is olyan lettem mint azok az iskolatársaim akiket eddig lenéztem a származásuk miatt? Mi lesz most velem? Én ezután hogy nézzek a szemükbe? Adjatok valami tanácsot nekem, mert nagyon kétségbe vagyok esve!

-Mi nem tudunk neked tanácsot adni, csak annyit, hogy próbálj kibékülni mindenkivel, és soha senkit ne nézzél le azért mert ő szegényebb mint te! Talán kezzd azzal a holnapi napodat, hogy mondd el mindenkinek, hogy nagyon megbántad, a viselkedésedet, és szeretnéd ha kibékülnétek.

Másnap amikor megérkezett az iskolába odament a gyeekekhez, és elmondta nekik, hogy nagyon bután viselkedett, és ezért bocsássanak meg neki.Megígérte azt is, hogy soha senkivel nem fog ezentúl összeveszni. A legnagyobb megdöbbenésére épp Fanni volt az aki először odament és hozzá, és közölte vele, hogy Ő már nem haragszik rá, és felejtsék el azt ami a múltban tötrént. Sőt még egy fontos dologra is felhívta a figyelmét. Miszerint a harag rossz tanácsadó. Ezek után a két lány ismét jó barátságban van egymással.

Itt a vége fuss el véle.