A szomorú, ám de szép játék baba története

 olt egy játék baba ami nagyon szép volt, de sajnos nagyon drága. Ezért a babát senki nem vette meg. Hónapokig csak ott ült a polcon, és nagyon el volt keseredve, hogy ő bizony senkinek nem kell. Mert hiába nézték meg a gyerekek, senki nem vette meg. Olyan is volt, hogy elmentek mellette, de nem vették észre.
Éjszakánként amikor minden elcsendesedett a baba hozzáfogott zokogni. A többi játék próbálta őt vigasztalni, hogy ne keseredjen el, mert majd lesz olyan kislány akinek megtetszik és megveszi.
Teltek múltak a napok, később a hetek, de a szép baba csak a polcon szomorkodott. Már szegény babának azon járt az esze, ha napokon belül nem veszi meg senki akkor bizony elmegy az éjszaka leple alatt világgá.
Eljött a másnap reggel. A baba már semmiben nem bízott, nem is figyelte, hogy mi történik körülötte, hanem a szökésen járt az esze. Egyszer csak arra lett figyelmes, hogy valaki leveszi a polcról, és beszél hozzá. A babának még a lélegzete is elállt izgalmában, hogy talán most jön el az a pillanat amire mindig is vágyott.
Egy mosolygós barna hajú kislány nézegette figyelmesen és beszélt hozzá. De a kislány nem sokkal később visszatette őt a polcra.
Mondani se kell mennyire rosszul esett ez neki. Most ismét hatalmasat csalódott. A kislány eközben már egy másik babát vett le e polcról és azt nézegette. De a figyelme mindig az előző babára irányult. A kislány az anyukájának mondta, hogy ő azt a szép babát szeretné megkapni, mert az tetszik neki a legjobban. Az anyuka eleinte nem akart engedni a kislány akarának, de látva a kislány szomorú arcát úgy döntött, hogy mégis megveszi neki. A kislány megígérte, hogy nagyon fog vigyázni rá, és mindig gondozni fogja. Az eladó becsomagolta a babát, és adott hozzá még jópár szebbnél szebb kiegészítőt. Ruhát, cipőt, fésűt, csatot.
A kislány amint hazaértek azonnal kibontotta a babát, és elkezdett vele játszani. Beszélt hozzá, etette, itatta, rendbe tartotta. Egy percre se hagyta magára.  A kislány annyira meg szerette a babát, hogy éjszaka is csak akkor volt hajlandó lefeküdni aludni ha a baba ott alszik mellette.
A baba mostmár nagyon boldog volt. A szökést már réges régen elfelejtette. Örült neki, hogy ilyen szép kislányhoz került aki ennyire szereti őt. Ezért mostmár nagyon boldog volt. Éjszaka ő vigyázott a kislány álmára. Másnap meg együtt ébredtek, és vidáman hancúroztak, nevetgéltek együtt.

Vége