LOCSOLKODÁS

A húsvéti locsolkodás világi szokás. Régebben húsvét hétfőn faluhelyen a kútból húzott vízzel locsolták meg a lányokat, vagy nemes egyszerűséggel egy patakba vetették. A fiúk ezután tojást és szalonnát, vagy festett tojást kaptak, ez utóbbival a lány még az érzelmeit is ki tudta fejezni. Ma a fiúk illatos vízzel locsolnak. A műveletet mondókával kísérik. A lányok köszönetképpen még ma is ajándékot adnak, de ma már a festett tojást sok helyen felváltotta a csokoládéból készült tojás vagy nyuszi figura. Sokszor aprópénz is jár a locsolkodónak. Észak- és nyugat-magyarország egyes falvaiban locsolás helyett a vesszőzés dívik. Mindkét szokás az ősi termékenységvarázsló rítusokból ered.

Locsolóversek:

Szépen kérem az anyját,

Adja elő a lányát,

Hadd locsolom a haját!

Hadd nőjön nagyra,

Mint a csikó farka,

Még annál is hosszabbra,

Mint a Duna hossza!

Szabad-e locsolni?

Zöld erdőben jártam,

Kék ibolyát láttam,

El akart hervadni,

Szabad-e locsolni?

Kerek erdőn jártam

Kék ibolyát láttam.

El akart hervadni

Meg szabad-e locsolni?

Én kis kertész legény vagyok,

Rózsavízzel locsolkodok.

Úgy locsolom a lányokat,

Mint kertész a virágokat.

Kelj föl párnáidról, szép ibolyavirág,

Nézz ki az ablakon, milyen szép a világ!

Megöntözlek szépen az ég harmatával,

Teljék a tarisznya szép piros tojással!

Jó reggelt, jó reggelt,

Kedves liliomszál,

Megöntözlek rózsavízzel,

Hogy ne hervadozzál.

Kerek erdőn jártam,

Piros tojást láttam,

Bárány húzta rengő kocsin,

Mindjárt ideszálltam.

Nesze hát rózsavíz,

Gyöngyöm, gyöngyvirágom.

Hol a tojás, piros tojás?

Tarisznyámba várom!

Zöld erdőben jártam,

Két őzikét láttam.

Az egyik kacsintott,

Ide a forintot!

Én még kicsi vagyok,

Verset nem tudok.

Majd jönnek a nagyok,

Mondanak azok.

Ajtó mellett állok,

Piros tojást várok.

Ha nem adják párjával,

Elszökök a lányával!

Korán reggel útra keltem,

Se nem ittam, se nem ettem.

Tarisznya húzza a vállam,

Térdig kopott már a lábam.

Bejártam a fél világot,

Láttam sok-sok szép virágot.

A legszebbre most találtam,

Hogy öntözzem, alig vártam.

Piros tojás, fehér nyuszi,

Locsolásért jár a puszi!

Itt a húsvét, eljött végre,

A szép lányok örömére.

Mert a lányok szép virágok,

Illatos víz illik rájok.

Kit húsvétkor nem locsolnak,

Hervadt virág lesz már holnap.

Ne fuss el hát, szép virágom,

Locsolásért csók jár, három!

Ó, tavasszal újult ékes liliomok,

Öntözésre méltó gyönyörű virágok!

Már eljött az idő, hogy megújuljatok,

A Szentlélek Isten szálljon tireátok.

No, ti cimboráim, csuporra, vederre,

Adjuk meg a lánynak a tisztet reggelre!

Hanem egy szót szólok ezen szép leánynak,

Adjon egy pár hímest,

Szívemből kívánom, kegyelem magának!

Rózsavizes húsvét napját jöttem ma kívánni,

Nem szeretnék a lányokra nagyon sokat várni!

Ez a pár csepp jó szagos víz úgy használ a lánynak,

Mint a réten a gyöngyharmat a nyíló virágnak.

Olyan lesz az arcuk tőle, mint a hamvas virág,

Örömünkben együtt örül a megváltott világ.

Megváltónk is együtt örül az egész világgal,

Ajándékozzatok meg hát egy hímes tojással!

Pálinkás jó reggelt kívánok e háznak,

Főképp a dolgos szülők jól nevelt lányának!

Elmondom én gyorsan jövetelem célját:

Megöntözöm most a környék legszebb lányát.

Kívánok e háznak hát mindenből eleget,

Főképp békességet, egészséget és szeretetet!

Ebben a ház udvarában szép kis bimbó nő.

Nevelje majd szépre, jóra a jó Teremtő!

Vizet hoztam a tövére, szálljon áldás a fejére,

Istentől azt kérem, piros tojás a bérem!

Szabad-e locsolni?

Eljött a szép húsvét reggele,

Feltámadásunk édes ünnepe.

Ünneplő ruhákba öltöztek a fák,

Pattognak a rügyek, s virít a virág.

A harang zúgása hirdet ünnepet,

Egy kismadár dalol a zöld rétek felett.

Tündérország rózsái közt gyöngyharmatot szedtem,

Akit azzal meglocsolok, megáldja az Isten.

Az illatos rózsavíztől megnőnek a lányok,

Zsebeimbe beleférnek a piros tojások.

Kelj fel párnádról szép ibolyavirág,
Tekints ki az ablakon, milyen szép a világ.
Megöntözlek gyorsan a harmat friss illatával,
Teljen a talicskám sok szép piros tojással.

Én kis kertészlegény vagyok,
Locsolkodni járogatok.
Ha nem adnak garast
Levágom a csupasz nyakú kakast!

Pajtában egy szürke ló
Én vagyok a locsoló!


Zöld a moha, zöld a páfrány,
Meglocsollak házisárkány!

Sivatagban él a teve,
Locsolkodni jöttem, hehe!


Minden szőke, barna lány,
Mint a piros tulipán,
Virulva viruljon,
Rózsapermet hulljon!

Ime itt a kölni,
Szabad-e locsolni?

Kinyílott az aranyeső,
Én voltam ma a legelső,
Aki korán reggel,
Locsolkodni kelt fel.

Húsvét másnapját
Örömmel köszöntjük,
Ha tojást nem adnak,
Mindnyájat leöntjük!


Egy tök,két tök,
Nem tökölök,öntök!


Locsoláskor arról szól a fáma,
Hogy minden leány örüljön máma.
Az örömöt én is csak növelni jöttem.
Mint megannyian előttem, s mögöttem.
Az életről szólnak e napok,
De életvizet sajnak sehol sem kapok.
Vettem hát kristályvizet, s hoztam azt magammal,
Gondolom ezt itt nem fogadják haraggal.
Ennek tehát illata nincsen,
De tiszta szívvel adom, ez minden.
Versem végéről nem feledhetem a kérdést,
De ide az bizony nem érdemel helyet.
Így hát külön teszem fel:
Szabad-e locsolni?

Verset kéne mondani mostan,
Persze rögtön itt, s nyomban.
Lenne benne nyúl, tojás,
Kölnivíz meg egyebek,
Hogy a hallgatók boldogak legyenek.
De ha már ezt felsoroltam,
A szót tovább minek is nyújtasam?
Felteszem inkább a kérdést,
S lezárom ezzel a kérést:
Szabad-e locsolni?

Én még kicsi vagyok,
Verset nem tudok.
Majd jönnek a nagyok,
Mondanak azok.

Jóreggelt azoknak, akik itt lakoznak,
Verset mondanék, ha meghallgatnának.
Jézus feltámadott, nagy örvendezéssel
Áldják hát az Istent hangos énekléssel.
Áldom és is ezért, mert ma húsvét napja
Virradt mireánk, áldott szent órája.
Most jöttünk Krisztus kicsiny mezejébõl
Az illatozó rózsák virágos kertjébõl.
Azt kívánom most, még sokáig éljenek,
Sok boldog húsvétot vígan megérjenek.
Kárt, bút, bánatot sose szenvedjenek,
Mind földön, mind mennyben boldogok legyenek.

Rózsavizes húsvét napját jöttem ma kívánni,
Nem szeretnék a lányokra nagyon sokat várni!
Ez a pár csepp jó szagos víz úgy használ a lánynak,
Mint a réten a gyöngyharmat a nyíló virágnak.
Olyan lesz az arcuk tõle, mint a hamvas virág,
Örömünkben együtt örül a megváltott világ.
Megváltónk is együtt örül az egész világgal,
Ajándékozzatok meg hát egy hímes tojással!

Rigmust mondok,
Tojást várok,
Ha nem adnak,
Odébb állok.

E szép házba nyitottam,
Nefelejcset találtam,
Nem hagyhatom hervadni,
Meg szabad-e locsolni?

Nyalka legény vagyok,
Lányokhoz indulok.
Mert ma minden lánynak
Rózsavizet hozok.
Megöntözem õket,
Mint a virágokat,
Nem venném lelkemre,
Hogy elhervadjanak.
Ám e fontos munkám
Ingyen nem tehetem,
Cserébe a hímestojást
Sorra ide kérem.

Köszönöm, hogy köszöntöttél,
Rózsavízzel megöntöztél.
Én is köszöntelek Téged,
Tojás lesz a fizetséged.
Aki adta, ne feledd,
És a tojást el ne ejtsd!

Van-e háznak rózsa bokra
Nyujék élete szép napokra
Hogy virítson mint rózsa szál
Megöntözném ennyibõl áll
A küs kertész fáradtsága
Piros tojás a váltsága.

Húsvét másodnapján mi jutott eszembe,
Üveg rózsavizet vettem a kezembe.
Elindultam vele piros tojást szedni.
Adjatok hát lányok,
Ha nem sajnáljátok,
Nagyon megbánjátok,
Licskes, lucskos lesz az ünneplõ ruhátok.

Én kis morzsa
Gyenge dejákocska
Én most jöttem hírmondani
Krisztus Királyt hirdetni
Váccsák meg a lájánnyikot
Egy szép piros tojásval
Mint Krisztus urunk megváltotta
Széjes e világot vérivel

Adjon a jó isten,
Boldog ünnepeket!
Mindenféle jókkal
Lásson el titeket.
Az öreg nagyapám
Ily köszöntõt hagyott,
Örvendjetek vígan,
Jézus feltámadott.
Öröm ez tinéktek,
Énnekem és másnak,
De én is örülök
A hímes tojásnak.
Adjanak hát nékem,
Néhány piros tojást,
Hogy jó kedvvel menjek
Az utamra tovább.

Itt vagyok,
Friss vagyok,
Máris sorba állok!
Csak egy kicsit meglocsollak,
Aztán odébb állok.

E szép ajtón bekopogék,
Ha nem bánják, locsolkodnék
Öntök asszonyt lányával,
Várok tojást párjával.
Ha pedig sajnáljátok,
Mindjárt porrá áztok,
Mert kölni helyett
Vizet öntök rátok!

Korán reggel útra keltem,
Se nem ittam, se nem ettem.
Tarisznya húzza a vállam,
Térdig kopott már a lábam.
Bejártam a fél világot,
Láttam sok-sok szép virágot.
A legszebbre most találtam,
Hogy öntözzem, alig vártam.

Piros tojás, fehér nyuszi,
Locsolásért jár egy puszi.

Patak mellett mentem, azt súgta egy harcsa:
Van e háznál kislány, hogy az Isten tartsa.
Meglocsolnám rózsavízzel, hogyha elõjönne,
Akkor az a kicsi lány jaj de nagyot nõne !

Húsvét másodnapján régi szokás szerint
Fogadják szívesen az öntözõlegényt.
Én a legénységhez igen kicsi vagyok,
De öntözõlegénynek mégis csak felcsapok.
Minden esztendõben ilyenkor itt vagyok
Ha a locsolásért pirostojást kapok.

Kinyílott az aranyesõ
Én voltam ma a legelsõ,
aki kora reggel
locsolkodni kelt fel
Minden szõke, barna lány,
Mint a piros tulipán
Virulva-viruljon
Rózsapermet hulljon.
Íme, itt a kölni
Szabad-e locsolni?

Van e háznak rózsabokra,
nyúljék élte sok napokra,
hogy virítson, mint rózsaszál,
megöntözném: ennyibõl áll
e kis kertész fáradsága,
piros tojás a váltsága.

Korán reggel felébredtem, messze-messze jártam,
Tündérország kiskertjébõl rózsavizet hoztam.
Na, te kislány, megöntözlek, ma van húsvét napja,
Tündököljön a két orcád, mint a piros rózsa.
Az illatos rózsavíztõl megnõnek a lányok,
Zsebemben is elférnek a piros tojások.

"Ház végében templom... Locsoljak-e nem tom..."

Húsvét másodnapján az jutott eszembe,
Csapot, vízipuskát vettem a kezembe.
Elindultam véle hímes tojást venni.
Adjátok hát lányok, ha nem sajnáljátok!
Mert ha sajnáljátok, vízipuskám készen:
Ablakidon betarom nyoszoládra zúdítom.

E húsvét ünnepnek második reggelén
Tudják azt már maguk, mért jöttem ide én.
Hamar hát előmbe, szászorszép leányok,
Piros rózsavizem add öntözzem rátok!
Aztán nyugodt szívvel innen távozhatok,
Emlékül néhány szép piros tojást kapok.

Kelj fel párnáidról, szép ibolyavirág
Nézz ki az ablakon, milyen szép a vilárg!
Megöntözlek szépen az ég harmatával,
Teljék a tariszonya szép piros tojással!

Szépen kérem az apját,
De még szebben az anyját:
Adja elő a lányát,
Hadd locsolom a haját!
Hadd nőjön nagyra,
Mint a csikó farka,
Még annál is nagyobbra,
Mint a Duna hossza.
Szabad-e locsolni?

Szépen kérem az anyját,
Adja elő a lányát
Hadd locsoljam a haját!
Hadd nőjön nagyra
még annál is nagyobbra,
Mint a Duna hossza.
Szabad-e locsolni?
Vízbevető hétfő nékünk is úgy tetszik:
Látjuk az utcákon, egymást hogy öntözik.
Öntjük gazdát, asszonyt kedves leányával;
Várunk piros tojást, de azt is a párjával.
Ha párjával adják, meg fogjuk köszönni
Ha párral nem adják, nem fogjuk elvinni.

Ma jöttem egy tojásért,
Holnap jövök leányért.
Ha nem adnak tojáskát,
Ülü vigye tyúkocskát!

Sarkadi Sándor

Én kicsike vagyok,
A fogaim nagyok.
Adjanak egy kalácsot
Hogy harapjak nagyot!

Sarkadi Sándor

Locsolózni járok,
Piros tojást várok:
Ákombákom, mákom,
A húszast, se bánom!
- Szabad-e locsolni?

Harangoznak Húsvétra,
Leszakadt a tyúklétra:
Kezdődik a locsolás,
Nekem is jut egy tojás.

Birka, barka, berkenye,
Eljött húsvét reggele:
Rózsavízet Erzsónak,
Piros tojást Ferkónak!

Sarkadi Sándor

Én kis kertészlegény vagyok;
Virágokat locsolgatok.
Azt hallottam, hogy egy rózsa
El akar hervadni.
Szabad-e locsolni?

Jó reggelt, jó reggelt, kedves liliomszál,
megöntözlek rózsavízzel, hogy ne hervadozzál.
Kerek erdőn jártam, piros tojást láttam,
Bárány húzta rengő kocsin, mindjárt oda szálltam.
Nesze hát rózsavíz, gyöngyöm, gyöngyvirágom,
Hol a tojás, piros tojás, tarisznyába várom!

Ákom-bákom berkenye
Szagos húsvét reggele.
Leöntjük a virágot,
Visszük már a kalácsot.

Azt hallottam, van itt egy ékes virágszál,
piros, mint a rózsa, karcsú, mint a nádszál,
szépen kérem az apját,
de még szebben az anyját,
adja ki a leányát,
hadd locsoljam orcáját.
Rózsafa tövéből rózsavizet hoztam,
az lesz ma a legszebb kislány,
akit meglocsoltam.

Húsvét másodnapján mi jutott eszembe,
teli vízipuskát fogtam a kezembe,
elindultam véle piros tojást szedni,
szőke lányt locsolni, barnát keltegetni.
Kelj fel, kislány, kelj fel, ugorj ki az ágyból,
adj egy piros tojást a ládafiából,
mert ha nem így lészen,
vízipuskám készen,
de ha piros tojást kapok,
rózsavízzel locsolgatok.

Én kis kersztély legyény vagyok:
virágokat locsolgatok.
A minak, hogy erre jártam,
egy szép rózsafát találtam,
én azt hervadozni láttam.
Rózsa ne hervadjon,
szabad-e locsolni?

Húsvét másodnapján régi szokás szeirnt,
Fogadják szívesen az öntöző legényt.
Én még a legénységhez igaz, kicsi vagyok,
De azért öntöző legénynek mégiscsak felcsapok.
Esztendő ilyenkor megint csak itt vagyok,
Ha e locsoláért piros tojást kapok!

Van e háznak rózsabokra,
Nyúljék élte sok napokra,
Hogy virítson mint rózsaszál,
Megöntözném: ennyiből áll
A kis kertész fáradsága,
Piros tojás a váltsága.

Ákom, bákom, berkenye,
Szagos húsvét reggele,
Leöntjük a virágot,
Visszük már a kalácsot!

Korán reggel útrakeltem,
Se nem ittam, se nem ettem,
Térdig jártam már a lábam,
Hogy öntözze, alig vártam.
Piros tojás, fehér nyuszi,
Locsolásért jár egy puszi.

Kelj föl párnáidról szép ibolyavirág.
Nézz ki az ablakon milyen szép a világ.
Megöntözlek szépen, az ég harmatával,
Teljék a tarisznya szép piros tojással.

Én kis kertészlegény vagyok,
Virágokat locsolgatok.
A minap, hogy erre jártam,
Egy szép rózsafát találtam.
Ki akart száradni,
Szabad-e meglocsolni?

Én kis kertészlegény vagyok,
Virágokat locsolgatok.
Azt hallottam, hogy egy rózsa
El akar hervadni
Szabad-e meglocsolni?
Szépen kérem az anyját,
De még szebben a lányát:
Engedje meg énnékem,
Meglocsolni a haját!

Kivirradt a tavasz ma húsvét napjára,
Új életet öltött ismét föl magára.
Én is e szent napon örömet hirdetek,
Mert Jézus feltámadt! Ezen örvendjetek!
Már régen szokása minden kereszténynek
Örvendeznie e nap ifjúnak és vénnek.
Én is köszöntöm hát ezen szent napunkat,
És hozzá frissítem szép leánykájukat.
Mert, hogy amit akarok, már azt is megmondom
Öntözködni jöttem. Szóm nem is cifrázom.
Frissítő balzsamos víz is van kezembe,
Ez hozta húsvétot emlékezetembe,
Engemet öntöző Apollónak hívnak,
Vizemtől a lánykák, mint virágok nyílnak.
Kérem hát alássan e háznak az urát,
Engedje megönteni kedves leánykáját.

E húsvét ünnepnek
Második reggelén
Tudják azt már maguk,
Miért jöttem ide én.
Hamar hát előmbe
Százszorszép leányok,
Piros rózsavizem
Hadd öntözzem rátok.
Azt nyugodt szívvel
Innen távozhatok,
Emlékül néhány szép
Piros tojást kapok!

Jó reggelt jó reggelt,
Kedves liliomszál
Megöntözlek rózsavízzel,
Hogy ne hervadozzál!
Kerek erdőt jártam,
Piros tojást láttam,
Bárány húzta rengő kocsin,
Mindjárt ideszálltam.
Nesze hát rózsavíz,
Gyöngyöm, gyöngyvirágom,
Hol a tojás, piros tojás,
Tarisznyámba várom.

Kelj fel kislány, kelj fel,
Cifra nyoszojádról,
Adj egy piros tojást aranyos kacsódból!
Mert ha nem úgy lészen,
Vízipuskám késze,
Ablakidba betartom,
Szemed közé locsolom

Ajtó mögött állok,
Piros tojást várok.
Ha nem adnak párjával,
Elszökök a lányával.

- Kié lesz  a hímestojás:
piros, lila, sárga?
- Aki szagos rózsavízzel
jön a locsolásra.
Aki hajnaltájban
Harmatban jár érte,
Húsvét másodnapján
Verssel áll elémbe.
Azé lesz a
Mézeskalács,
A legszebbik
Hímestojás,
Illendő cseré

Donászi Magda

Kikeleti hajnal
Ébresztett föl engem.
Rózsavizet szedni
Tündérkertbe mentem,
Harmatban is jártam,
Kisbárányt is láttam.
Ezt neked szántam.mondókámnak vége,
Adsz-e tojást érte?

Donászi Magda

Szépen kérem az apját,
De még jobban az anyját,
Adja ki a leányát,
Hadd locsoljam a haját,
Mint a pünkösdi rózsát.

Hol kitérek, hol betérek,
Mindenütt egy tojást kérek.
Ha nem adnak, visszatérek,
Nagymamától kettőt kérek.
Húsvét másodnapját
Örömmel köszöntjük.
Ha tojást nem adnak,
Mindnyájat leöntjük.

Rózsafának tövéből rózsavizet hoztam,
Az lesz ma a legszebb kislány, akit meglocsoltam,
Drága kislány, gyöngyvirágom, ma van húsvét napja,
Meglocsollak, mosolyogjál, mint egy piros rózsa

Ejöttem hozzátok piros tojás szedni,
Adjatok leányok, ha akartok adni.
Öntök asszonyt, embert kedves leányával
Várok piros tojást, de azt is párjával.

Húsvét másodnapján
Az a kívánságom,
E háznak népire
Ezer öröm, s annyi áldás szálljon.

Itt a Húsvét eljött végre
A szép lányok örömére.
Mert a lányok szép virágok,
Illatos víz illik rájuk.
Kit húsvétkor nem locsolnak,
Hervadt virág lesz
Már holnap.
Ne fuss hát el szép virágom,
Locsolásért csók jár, három!

Hajnali harmatban,
Selyemfüves réten,
Ezer virág friss illatát
Kalapomba mértem.
Rozmaringos hintón
Repültem idáig,
Kék nefelejcs, tuipános,
Takaros házig.

Van ennek a háznak
Olyan virágszála,
Kinek harmat rózsavíztől
Kivirul orcája.