MESÉK, VERSEK

Vége van a nyárnak, hűvös szelek járnak, nagy bánata van a cinegemadárnak. Szeretne elmenni, ő is útra kelni. De cipőt az árva sehol se tud venni. Kapkod fűhöz-fához, szalad a vargához, fűzfahegyen lakó Varjú Varga Pálhoz.

Azt mondja a varga, nem ér ő most arra, mert ő most a csizmát nagyuraknak varrja. Darunak, gólyának, a bölömbikának, kár, kár, kár, nem ilyen akárki fiának. Daru is, gólya is, a bölömbika is, útra kelt azóta a búbos banka is.

Csak a cinegének szomorú az ének: nincsen cipőcskéje máig se szegénynek. Keresi-kutatja, repül gallyról gallyra: "Kis cipőt, kis cipőt!" - egyre csak azt hajtja.

Radnóti Miklós - ÉJSZAKA

Alszik a szív és alszik a szívben az aggodalom,
alszik a pókháló közelében a légy a falon;
csönd van a házban az éber egér se kapargál,
alszik a kert, a faág, fatörzsben a harkály,
kasban a méh, rózsában a rózsabogár,
alszik a pergő búzaszemekben a nyár,
alszik a holdban a láng, hideg érem az égen;
felkel az ősz és lopni lopakszik az éjben.

Nézd, mama, megy a zsiki-zsiki, megy a zsuku-zsuku, megy a masina!	Nyuszi fülét legyezi, Nagy bajuszát legyezi, Répár eszik: ropp-ropp-ropp, Nagyot ugrik: hopp-hopp-hopp!	Áspis, kerekes, utifüves, leveles, bíbola, bíbola, pacs-pacs-pacs!
Hüvelykujjam almafa, mutatóujjam megrázta, középső ujjam összeszedte, gyűrűsujjam hazavitte, a kisujjam mind megette: megfájdult a hasa tőle!	Ez a malac piacra ment, ez otthon maradt, ez kap finom pecsenyét, ez semmit sem kap, ez a kicsi visít nagyon: ují, ují, éhes vagyok.	Ez elment vadászni, ez meglőtte, ez hazavitte, ez megsütötte, ez az icike-picike mind megette!
Ec-pec, kimehetsz, holnapután bejöhetsz, cérnára cinegére ugorj cica az egérre fuss! Jött egy busz, benne ült a vén krampusz, elindult a busz, kiesett a vén krampusz.	Bújj-bújj zöld ág, zöld levelecske, nyitva van az aranykapu csak bújjattok rajta! Rajta, rajta! Leszakadt a pajta, bent maradt a macska! (Meg egy kis nyulacska...)	Hová mész te kiscsibe? Salalalala. Megyek a csibe bölcsibe! Salalalalala. Mit csinálsz te ott? Salalalala Amit a nagy csibe csak kicsibe! Csip-csirip!
Zsipp-zsupp, kenderzsupp ha megázik kidobjuk! Zsupp!	Csip-csip csóka, vak varjúcska, jó volt-e a Virágocska? Ha jó volt a Virágocska, ne bántsd őtet, vak varjúcska!	Gyí, paci, paripa, nem messze van Kanizsa, odaérünk délre, libapecsenyére!
Egy - megérett a meggy Kettő - csipkebokor vessző Három - te vagy az én párom Négy - biz oda nem mégy Öt - megérett a tök Hat - hasad a pad Hét - rétest süt a pék Nyolc - üres a polc Kilenc - kis Ferenc Tíz - tiszta víz Ha nem tiszta, vidd vissza, a kiscica megissza!	Egy kismalac röf-röf-röf, trombitája töf-töf-töf, trombitája víg ormánya földet túrja döf-döf-döf. Jön az öreg meglátja, örvendezve kiáltja, rajta fiam túrjad jobban, apád is így csinálta. Most már együtt zenélnek, kukoricán megélnek, töf-töf-töf-töf, röf-röf-röf-röf ezek ám a legények	Lóg a lába, lóga, nincsen semmi dóga. Mert ha dóga vóna, a lába sem lógna. Lába, lába, lába, kicsi piskótája. Lába, lába, kicsi lába, azzal megy az iskolába. Hej laboda, laboda, lábod ide, amoda!
Én is pisze, te is pisze, kicsi orrunk dugjuk össze! Pisz-pisz-pisz!	Cini-cini muszika, táncol a Virág baba, jobbra dűl meg balra dűl, tücsök koma hegedül.	Kis kanál, nagy kanál, erdő szélén kismadár, minden baba így csinál: HAMM!
Tánci baba, tánci, meg tudsz te már állni!	Áll a baba, áll, mint a gyertyaszál.	Jár a baba, jár, mint egy kismadár.
Tente, baba, tente, itt van már az este. Majd felkel a hajnal, fülemüle dallal.	Mit dunnyog a szúnyog? Azt dunnyogja: dunyha alá bújok.	Aludj, baba, aludjál, nyuszika is alszik. Este van a faluban, esti harang hallik.
Tente, baba, tente, a szemedet húnyd be. Aludj, ingóbingó, kicsi rózsabimbó. Alszik az ibolya, csicsíja, babája.	Hej, Gyula, Gyula, Gyula, szól a duda, duda, duda, Pest, Buda, Buda, Buda, pattogatott kukorica!	Jár az óra, jár az óra, tik-tak, jár. Benne egy kis manó kalapál. Ha megáll az óra, és nem jár: alszik a manócska és nem kalapál.

Fazekas Anna

Öreg nénje őzikéje

Mátraalján, falu szélén
lakik az én öreg néném,
melegszívű, dolgos, derék,
tőle tudom ezt a mesét.

Őzgidácska, sete-suta,
rátévedt az országútra,
megbotlott egy kidőlt fába,
eltörött a gida lába.

Panaszosan sír szegényke,
arra ballag öreg nénje.
Ölbe veszi, megsajnálja,
hazaviszi kis házába.

Ápolgatja, dédelgeti,
friss szénával megeteti,
forrásvízzel megitatja,
mintha volna édesanyja.

Cili cica, Bodri kutya
mellé búvik a zugolyba,
tanultak ők emberséget,
nem bántják a kis vendéget.

Gyorsan gyógyul gida lába,
elmehetne az őzbálba,
vidám táncot ellejthetne,
de nincs hozzá való kedve.

Barna szeme bús-szomorún
csüng a távol hegykoszorún.
Reggel bíbor napsugarak
játszanak a felhő alatt.

Esti szellő ködöt kerget,
dombok, lankák üzengetnek:
"Vár a sarjú, gyenge hajtás,
gyere haza, gida pajtás!"

Könnybe lábad az őz szeme,
hej, nagyon is visszamenne,
csak az anyja úgy ne várná,
csak a nénét ne sajnálná!

Éjjel-nappal visszavágyik,
hol selyem fű, puha pázsit,
tarka mező száz virága
őztestvérkét hazavárja.

Ahol mókus ugrabugrál,
kopácsol a tarka harkály,
vígan szól a kakukk hangja,
bábot cipel szorgos hangya.

Várja patak, várja szellő,
kék ég alján futó felhő,
harmatgyöngyös harangvirág,
vadárvácskák, kékek, lilák.

Öreg nénje megsiratja,
vissza - dehogy - mégse tartja,
ki-ki lakjék hazájában,
őz erdőben, ember házban.

Kapuig is elkíséri,
visszatipeg öreg néni,
és integet, amíg látja:
"Élj boldogul, őzgidácska!"

Lassan lépdel, csendben ballag,
kattan ajtó, zörren ablak,
onnan lesi öreg néne,
kisgidája visszanéz-e.

Haszontalan állatkája,
egyre jobban szaporázza,
s olyan gyorsan, mint a villám,
fenn terem a mohos sziklán.

De a tetőn, hegygerincen
megfordul, hogy búcsút intsen:
"Ég áldjon, rét, kicsi csalit" -
s mint a szél, eliramodik.

Nyár elröppen, levél sárgul,
lepereg a vén bükkfárul,
hó borul már házra, rétre,
egyedül él öreg néne.

Újra kihajt fű, fa, virág,
nem felejti a kisgidát,
fordul a föld egyszer-kétszer,
zörgetnek a kerítésen.

Kitekint az ablakrésen:
ki kopogtat vajon éjjel?
Hold ragyogja be a falut,
kitárja a kicsi kaput.

Ölelésre lendül karja:
kis gidácska meg az anyja
álldogál ott; beereszti,
szíve dobban, megismeri:

őzmama lett a kisgida,
az meg ott a gida fia.
Eltörött a mellső lába,
elhozta hát a kórházba,

hogy szemével kérve kérje:
gyógyítsa meg öreg néne,
puha gyolcsba bugyolálja,
ne szepegjen fiacskája.

S köd előtte, köd utána,
belevész az éjszakába.
Gida lábát két kezébe
veszi lágyan öreg néne.

Meg is gyógyul egykettőre,
felbiceg a dombtetőre,
s mire tölgyről lehull a makk,
a kicsi bak hazaballag.

Mátraalji falu széle,
kapuban ül öreg néne,
nincs egyedül, mért is volna?
Ha fú, ha fagy, sok a dolga.

Körülötte gidák, őzek,
látogatni el-eljőnek,
télen-nyáron, évről évre,
fejük hajtják az ölébe.

Falu népe is szereti,
kedves szóval becézgeti
öreg nénét, és azóta
így nevezik: Őzanyóka.

Piros pipacs, szegfű, zsálya
virít háza ablakába,
nagy köcsögben, kis csuporban
szivárványszín száz csokor van.

Egyiket Gál Péter hozta,
másikat meg Kovács Julcsa,
harmadikat Horváth Erzsi,
úttörő lesz valamennyi.

Vadvirágnak dal a párja,
énekszótól zeng a háza,
oly vidám a gyereknóta,
nevet, sír is Őzanyóka.

Mátraalján, falu szélén
lakik az öreg néném,
melegszívű, dolgos, derék
mese őrzi aranyszívét.

Gidára vár sós kenyérke,
kalácscipó aprónépre;
egyszer te is légy vendége,
itt a vége, fuss el véle!

Őzanyó

Aprócska házban, völgy ölén,
öreg anyóka éldegél.
Nyuszik, gidák, dalos rigók,
jól ismerik a házikót.

És ismerik a fák, hegyek,
a Mátrán úszó fellegek,
a lepke, pinty, kakukkmadár,
az őzcsalád, mely arra jár.

Szelíd, kezes kis őzikék
keresik meg a nénikét,
kit, kedveskedve, réges-rég
csak Őzanyónak hív a nép.

Anyót az első napsugár
serény munkában látja már:
csuporra, tálra pettyeket,
virágos ágat festeget.

Ecsetje fürgén föl-le jár,
csapongva, mint a vadmadár.
Csak akkor nyugszik, nem siet,
ha ráborul a szürkület.

Az út felől, a kert alatt
vidám gyerekcsapat szalad,
és réten termett nagy nyaláb
kakukkfű, zsálya, szarkaláb.

Törökszegfű meg kankalin
virít a lányok karjain.
Anyóé mind e sok virág.
Topognak pettyes őzgidák,

ugrál a Bodri és ugat,
Cili cicus velük mulat,
zsivajjal hegy-völgy megtelik,
és játszadoznak estelig.

De télen - hogy miképp esett? -
hiába várt vendégeket.
Elmúlt egy hét a más után,
és nem zörgettek ajtaján.

Hó ült a bokron, bérceken,
a lágyan lejtő réteken,
bükk ágbogán, tölgyágakon,
csikart a fagy, mint vaskarom.

Nyulacska rítt a fák mögött,
a félsz szívébe költözött,
s a kék patakban gyors halak
cikáztak jégpáncél alatt.

Odvába bújt a rőt evet,
süvöltő széltől rettegett.
Avarsubában gyík aludt,
ordas kerülte a falut.

Elnémult minden kis rigó,
csak hullott, hullott, hullt a hó,
s a cserjésben az őzikék
kutatták őszi fű ízét.

Riadtan, félve, éhesen
barangolnak a réteken,
szelíd szemükben bús panasz:
"Miért vagy messze, szép tavasz?"

Erdőirtásból éjszaka
favágók érkeztek haza,
s beszóltak néne ablakán:
"Anyó, segíts nyuszin, gidán!"

Most tégy csodát, jó Őzanyó!
Kötésig ér, s még hull a hó.
Se fű, se ág, se lomb, se mag,
csak jég, csak hó, csak néma fagy

borít mezőket, réteket.
Kis őzikéid éhesek.
A tél kegyetlen, és ha győz,
éhen veszik a nyúl, az őz.

A csöndes éj lassan telik,
anyóka virraszt reggelig.
Szemernyit sem vár, nem pihen,
tanácsházára úgy megyen.

"Az őzikék... jó emberek!
elpusztulnak... segítsetek!
Az ember gyenge, ámde sok
csodát tehet, ha összefog."

Anyó szemében könny ragyog,
bólintnak a tanácstagok,
és másnap, újév reggelén,
a hegyre indul lány, legény.

Fejszét, szöget, szerszámokat
cipel buzgón a kis csapat,
s mire az ég bealkonyul,
nem éhezik se őz, se nyúl.

Arany János: Családi kör

Este van, este van: kiki nyúgalomba!

Feketén bólingat az eperfa lombja,

Zúg az éji bogár, nekimegy a falnak,

Nagyot koppan akkor, azután elhallgat.

Mintha lába kelne valamennyi rögnek,

Lomha földi békák szanaszét görögnek,

Csapong a denevér az ereszt sodorván,

Rikoltoz a bagoly csonka, régi tornyán.

Udvaron fehérlik szõre egy tehénnek:

A gazdasszony épen az imént fejé meg;

Csendesen kérõdzik, igen jámbor fajta,

Pedig éhes borja nagyokat döf rajta.

Ballag egy cica is - bogarászni restel -

Óvakodva lépked hosszan elnyúlt testtel,

Meg-megáll, körülnéz: most kapja, hirtelen

Egy iramodással a pitvarba terem.

Nyitva áll az ajtó; a tüzelõ fénye

Oly hivogatólag süt ki a sövényre.

Ajtó elõtt hasal egy kiszolgált kutya,

Küszöbre a lábát, erre állát nyújtja.

Benn a háziasszony elszûri a tejet,

Kérõ kis fiának enged inni egyet;

Aztán elvegyül a gyermektársaságba,

Mint csillagok közé nyájas hold világa.

Egy eladó lyány a tûzre venyigét rak:

Õa legnagyobb s szebb... a hajnali csillag.

Vasalót tüzesít: új ruhája készen,

Csak vasalás híja,... s reggel ünnep lészen.

Körül az apróság, vidám mese mellett,

Zörgõs héju borsót, vagy babot szemelget,

Héjából idõnként tûzre tesznek sokat:

Az világítja meg gömbölyû arcukat.

A legkisebb fiú kenyeret kér s majszol;

Üszköt csóvál néha: tûzkigyókat rajzol.

Olvas a nagyobbik nem ügyelve másra:

E fiúból pap lesz, akárki meglássa!

Legalább így szokta mondani az apjok,

Noha a fiú nem imádságon kapkod:

Jobban kedveli a verseket, nótákat,

Effélét csinálni maga is próbálgat.

Pendül a kapa most, letevé a gazda;

Csíkos tarisznyáját egy szegre akasztja;

Kutat az apró nép, örülne, ha benne

Madárlátta kenyér-darabocskát lelne.

Rettenve sikolt fel, amelyik belényul:

Jaj! valami ördög... vagy ha nem, hát... kis nyúl!

Lesz öröm: alunni se tudnak az éjjel;

Kinálják erõsen káposzta-levéllel.

A gazda pedig mond egy szives jó estét,

Leül, hogy nyugassza eltörõdött testét,

Homlokát letörli porlepett ingével:

Mélyre van az szántva az élet-ekével.

De amint körülnéz a víg csemetéken,

Sötét arcredõi elsimulnak szépen;

Gondüzõ pipáját a tûzbe meríti;

Nyájas szavu nõje mosolyra deríti.

Nem késik azonban a jó háziasszony,

Illõ, hogy urának ennivalót hozzon,

Kiteszi középre a nagy asztalszéket,

Arra tálalja fel az egyszerü étket.

Maga evett õ már, a gyerek sem éhes,

De a férj unszolja: „Gyer közelebb, édes!”

Jobb izû a falat, ha mindnyájan esznek, -

Egy-egy szárnyat, combot nyújt a kicsinyeknek.

(...)

Este van, este van... a tûz sem világit,

Kezdi hunyorgatni hamvas szempilláit;

A gyermek is álmos, - egy már alszik épen,

Félrebillent fejjel, az anyja ölében.

Gyéren szól a vendég s rá nagyokat gondol;

Közbe-közbe csupán a macska dorombol.

Majd a földre hintik a zizegõ szalmát...

S átveszi egy tücsök csendes birodalmát

Gazdag Erzsi: Ringató

Ring, ring,

ring a nád.

Nádon ring a fészek.

Nádirigó kisfia,

aludj, álmodj szépet!

Du-du

szól a szél.

Szól a szél dudája.

Elaludt a kisrigó.

Alszik a nád és a tó.

Alszik, alszik minden.

Aludj te is, kincsem!

Szép kis bölcsõ, kérlek téged,

hadd pihenni kis öcsémet!

Hadd a zajt most, hadd a lármát,

ne zavard meg csendes álmát!

Né, mily szépen alszik, látod?

De fölretten, hogyha bántod.

Ringasd szépen a babát,

hadd aludja ki magát!

Jung Károly: Esti mondóka

Kerülget az álom:

mezõrõl mezõre

szállok lepkeszárnyon.

Röptet a nyár, ingat,

mezõrõl mezõre

hív a virágillat.

Lendvai Ilona: Ringató

Aludj el kislányom,

Gyönyörû virágom,

Éjszínû szemeden

Kopogtat az álom.

Egy csillag, két csillag,

Szívemmel ringatlak,

Öt csillag, hat csillag,

Soha el nem hagylak!

József Attila: Altató

Lehunyja kék szemét az ég,

lehunyja sok szemét a ház,

Dunna alatt alszik a rét-

aludj el szépen, kis Balázs.

Lábára lehajtja a fejét,

alszik a bogár, a darázs,

velealszik a zümmögés-

aludj el szépen, kis Balázs.

A villamos is aluszik,

-s míg szendereg a robogás-

álmában csönget egy picit-

aludj el szépen, kis Balázs.

Alszik a széken a kabát,

szunnyadozik a szakadás,

máma már nem hasad tovább-

aludj el szépen, kis Balázs.

Szundít a lapda, meg a síp,

az erdõ, a kirándulás,

a jó cukor is aluszik-

aludj elszépen, kis Balázs.

A távolságot, mint üveg

golyót, megkapod, óriás

leszel, csak hunyd le kis szemed-

aludj el szépen, kis Balázs.

Tûzoltó leszel s katona!

Vadakat terelõ juhász!

Látod, elalszik anyuka.-

Aludj el szépen, kis Balázs.

Weöres Sándor: Csiribiri

Csiribiri csiribiri

Zabszalma -

Négy csillag közt

Alszom ma.

Csiribiri csiribiri

Bojtorján -

Lélek lép a

Lajtorján.

Csiribiri csiribiri

Szellõ-lány -

Szikrát lobbant,

Lángot hány.

Csiribiri csiribiri

Fült katlan -

Szárnyatlan szállj,

Sült kappan!

Csiribiri csiribiri

Lágy paplan -

Ágyad forró,

Lázad van.

Csiribiri csiribiri

Zabszalma -

Engem hívj ma

Álmodba.

Zelk Zoltán: Este jó, este jó

Este jó, este jó,

este mégis jó.

Apa mosdik, anya fõz,

együtt lenni jó.

Ég a tûz, a fazék

víznótát fütyül

bogárkarika forog

a lámpa körül.

A táncuk karikás,

mint a koszorú,

meg is hal egy kis bogár:

mégse szomorú.

Lassu tánc, lassu tánc,

táncol a plafon,

el is érem már talán,

olyan alacsony.

De az ágy, meg a szék

messzire szalad,

mint a füst, elszállnak a

fekete falak.

Nem félek, de azért

sírni akarok,

szállok én is, mint a füst,

mert könnyû vagyok...

Ki emel, ki emel

ringat engemet?

Kinyitnám még a szemem,

de már nem lehet...

Elolvadt a világ,

de a közepén

anya ül és ott ülök

az ölében én.

Simai Mihály: Maci-altató

Méhes odú,

lik-

luk

lak.

Rajta van egy

csip-

csup

csap.

Ha megnyitod azt a csapot,

csodafinom méz csöppen.

Hét bögrável idehozok,

aludjatok, kicsi bocsok,

szép csöndben!

Barak László: Altatódal

aludj karomban

aludj nyugodtan

álmodj szépet

virágos rétet

gyöngyöket

labdát

kirakós kockát

suttogó erdõt

rózsaszín kendõt

aludj kislányom

fátyol az álom

királyfi hozza

szívedet kincsem

bearanyozza

Aludjál kisbaba!

Aludj baba, aludjál! &

Jön az éj, jön az éj... &

Kisbaba, kismama... &

Tente baba, tente

Nagy az ég ablaka,

süt a hold éjszaka.

Letekint egymaga:

Aludjál kisbaba!

Aludj baba, aludjál,

nyuszika is alszik.

Este van a faluban,

esti harang hallik.

Tente baba, tente. A szemedet hunyd be!

Aludj ingó-bingó, pici rózsabimbó!

Alszik az ibolya, csicsíjja, bubujja!

Jön az éj, jön az éj,

a fekete éjfél,

aludjál, aludjál

pici, sose

féljél!

Kisbaba, kismama, jójszakát,

égbõl a hold tüze hulljon rád.

Ringasson tollas ágy,

kisbaba, kismama, jójszakát.

Ringasson tollas ágy,

kisbaba, kismama, jójszkát!

Hegyfokon bömböl a mord medve.

Hangja, ne érjen a füledbe.

Ringasson tollas ágy,

kisbaba, kismama, jójszakát!

Ringasson tollas ágy,

kisbaba, kismama, jójszakát!?

Nézem az égen a csillagot,

ébren is csak haza gondolok.

Ringasson tollas ágy,

kisbaba, kismama, jójszakát!

Ringasson tollas ágy,

kisbaba, kismama, jójszakát!

Árkot ugrott a szúnyog... &

Az árgyélus kismadár...

Cirmos cica

Csigabiga told ki...

Dr. Bubó

Egyszer egy hétpettyes katicabogárka...

Egy kis malac... &

Én elmentem a vásárba...

Erre kakas, erre tyúk...

Gólya, gólya, gilice...

Ha én cica volnék... &

Hová mész te kis nyulacska? Jön a kocsi... &

Jön a tavasz... &

Katalinka szállj el...

Kiment a ház... &

Kiskacsa fürdik...

Megfogtam egy szúnyogot...

Nyuszi ül a fûben

Pál, Kata, Péter... &

Száll a madár ágrul ágra...

Tarka kutya... &

Volt nekem egy kecském... &

Árkot ugrott a szúnyog, kitörött a lába.

Szaladtak a szúnyogok, szúnyog-patikába.

Szúnyog Úr, a patikus, maga rakta sínbe,

nem vitték a kórházba, kint fekszik a színbe'.

Jönnek a rokonok, ismerõsök sorba,

Gyûlik a sok sütemény, rétes, béles, torta.

Meg is gyógyult egy-kettõre, összeforrt a lába,

s örömében felmászott a jegenyefára.

Az árgyélus kismadár nem száll minden ágra,

én se fekszem mindenkor szép paplanos ágyba.

Szállj le, szállj le, gyönge kismadárka!

Szállj le, szállj le, gyönge kismadárka!

Az én kedves vacsorám csak egy piros alma,

az én vetett nyoszolyám csak egy marék szalma.

Szállj le, szállj le, gyönge kismadárka!

Szállj le, szállj le, gyönge kismadárka!

Cirmos cica haj!

Hová lett a vaj?

Ott látom a bajuszodon

Most lesz neked jaj!

Erre kakas, erre tyúk!

Erre van a gyalogút.

Taréja, taréja,

ugorj a fazékba, zsupsz!

Gólya, gólya, gilice.

Mitõl véres a lábad?

Török gyerek megvágta,

magyar gyerek gyógyítja

síppal, dobbal, nádi hegedûvel.

Ha én cica volnék,

száz egeret fognék.

De én cica nem vagyok,

egeret sem foghatok.

Hová mész te kis nyulacska?

Ingyom-bingyom tá liber,

tutá liber má liber-

Az erdõbe.

Minek mész te az erdõbe?

Ingyom-bingyom tá liber,

tutá liber má liber-

Vesszõcskéért.

Minek néked az a vesszõ?

Ingyom-bingyom tá liber,

tutá liber má liber-

Kertecskének.

Minek néked az a kis kert?

Ingyom-bingyom tá liber,

tutá liber má liber-

Virágoknak.

Minek néked az a virág?

Ingyom-bingyom tá liber,

tutá liber má liber-

Jóanyámnak.

Nyuszi ül a fûben

ülve szundikálgat.

Nyuszi talán beteg vagy,

Hogy már nem is ugorhatsz?

Nyuszi hopp! Nyuszi hopp!

Máris egyet megfogott.

Száll a madár ágrul ágra, száll az ének szájrul szájra.

Zengõ madár ágrul ágra, zengõ ének szájrul szájra.

Volt nekem egy kecském,

tudod-e?

Kertbe rekesztettem,

tudod-e?

Megette a farkas,

tudod-e?

Csak a szarvát hagyta,

látod-e?

Jön a tavasz, megy a tél,

öreg mackó üldögél.

Kibújás vagy bebújás?

Ez a gondom sose más.

Ha kibújok, vacogok,

Ha bebújok, hortyogok.

Ha kibújok jót eszem,

ha bebújok, éhezem.

Kiment a ház az ablakon,

benne maradt a vénasszony.

Zsuppot kötött a hátára,

úgy ballagott a vásárba.

A rókának nincs nadrágja,

mert a posztó nagyon drága.

Ha a posztó olcsó volna,

a rókán is nadrág volna.

Kígyónak lábsó, madaraknak fogsor.

Diktál a beteg, írja a doktor.

Beszél majd az utókor... Kirõl? Dr. Bubóról!

Köhög a harcsa, reumás a mókus.

Nem segíthet rajta csak a pszichológus.

Beszél majd az utókor... Kirõl? Dr. Bubóról!

Füllentett a hüllõ, ez a vén bolondos.

Csak úgy Rektor úr õ, ahogyan én orvos!

Beszél majd az utókor... Kirõl? Dr. Bubóról!

Egyszer egy hétpettyes katicabogárka,

Elindult megnézni mi van a világban,

Hívta a gyöngyvirág, hívta a vadrózsa,

Ide is meg oda is, bekukkant egy szóra.

Nagybajuszú cincérek sétálgatni mentek,

A tóparti szúnyogok kalapot emeltek,

Estére elszunnyadt katicabogárka,

Az éjjeli pillangó haza talicskázta.

Egy kis malac röf-röf-röf.

Trombitálgat töf-töf-töf.

Trombitája, víg orrmánya,

földet túrja döf-döf-döf.

Jön az öreg, meglátja.

Örvendezve kiáltja:

Rajta fiam! Röf-röf-röf-röf.

Apád is így csinálja!

Most már együtt zenélnek,

kukoricán megélnek.

Töf-töf-töf-töf, röf-röf-röf-röf

ezek ám a legények!

Katalinka szállj, el! Jönnek a törökök.

Sós kútba tesznek, onnan is kivesznek.

Kerék alá tesznek, onnan is kivesznek.

Imhol jönnek a törökök, mindjárt agyonlõnek

Én elmentem a vásárba, félpénzzel.

Tyúkot vettem a vásárban félpénzen.

Tyúkom mondja: kityrákotty

Kárikittyom, édes tyúkom, mégis van egy fél pénzem.

Én elmentem a vásárba, félpénzzel.

Lovat vettem a vásárban, félpénzen.

Lovam mondja: nyihaha.

Tyúkom mondja: kityrákotty

Kárikittyom édes tyúkom mégis van egy fél pénzem.

Én elmentem a vásárba, félpénzzel.

ludat vettem a vásárban, félpénzen.

Ludam mondja: gi-gá-gá.

Lovam mondja: nyihaha.

Tyúkom mondja: kityrákotty

Kárikittyom édes tyúkom mégis van egy fél pénzem.

Én elmentem a vásárba, félpénzzel.

disznót vettem a vásárban, félpénzen.

Disznó mondja: röf-röf-röf.

Ludam mondja: gi-gá-gá.

Lovam mondja: nyihaha.

Tyúkom mondja: kityrákotty

Kárikittyom édes tyúkom mégis van egy fél pénzem.

(...)

Én elmentem a vásárba, félpénzzel.

legényt vettem a vásárban, félpénzen.

Legény mondja: angyalom.

(...)

Kárikittyom édes tyúkom elfogyott a fél pénzem.

Kis kacsa fürdik fekete tóba'.

Anyjához készül Lengyelországba.

Míg a kácsát elhajtottam,

Két pár csizmát elszaggattam.

Kács, kács, kács.

Megfogtam egy szúnyogot,

nagyobb volt egy lónál.

Kisütöttem a zsírját,

több volt egy akónál.

Aki eztet elhiszi,

szamarabb a lónál,

aki eztet elhiszi

szamarabb a lónál.

Csigabiga told ki szarvadat!

Ha nem tolod, összetöröm házadat!

Jön a kocsi, most érkeztünk.

Jaj, de nagyon eltévedtünk.

Derekasan áztunk, fáztunk,

No, de kicsit elnótáztunk.

Jegenyefa ingó-bingó.

Rajta ül egy ázott holló.

Teregeti csapzott tollát,

Keserüli holló voltát.

Tarka kutya sétatéren sétál,

Bámészkodik, füle-farka szétáll.

"Csak ez a bolt szép!

Rózsás kolbászkarika, barna hurkavég,

Idehívna valaki, sose ugatnék."

Cirmos cica sétatéren sétál,

Nézelõdik, bajszavége szétáll:

"Csak ez a bolt szép!

Fehér tejes üvegek, tejfeles cserép,

Idehívna valaki, sose nyávognék."

Pál, Kata, Péter, jó reggelt!

Már odakinn a nap felkelt.

Szól a kakasunk, az a nagy tarajú,

gyere ki a rétre, kukuríkú!

Csoóri Sándor: Csetneki

Hosszú nyakú Csetneki

sánta lovát csetleti.

Csetleti, botlatja,

lódoktorhoz vontatja.

Kóc a kötõfék,

szakad szét,

püff neki:

sárba csöppen Csetneki.

Fésüs Éva: Békanóta

Békakirály papucsának elveszett a párja,

nézi erre, nézi arra, seholse találja.

Kereste a gyereke,

ebihalak serege,

egy se lelte, úgy elnyelte

fekete tó feneke!

Szalajtották a kis gyíkot, nézze meg az árkot,

keresték a náderdõben szitakötõ lányok.

Kereste a gyereke,

ebihalak serege,

egy se lelte, úgy elnyelte

fekete tó feneke!

Nem találják a papucsot sehol a világon,

ezért ugrál békakirály ma is mezítlábon!

Kereste a gyereke,

ebihalak serege,

egy se lelte, úgy elnyelte

fekete tó feneke!

Brekeke!...

Gazdag Erzsi: A kis kakas rézgarasa

Elgurult egy rézgaras.

Fölkapta egy kis kakas.

Ha fölkapta, jól tette,

a bögyébe betette.

De a bögye kidobta,

mérges lett a kakasra.

Összeszidta a kakast:

"Búzát adjál, ne garast!"

Kis kakas a piacon

búzát vett a garason.

Ezt adta a begyének,

most már békén megélnek.

Gazdag Erzsi: Tarka cica, fehér cica

Tarka cica,

fehér cica, haj!

Meglátta, hogy

kemencén a vaj.

Tarka cica,

fehér cica

egyet ugrott, haj!

S nyelve hegyén

elolvadt a vaj.

A gazdasszony

haragjában

seprût fogott, hej!

S kopogott a fehér cica,

tarka cicafej.

Móricz Zsigmond: Iciri-piciri

Ajaj, hol volt hol nem...

Volt egyszer egy iciri

piciri házacska.

Ott lakott egy iciri

piciri kis macska.

Volt annak két iciri

piciri kis ökre,

rákaptak egy iciri

piciri kis tökre.

Csizmát húz az iciri

piciri kis macska,

hová lett az iciri

piciri barmocska.

Bejárja az iciri

piciri kis erdõt,

s nem leli az iciri

piciri tekergõt.

Bejárja az iciri

piciri kaszálót,

s nem látja az iciri

piciri kószálót.

Rátalál egy iciri

piciri kis tökre,

bánatában iciri

picirit meglökte.

Felfordult az iciri

piciri tököcske,

benne a két iciri

piciri ökröcske.

Megörült két iciri

piciri ökrének:

Vége van az iciri

piciri mesének.

Tarbay Ede: Macskazene

Zimm, zumm,

zenekar,

kesze-kusza

hangzavar.

Húr, húr,

birkabél,

ujjam éri,

már zenél.

Síp, síp,

nádsíp,

fújd a végit,

felvisít.

Dob, dob,

bõrmalac,

ha rád ütnek,

hangot adsz.

Kár, kár,

varjúék

énekelnek,

fut a nép.

Zimm, zumm, zenekar,

én sem tudom,

te sem tudod,

senki sem tudja,

mit akar,

ez a baj...

Kányádi Sándor: Róka-mondóka

Volt egy kicsi kakasom,

elvitte a róka.

Jércém is a tavaszon,

elvitte a róka.

Volt egy ludam, jó tojó,

elvitte a róka.

Récém, tóban tocsogó,

elvitte a róka.

Gácsérom és gúnárom,

elvitte a róka.

Semmim sincsen, tirárom,

vigye el a róka!

Móricz Zsigmond: A török és a tehenek

Volt egy török, Mehemed,

sose látott tehenet.

Nem is tudta Mehemed

milyenek a tehenek.

Egyszer aztán Mehemed

lát egy csomó tehenet.

Csudálkozik Mehemed,

"Ilyenek a tehenek?"

Én vagyok a Mehemed,

Mi vagyunk a tehenek.

Számlálgatja Mehemed,

Hány félék a tehenek.

Meg is számol Mehemed

három féle tehenet:

fehéret, feketét, tarkát,

Meg ne fogd a tehén farkát!

Nem tudta ezt Mehemed,

S felrúgták a tehenek!

Megay László: Sárkány

Nem a hegyen, sem a völgyben,

hanem egy nagy mesekönyvben,

nem oly régen, mostanában

sárkány lakott egymagában.

Zord az élet, nem derû

sárkánynak, ha hétfejû.

Ha köszöntik -Jó napot!- ,

emelhet hét kalapot.

Drégely László: Bohó álom

Kert alatt,

Rét alatt

Bundás kutya

elszaladt.

Tarka volt,

Farka volt,

Hátán macska

lovagolt!

Zelk Zoltán: Az okos tücsök

"Tücsök, húzd az én nótámat!"

-szól a margaréta.

"Azt húzzad, hogy virág vagyok

és nem sárgarépa..."

"Tücsök, az enyémet húzzad!"

-piros pipacs mondja.

"Az enyémet! Az enyémet!"

-kiáltozzák sorba...

Szegény tücsök látja már, hogy

a fele sem tréfa:

a végén még hajba kapnak

pipacs, margaréta.

Ezért így szól: "Nem húzhatom

nektek, szép virágok,

ma van a Hold neve napja,

neki muzsikálok..."

Nemes Nagy Ágnes: Tarka ló

Ment az utcán tarka ló.

Barna-fehér volt a ló,

fényes nyaka, fényes feje,

mint héjából most kibújt

barna-fehér vadgesztenye.

Mentem volna eléje,

elmaradtam mögéje,

barna-fehér sálja volt

(úgy értem, hogy sörénye).

Nemes Nagy Ágnes: Láttam, láttam

Láttam, láttam lappantyút!

Éjszaka, erdõn meglestem,

róka-vadásszal kettesben.

Nem volt ottan lámpa, se ház,

mentünk: én meg a rókavadász,

akkor az égen, fekete égen

valami röppent még feketébben,

valami röppent: lappantyú!

Két szeme lángja, két pici lámpa,

gurgula-hangja úszik utána.

Ketten láttuk, senki más,

ketten: én meg a róka-vadász!

Orbán Ottó: Torreádor

Bika, bika

fekete

feje meg a

feneke.

Dúl-fúl, toporog,

a homok csikorog.

Jaj, a bika, jaj!

Jaj, jaj, jaj!

Itt van a baj.

Itt jön a bátor:

a torre, a torre,

a torreádor.

Orbán Ottó: A faállatok

Azt mondják a faállatok,

rémes ez a faállapot.

Ha így teszünk,

nyikorog,

ha úgy teszünk,

csikorog,

a nyakunk, a derekunk

sehogy se forog.

Hogyha télen fabált csapnak,

föl ne csapjál faállatnak!

Petõfi Sándor: Anyám tyúkja

Ejh, mi a kõ! Tyúkanyó, kend

A szobában lakik itt bent?

Lám, csak jó az isten, jót ád,

Hogy fölvitte a kend dolgát!

Itt szaladgál föl és alá,

Még a ládára is fölszáll,

Eszébe jut, kotkodákol,

S nem verik ki a szobábol.

Dehogy verik, dehogy verik!

Mint a galambot etetik,

Válogat a kendermagban,

A kiskirály sem él jobban.

Ezért aztán, tyúkanyó, hát

Jól megbecsülje kend magát,

Iparkodjék, ne legyen ám

Tojás szûkében az anyám. -

Morzsa kutyánk, hegyezd füled,

Hadd beszélek mostan veled,

Régi cseléd vagy a háznál,

Mindig emberül szolgáltál.

Ezután is jó légy, Morzsa,

Kedvet ne kapj a tyúkhúsra,

Élj a tyúkkal barátságba'...

Anyám egyetlen jószága.

Sárga lábú kiskakas kiugrott a gyepre.

Körmös sarkantyújával udvar közepére.

Megállj, megállj, Tarajos!

Bár a szemed haragos,

jó pecsenye a húsod,

azt magad is jól tudod!

Szabó Lõrinc: Falusi hangverseny

Háp! Háp! Háp!

Jönnek a Kacsák!

Hû, de éhes, hû, de szomjas

ez a társaság!

Bú! Bú! Bú!

Boci szomorú!

De hogy feszít tyúkjai közt

a Kukurikú!

Röf! Röf! Röf!

Orra sárba döf:

sonka-lábán Kucu néni

fürödni döcög.

Gá! Gá! Gá!

Szalad világgá

Liba mama, ha a Csacsi

rábõg, hogy: I-á!

Rút! Rút! Rút!

Fel is, le is út:

mérges Pulyka te szereted

csak a háborút!

Bú! Röf! Háp!

Sípok, trombiták:

víg zenével így köszönt e

díszes társaság.

Weöres Sándor: A birka-iskola

Egyszer volt egy nagy csoda,

Neve: birka-iskola.

Ki nem szólt, csak bégetett,

Az kapott dicséretet.

Ki oda se ballagott,

Még jutalmat is kapott,

Így hát egy se ment oda,

Meg is szûnt a iskola.

Weöres Sándor: Kutyatár

Harap utca három alatt

Megnyíllott a kutyatár

Síppal-dobbal megnyitotta

Kutyafülü Aladár

Kutyatár, kutyatár, kutyafülü Aladár.

Húsz forintért tarka kutya

Tízért, fehér kutya jár.

Törzsvevõknek öt forintért

Kapható a kutya már.

Kutyatár, kutyatár, kutyafülü Aladár.

Zelk Zoltán: Hová szaladsz vizipók?

-Hová szaladsz vizipók?

-Keresem a békát!

-Mért nem húzol kiscipõt?

-Gyorsabb így mezítláb!

-Miért futsz ily sebesen?

-Én leszek a násznagy:

ma tartják a lagziját

a békakirálynak...

-Hol lesz a lakodalom?

-A királyi házban:

sásból, nádból épített

tavi palotában...

-Hát a menyasszony ki lesz,

békakirály párja?

-Hetedhét mocsárnak a

legszebb békalánya...

Tamkó Sirató Károly: Pinty és ponty

Volt egyszer egy ponty,

Úszott, mint a pinty!

Volt egyszer egy pinty,

Repült, mint a ponty!

Együtt mentek...

Úsztak, szálltak, mendegéltek,

tán még most is mendegélnek,

ha a kelõ napsugárban

útjuk végére nem értek.

Elöl ment a ponty.

Úszott, mint a pinty.

Utána a pinty.

Repült, mint a ponty.

Dénes György: Gólya

Láp közepén áll a gólya,

csitteg-csattog tilolója,

tolla szürke, csõre veres,

csíkot kutat, békát keres.

Simkó Tibor: Kabóca

Bice-bóca kabóca,

ég a lámpa kanóca,

de be hozzánk ne gyere,

mert a szomszéd egere

itt lapul az ágy alatt:

elkapja a lábadat!

Zelk Zoltán: Erdõben-berdõben

Alszik a szél, föl se kelt,

olyan kedve van ma,

a vihar is lehevert,

a szél öreganyja.

Alszik az egész család,

nem fut a szellõ sem-

mitõl csörren hát az ág,

levél mitõl zörren?

Nem egyébtõl, két madár

röpül éppen erre,

az egyik a hársra száll,

a másik a cserre.

Jó a hárs is, a cser is

a fáradt madárnak,

azon is meg ezen is

pihenõt találnak.

Éppen arra jártam én,

fák alatt megállva,

hallgatóztam, vártam én:

fütyül-e madárka?

Megértettem a szavuk,

ha "csúrr" volt, ha "csírr" volt-

tanúm reá a kakukk,

szóról szóra így volt:

-Honnét, szomszéd?

-Ahol voltam, onnét!

-Mit evett?

-Eleget!

-Mi jót?

-Hernyót!

-Hány volt?

-Egy volt!

-És még?

-Kukacot!

-Mennyit?

-Hatot!

-Hát még?

-Legyet!

-Hányat?

-Hetet!

-Mást még?

-Pondrót!

-Sok volt?

-Nyolc volt!

-Jó volt?

-Jó volt!

Hallgattam volna tovább

ezt a párbeszédet,

de hirtelen akkorát

fújt a szél: fölébredt!

A vihar is vele kelt,

s huga is a szellõ-

ezer levél útra kelt,

szinte szállt az erdõ!

Az égen egy felleg állt,

dézsa a kezében,

s mint aki csak erre várt,

ránk öntötte éppen!

Megáztak a madarak,

megázott a szél is,

szedhettem a lábamat,

bõrig áztam én is!

Hej, Dunáról fúj a szél,

szegény embert mindig ér.

Dunáról fúj a szél!

Ha Dunáról nem fújna,

ilyen hideg nem volna.

Dunáról fúj a szél!

Hej Jancsika, Jancsika!

Mért nem nõttél nagyobbra?

Dunáról fúj a szél!

Nõttél volna nagyobbra,

lettél volna katona.

Dunáról fúj a szél!

Esik a hó, térdig ér már.

Hóból épült hófehér vár.

Benne lakik egy hóember,

hócsatázni velünk nem mer.

Csináljunk egy igazán jót!

Hozzuk elõ a kis szánkót!

Egyik húzza, másik tolja,

csússzunk le a domboldalba!

Nagy a hó igazán, fut a sí meg a szán.

Hej, hó, lecsúszik a Jani meg a Ferkó.

Süss fel Nap, fényes Nap

Kertek alatt a ludaim megfagynak.

Tavaszi szél vizet áraszt,

virágom, virágom.

Minden madár társat választ,

virágom, virágom.

Hát én immár kit válasszak,

virágom, virágom?

Te engemet s én tégedet,

virágom, virágom.

"De jó a dió!" fütyül a rigó.

Vidám dala száll: élni, jaj de jó!

Gyere, te rigó, itt van a dió:

héja ropogó, bele csudajó.

A bundának nincs gallérja, mégis bunda a bunda.

Ihaj bunda, csuhaj bunda, mégis bunda a bunda,

Ihaj bunda, csuhaj bunda, mégis bunda a bunda.

Kifordítom, befordítom, mégis bunda a bunda.

Ihaj bunda, csuhaj bunda, mégis bunda a bunda,

Ihaj bunda, csuhaj bunda, mégis bunda a bunda.

Leterítem a bundámat, mégis bunda a bunda.

Ihaj bunda, csuhaj bunda, mégis bunda a bunda,

Ihaj bunda, csuhaj bunda, mégis bunda a bunda.

Ha megázik is a bunda, mégis bunda a bunda.

Ihaj bunda, csuhaj bunda, mégis bunda a bunda,

Ihaj bunda, csuhaj bunda, mégis bunda a bunda.

Hogyha rongyos is a bunda, mégs bunda a bunda.

Ihaj bunda, csuhaj bunda, mégis bunda a bunda,

Ihaj bunda, csuhaj bunda, mégis bunda a bunda.

Aki nem lép egyszerre,

Nem kap rétest estére.

Mert a rétes nagyon jó,

Katonának az való.

Csicseri borsó, bab, lencse.

Fekete szemû menyecske.

Ne menj haza este, mert megdöf a kecske!

Pattantyú!!

Debrecenbe kéne menni

pulykakakast kéne venni

Megállj kocsis lyukas a kas!

Kiugrik a pulykakakas!

Debrecenben csoda esett:

két kis kakas összeveszett!

Én a kakasod nem bánom,

csak az enyémet sajnálom.

Elvitte a víz a szappant.

Utána ugrott a kappan.

Míg a kappan kaparászott,

addig a szappan elázott

a folyóban.

Egy boszorka van,

három fia van,

iskolába jár az egy,

másik bocskort varrni megy,

a harmadik itt a padon

a dudáját fújja nagyon,

danadana-dan, de szép hangja van.

Egyszer egy királyfi

mit gondolt magában,

trallala, trallala,

mit gondolt magában?

Lehányta magáról

királyi ruháját,

trallala, trallala,

királyi ruháját.

Rávette helyette

a kocsis gúnyáját,

trallala, trallala,

a kocsis gúnyáját.

Elindult megkérni

szegény ember lyányát,

trallala, trallala,

szegény ember lyányát.

"Adj' Isten jó napot,

szegény ember lyánya,

beszabad-e jönnöm,

szegény ember lyánya?"

"Fogadjisten kendnek,

szegény kocsis legény

hozta Isten, hozta,

szegény kocsis legény!

üljön le minálunk,

nálunk kanapéra,

trallala, trallala,

nálunk kanapéra."

"De nem azért jöttem,

hogy én itt leüljek,

trallala, trallala,

hogy én itt leüljek.

Hanem azért jöttem,

jössz-e hozzám vagy sem,

trallala, trallala,

jössz-e hozzám vagy sem?"

"Elmegyek én kendhez,

szegény kocsislegény,

illik kend énhozzám,

szegény kocsis legény."

Akkor a királyfi

mit gondolt magában,

trallala, trallala,

mit gondolt magában?

Elindult megkérni

gazdag bíró lyányát,

trallala, trallala,

gazdag bíró lyányát.

"Adj' Isten jó napot,

gazdag bíró lyánya,

trallala, trallala,

gazdag bíró lyánya!"

"Fogadjisten kendnek,

szegény kocsis legény

trallala, trallala,

szegény kocsis legény!

üljön le minálunk,

nálunk a - lócára,

trallala, trallala,

nálunk a - lócára."

"De nem azért jöttem,

hogy én itt leüljek,

trallala, trallala,

hogy én itt leüljek.

Hanem azért jöttem,

jössz-e hozzám vagy sem?

Trallala, trallala,

jössz-e hozzám vagy sem?"

"Gazdag leány vagyok,

gazdag legényt várok,

trallala, trallala,

gazdag legényt várok."

Akkor a királyfi

mit gondolt magában,

trallala, trallala,

mit gondolt magában?

Lehányta magáról

a kocsisi gúnyát,

rávette helyette

a királyi pompát.

Elindult megkérni

gazdag bíró lyányát,

trallala, trallala,

gazdag bíró lyányát.

"Adj' Isten jó napot,

gazdag bíró lyánya,

ba szabad-e gyünnöm,

gazdag bíró lyánya?"

"Hozta Isten, hozta,

fényes királyúrfi,

trallala, trallala,

fényes királyúrfi.

üljön le hát nálunk

selyemkanapéra,

trallala, trallala,

selyemkanapéra."

"De nem azért jöttem,

hogy én itt leüljek,

trallala, trallala,

hogy én itt leüljek.

Hanem azért jöttem,

jössz-e hozzám vagy sem,

gazdag bíró lyánya,

jössz-e hozzám vagy sem?"

"Elmegyek én kendhez,

fényes királyúrfi,

illik kend énhozzám,

fényes királyúrfi."

"Nem kellesz énnekem,

gazdag bíró lyánya,

kell nekem, kell nekem

szegény ember lyánya!

Tüzet viszek, lángot viszek

ki ne nézz, be ne nézz!

Kendõ rajta.

Virágéknál ég a világ,

sütik már a rántott békát.

Zimme-zumm, zimme-zumm

recefice bumm, bumm, bumm.

Bíró Marcsa odakapott,

békacombot ropogtatott.

Zimme-zumm, zimme-zumm,

recefice bumm, bumm, bumm.

Puskás Gábor késõn futott,

neki csak a füle jutott.

Zimme-zumm, zimme-zumm,

recefice bumm, bumm, bumm.

Bíró Marcsa a padláson,

Elcsúszott egy záptojáson.

Zimme-zumm, zimme-zumm,

recefice bumm, bumm, bumm.

Azt mondják, hogy a cipõ,

kinek szoros, kinek bõ.

De minekünk a cipõ,

sose szoros, sose bõ.

Azt mondják, hogy kinek szoros,

kinek kérges, kinek bõ,

De minekünk sose szoros,

sose kérges, sose bõ.

Megismerni a kanászt,

ékes járásáról,

elöl fûzött bocskoráról,

tarisznyaszíjáról.

Tivitovi tács, hévizi takács,

Legyünk bátor, jó vitézek,

Hídon megyünk által.

Itt a köcsög, mi van benne?

Arany alma, arany körte,

Add tovább, add tovább,

Te meg fizesd az árát!

Éliás, Tóbiás, egy tál dödölle.

Ettél belõle?

Kertbe mentek a tyúkok.

Mind megették a magot.

Én kis kertet kerteltem,

bazsarózsát ültettem.

Szél, szél fújdogálja,

esõ, esõ veregteti, huss!

Hajlik a meggyfa,

nagy az árnyéka.

Benne forog kis menyecske,

akit szeretsz, kapd be!

Ez a kapa, ez a kasza, ez meg itt a faragószék!

Kapa, kasza, faragószék!

Ó be szép, ó be szép

ez a derék faragószék!

Ez a hosszú, ez a kurta, ez meg itt a véres hurka!

Hosszú, kurta, véres hurka,

kapa, kasza, faragószék!

Ó be szép, ó be szép

ez a derék faragószék!

Ez az egyenes, ez a görbe, ez meg itt a fakereke!

Egyenes, görbe, fakereke,

hosszú, kurta, véres hurka

kapa, kasza, faragószék!

Ó be szép, ó be szép

ez a derék faragószék!

Ez itt a kés, ez a villa, ez meg itt a koppantója!

Kés, villa, koppantója

(elõzõek ismétlése)

Ez a gólya, ez az orra, ez meg itt a gólya tolla!

Gólya orra, gólya tolla

(elõzõek ismétlése).

Ez a klázli, ez a flaska, ez meg itt a részeg Miska!

Klázli, flaska, részeg Miska,

(elõzõek ismétlése)

Ez e Zsuzska, ez a lánya, ez meg itt az unokája!

Zsuzska, lánya, unokája,

(elõzõek ismétlése)

Ez az öcsök, ez a vöcsök, ez meg itt a tejes köcsög!

Öcsök, vöcsök, tejesköcsög,

(elõzõek ismétlése)

Iglice szívem, iglice.

Aranyos lábú iglice,

ahová te hajlasz, én is odahajlok, iglice.

Árok mellett jártam ma,

tüske ment a lábamba,

rajtakap, rajtakap, mindenhová belekap.

Egyszer volt, hol nem volt egy icipici házikó.

Icipici házikóban icipici ágyikó.

Ottan élt, éldegélt egy icipici lencsi-lány

icipici anyukával túl az Óperencián.

Icipici lencsi-lányka lencsi-babát ringatott,

anyuka is ezt csinálta, s boldogságban éltek ott.

Amikor este lett, az icipici lányka félt,

icipici anyukája mondott egy mesét: (ismételni)

Kiugrott a gombóc a fazékból.

Utána a molnár fazekastól.

Stól, stól, stól, fazekastól.

Mit játsszunk lányok?

Azt játsszuk lányok:

bricket-brackot, hat barackot!

Csücsüljünk le lányok!

Most viszik, most viszik Danikáné lányát.

Bíborban, bársonyban, arany koszorúban.

-Nem adom a lányomat, arany hintó nélkül,

abban pedig hat ló legyen!

Mind a hatnak aranyfarka legyen!

Száraz tónak nedves partján

döglött béka kuruttyol.

Hallgatja egy süket ember,

ki a vízben lubickol.

Sej, haj, denevér, bennünk van a kutyavér!

Vak meglátja, hogy kiugrik,

sánta utána szalad.

Kopasz ember haját tépi,

a néma meg óbégat.

Sej, haj, denevér, biciklizik az egér!

Szólj síp, szólj!

Forró vízbe teszlek. Onnan is kiveszlek.

Kerék alá teszlek, onnan is kiveszlek.

Szólj síp, szólj!

Ha jó a kedved, üsd a tenyered!

Ha jó a kedved, üsd a tenyered!

Ha köztünk vagy és jó a kedved,

másoknak is mutasd ezt meg!

Ha jó a kedved, üsd a tenyered!

Ha jó a kedved, húzd a füledet!

Ha jó a kedved, húzd a füledet!

Ha köztünk vagy és jó a kedved,

másoknak is mutasd ezt meg!

Ha jó a kedved, húzd a füledet!

Ha jó a kedved ugrálj nagyokat!

Ha jó a kedved ugrálj nagyokat!

Ha köztünk vagy és jó a kedved,

másoknak is mutasd ezt meg!

Ha jó a kedved ugrálj nagyokat!

Ha jó a kedved üsd a térdedet!

Ha jó a kedved üsd a térdedet!

Ha köztünk vagy és jó a kedved,

másoknak is mutasd ezt meg!

Ha jó a kedved üsd a térdedet!

Ha jó a kedved, csettints nagyokat! (Csitt-csatt!)

Ha jó a kedved, csettints nagyokat! (Csitt-csatt!)

Ha köztünk vagy és jó a kedved,

másoknak is mutasd ezt meg!

Ha jó a kedved, csettints nagyokat! (Csitt-csatt!)

És aztán ami eszedbe jut: dobbants nagyokat, forgasd a szemed, forgasd a fejed stb.

Hej, a sályi piacon, piacon,

almát árul egy asszony, egy asszony.

Jaj, de áldott egy asszony, egy asszony,

hatot ad egy garason, garason.

Gyertek lányok ligetre, ligetre!

Itt a világ közepe, közepe.

Itt árulják a rózsát, a rózsát.

Abból kötnek bokrétát, bokrétát.

Azt is tudom, ki köti, ki köti.

Virág erzsi kötözi, kötözi.

Az asztalra leteszi, leteszi.

Kovács Pista felveszi, felveszi.

Kalapjához kötözi, kötözi.

Hopp, Juliska, hopp, Mariska.

Hej, gyere vélem, egy pár táncra!

Fogd a kontyod, hogy ne lógjon,

hej, hogy a hajtûd ki ne hulljon!

Így kell járni, úgy kell járni,

Sári, Kati tudja, hogy kell járni.

Fordulj, balra, csosszantóra,

járd meg a táncot régi módra!

Ajtó, ablak nyitva van,

bejöhet akárki.

És egy nagyot dobbantott,

bejött Sári néni.

Ez a Sári néni,

nagyon csúnya néni,

késõ este, holdvilágnál

almát akar lopni.

Csizmám kopogó, táncom dobogó,

kedvem ragyogó, hejhó, hajahó!

Kendõm libegõ, lábam tipegõ,

arcom nevetõ, pajtás, gyer' elõ!

Borsót fõztem,

jól megsóztam,

meg is paprikáztam.

Ábele, bábele, fuss!

Hej, vára, vára, Nada vára, vára,

Diófa tetejébe, annak a levelébe,

Hej vár, vedd be! Hej vár vedd be!

Hej, vára, vára, Nada vára, vára,

Diófa tetejébe, annak a levelébe,

Hej vár vesd ki! Hej vár, vesd ki!

Szélrõl legeljetek, fának ne menjetek,

mert ha fának nekimentek, fejeteket beveritek,

szili kút, szanyi kút,

szentandrási sobri kút.

Csoóri Sándor: Dióbél bácsi

Ki lakik a dióhéjban?

Nem lakik ott bárki,

Csak Dióbél bácsi.

Ha rácsapsz a dióhéjra,

Kinyílik a csontkapuja

és cammogva elõmászik

Vén Dióbél bácsi.

Csak a szádat tátsd ki!

Erdõ szélén házikó,

házikóban nagyanyó.

Hát egy nyuszi ott robog,

az ajtaján bekopog.

"Kérlek, segíts énrajtam!

A vadász a nyomomban!"

"Gyere, nyuszi, sose félj!

Megleszünk mi kettecskén."

Lementem a pincébe

vajat csipegetni,

utánam jött édesanyám

pofon veregetni.

Nád közé bújtam,

nádsípot fújtam,

az én sípom így szól:

di-dá-dú,

te vagy az a

nagy szá-jú.

Orbán Ottó: Egyformák

Kati és Eszter

egyformák,

nincs is náluk

egyformább.

Egyik kicsi,

a másik nagy,

mégis mása a

másiknak.

Ha kicsi, ha nagy,

békén sose hagy.

Szabó Lõrinc: Kicsi vagyok én...

Kicsi vagyok én

majd megnövök én

apámnál is, anyámnál is

nagyobb leszek én.

Kicsi vagyok én

erõs leszek én,

világ minden óriását

földhöz vágom én.

Kicsi vagyok én

bátor leszek én

óriások palotáját

elfoglalom én.

Kicsi vagyok én

nagy úr leszek én

aranyszobát adok minden

testvéremnek én.

Kicsi vagyok én

vezér leszek én

én leszek a legjobb ember

a föld kerekén!

Tamkó Sirató Károly: Mondjam még?

Volt egy dongó, meg egy légy,

tovább is van, mondjam még?

- Mondjad!

Volt egy molnár, meg egy pék,

tovább is van, mondjam még?

- Mondjad!

Volt egy asztal, meg egy szék,

tovább is van, mondjam még?

- Mondjad!

Volt egy kantár, meg egy fék,

tovább is van, mondjam még?

- Mondjad!

Ha neked ez nem elég,

öleld meg a kemencét!

Bumm!

Weöres Sándor: Elindult...

Elindult, elindult

Gáspár messze földre,

három betûje lemaradt,

Gás falu lett belõle,

három betõje odaért,

pár lett belõle,

született öt gyerekük,

kettõ fiú, kettõ lányka,

ötödik meg vice-pápa.

Zelk Zoltán: Ákombákom

Egyszer régen az irkámon,

született egy ákombákom.

Hát egyszer csak látom, látom:

két lábra az irkámon,

úgy indul el ákombákom.

Azt hittem, már sose látom,

oly messze ment ákombákom,

de mikor az erdõt járom,

ül az ágon ákombákom,

s rajta van a nagykabátom.

Szólok hozzá: "Ákombákom,

mért vitted el a kabátom?

Esõ esik, mindig ázom,

hideg szél fúj, mindig fázom...

Légy olyan jó, ákombákom:

add vissza a nagykabátom!"

S képzeljétek, jövõ nyáron,

eljött hozzám ákombákom:

s visszaadta nagykabátom.

Gazdag Erzsi: Vendégvárás

Jöjj el hozzám hétfõn,

de ne gyere késõn!

Jöjj el hozzám kedden!

Hadd nõjön a kedvem!

Jöjj el hozzám szerdán,

kopogtass a meggyfán!

Csütörtökön jönnél

tán még itthon lelnél.

Pénteken a kedvem

szétgurul a kertben.

Szombaton, barátom

a világot járom.

Vasárnap, vasárnap

engemet is várnak.

Gazdag Erzsi: A bohóc köszöntõje

Jancsibohóc

a nevem.

Cintányér a

tenyerem.

Orrom krumpli,

szemem szén.

Szeretném, ha

szeretnél!

Velem nevetsz,

ha szeretsz.

Ha nem szeretsz,

elmehetsz.

Szívem, mint a

cégtábla,

ruhámra van

mintázva.

Kezdõdik a

nevetés.

Tíz forint a

fizetés.

Ha nincs pénzed,

ne nevess!

Azt nézd, innen

elmehess!

Szabó Lõrinc: Lóci óriás lesz

Veszekedtem a kisfiammal,

mint törpével egy óriás:

- Lóci, ne kalapáld a butort!

Lóci, hová mégy, mit csinálsz?

Jössz le rögtön a gázresóról?

Ide az ollót! Nem szabad!

Rettenetes, megint ledobtad

az erkélyrõl a mozsarat!

Hiába szidtam, fenyegettem,

nem is hederített reám;

lépcsõnek használta a könyves

polcokat egész délután,

a kaktusz bimbait lenyírta

és felboncolta a babát.

- Most nagyobb vagyok, mint te! - mondta

s az asztal tetejére állt.

Nem bírtam vele, tönkrenyúzott,

de azért tetszett a kicsi,

s végül, hogy megrakni ne kelljen,

leültem hozzá játszani.

Leguggoltam s az óriásból

negyedórára törpe lett.

(Mi lenne, gondoltam, ha mindig

lent volnál, ahol a gyerek?)

És ahogy én lekuporodtam,

úgy kelt fel rögtön a világ:

tornyok jártak-keltek köröttem

és minden láb volt, csupa láb,

és megnõtt a magas, a messze,

és csak a padló volt enyém,

mint nyomorult kis rab mozogtam

a szoba börtönfenekén.

És ijesztõ volt odalentrõl,

hogy olyan nagyok a nagyok,

hogy mindent tudnak és erõsek

s én gyönge és kicsi vagyok.

Minden lenézett, megalázott,

és hórihorgas vágy emelt

- föl! föl! - mint az elsõ hajóst, ki

az egek felé szárnyra kelt.

És lassan elfutott a méreg,

hogy mégse szállok, nem növök;

feszengtem, mint kis, észre sem vett

bomba a nagy falak között;

tenni akartam, bosszút állni,

megmutatni, hogy mit tudok.

Negyedóra - és már gyûlöltem

mindenkit, aki elnyomott.

Gyûlöltem, óh hogy meggyûlöltem!...

És ekkor, zsupsz, egy pillanat:

Lóci lerántotta az abroszt

s már iszkolt, tudva, hogy kikap.

Felugrottam: - Te kölyök! - Aztán:

- No, ne félj, - mondtam csendesen,

s magasra emeltem szegénykét,

hogy nagy, hogy óriás legyen.

Simai Mihály: Szekerezõ

-Szekerezzünk, szekeres!

-Hová menjünk? -Egyenest.

Nincs messze Nekeresd,

oda hajts egyenest!

-Itt a híres Nekeresd.

-Ki ad szállást, szekeres?

-Keressük meg pajtásom, a

nekeresdi kenyerest!

Fecske Csaba: Esti mûsor

Anya mosogat,

apa meg olvas.

én pedig ordítok-

mintha könyvbõl olvasnám,

ha unom,

fordítok.-

apa is fordít,

most anya ordít.

Magyar házban a vendéget

szeretettel várják,

pirosra sült friss cipóval

szívesen kínálják.

Ha nincs cipó, ha nincs kalács,

mit tehet az ember,

köszönti a vendégeket

nagy-nagy szeretettel.

Petõfi Sándor: A nap

Mi az a nap? Mi az a nap?

Nem is nap az tulajdonképp.

Ugyan mi hát?... Hát semmi más,

Mint egy nagy szappanbuborék.

Valami óriásfiú

Kifújja reggel keleten,

S szétpattan este nyúgaton. -

És ez minden nap így megyen.

Petõfi Sándor: Arany Lacinak

Laci te,

hallod-e?

Jer ide,

jer, ha mondom,

rontom-bontom,

ülj meg itten az ölemben,

De ne moccanj, mert különben

meg talállak csípni,

igy ni!

Ugye fáj?

Hát ne kiabálj.

Szájadat betedd,

s nyisd ki füledet,

nyisd ki ezt a kis kaput;

majd meglátod, hogy mi fut

rajta át fejedbe…

Egy kis tarka lepke.

Tarka lepke, kis mese,

szállj be Laci fejibe.

Volt egy ember, nagybajúszos.

Mit csinált? Elment a kúthoz.

De nem volt víz a vederbe',

kapta magát, telemerte.

És vajon minek

merítette meg

azt a vedret?

Tán a kertet

kéne meglocsolnia?

Vagy ihatnék?… Nem biz a .

Telt vederrel a kezében,

a mezõre ballag szépen,

ott megállt és körülnézett;

ejnye vajon mit szemlélhet?

Tán a fényes délibábot?

Hisz olyat már sokat látott…

Vagy a szomszéd falu tornyát?

Hisz azon meg nem sokat lát…

Vagy tán azt az embert,

Ki amott a kendert

áztatóba hordja?

Arra sincsen gondja

Mire van hát?

Ebugattát!

Már csak megmondom, mi végett

nézi át a mezõséget,

a vizet mért hozta ki?

Ürgét akar önteni.

Ninini:

ott az ürge,

hû, mi fürge,

mint szalad!

Pillanat,

s odabenn van,

benn a lyukban.

A mi emberünk se' rest,

odanyargal egyenest,

a lyuk mellé,

s beleönté

a veder vizet;

torkig tele lett.

A szegény kis ürge

egy darabig türte,

hanem aztán csak kimászott.

Még az inge is átázott.

A lyuk száján nyakon csipték,

nyakon csipték, hazavitték.

S mostan…

Itt van…

Karjaimban,

mert e fürge

pajkos ürge

te vagy, Laci, te bizony!

Weöres Sándor: Haragosi

Fut, robog a kicsi kocsi

rajta ül a Haragosi

Din-don-diridongó;

Ha kiborul az a kocsi,

lerepül a Haragosi,

Din-don-diridongó;

Fut a havon a fakutya,

vele fut a retyerutya

Din-don-diridongó;

Ha kiborul a fakutya

lepotyog a retyerutya

Din-don-diridongó.

Weöres Sándor: Regélõ

Három görbe legényke, róka rege róka,

Tojást lopott ebédre, róka rege róka,

lett belõle rántotta, róka rege róka,

A kutya lerántotta, róka rege róka.

Egyik szidta gazdáját, róka rege róka,

Másik meg a fajtáját, róka rege róka,

Harmadik az ükapját, róka rege róka,

Hozzávágta kalapját, róka rege róka.

Weöres Sándor: Sehallselát Dömötör

Sehallselát Dömötör

buta volt, mint hat ökör,

mert ez a Sehallselát

kerülte az iskolát.

Azt gondolta, hogy a pék

a pékhálót szövi rég,

és kemencét fût a pók,

ottan sülnek a cipók.

Azt hitte, hogy szûcs az ács,

zabszalmát szõ a takács,

sziklát aszal a szakács,

libát patkol a kovács.

Míg más olvasott meg írt,

õcsak ordítani bírt,

megette a könyvlapot,

s utána tintát ivott.

Csak azt mondom: Dömötör

buta volt, mint hat ökör,

mert ez a Sehallselát

kerülte az iskolát.

Weöres Sándor: A Tündér

Bóbita Bóbita táncol,

körben az angyalok ülnek,

béka-hadak fuvoláznak,

sáska-hadak hegedülnek.

Bóbita Bóbita játszik,

szárnyat igéz a malacra,

ráül, igér neki csókot

röpteti és kikacagja.

Bóbita Bóbita épít,

hajnali köd-fal a vára,

termeiben sok a vendég,

törpe-király fia-lánya.

Bóbita Bóbita álmos,

elpihen õszi levélen,

két csiga õrzi az álmát,

szunnyad az ág sürüjében.

Szepesi Attila: Városok

Tornyos Szeged híres város,

nincsen ottan utca sáros,

rózsát öntöz a mészáros,

cinkét árul a bazáros.

Magasan áll Gyõrnek vára,

meg ne állj ott éjszakára:

kezed Duna nádja vágja,

lábad Rába rákja rágja.

Debrecenben decemberben

minden sámfa kirügyezzen,

minden vállfa levelezzen,

arany násfa megteremjen.

Muzsikás Pécs török város,

még a templom is turbános,

a cégtábla elefántos,

a hegyoldal kardvirágos.

Nyíregyháza hideg verem,

kilincsre fagy a tenyerem.

Háztetõkön, erkélyeken,

muskátlifán alma terem.

Régi Buda városában

rigók laknak kertes házban,

papagájok tornyos házban,

pincsikutyák palotában.

azdag Erzsi: Itt a farsang

Itt a farsang, áll a bál,

keringõzik a kanál,

Csárdást jár a habverõ,

bokázik a máktörõ.

Dirreg, durrog a mozsár,

táncosra vár a kosár,

A kávészem int neki,

míg az õrlõ pergeti.

Heje-huja vigalom!

habos fánk a jutalom.

Mákos patkó, babkávé,

értük van a parádé.

Csoóri Sándor: Farsangi kutyabál

De érdekes volna,

ha kutyabál volna,

s farsangnak napján

minden kutya

bálba gyalogolna,

nagy kutya is,

kis kutya is,

kit csíp még a bolha.

Komondor kényelmes,

lassú táncot ropna,

Puli Pali csárdást,

ahogy meg van írva;

sötét szõre, bozontja

a szemébe lógna.

Csau csacsacsázna,

a foxi bokázna,

a többi vén kutya meg

leülne a hóba.

Tarbay Ede: Cipósütõ mondóka

Parazsad süssön

kemence,

cipót puhára,

kerekre,

lángost laposra,

veresre,

jól süss kedves

kemence.

Piruljon benned

réteske,

fonott kalácsunk

fényesre,

huszár, pojáca,

mézeske,

jól süss kedves

kemence.

Takács Zsuzsa: Óvodások

Körbejárnak, körbe,

leülnek a földre,

visszafele elindulnak,

feleúton megfordulnak.

Felállnak a földrõl,

kiállnak a körbõl.

Kiabálnak, ki-be járnak,

megfordulnak, visszaállnak.

Dombon törik a diót.

Fecske Csaba: Bajusz

Egyszer vót, hol nem vót,

ha nem vót is régen vót:

a nagyapám bajusza

nem fért be a faluba.

Ha nem fért, hát levágták,

hét kaszával kaszálták,

kaszálták, kuszálták,

három hétig csupálták.

Nagyapám csak kacagott,

s három boglya bajuszáért

vett egy szopós malacot!

Restár Sándor: Vízbe estem

folyó folyik

vize árad

jaj az ingem

lassan szárad

vízbe estem

kiúsztam

most az egyszer

megúsztam

Hinta-palinta

Régi dunna

Kis katona

Ugorj a Tiszába, zsupsz!

Egyszer egy kutya

A kolbászt ellopta

Gazdaasszony nagy mérgében

Kétfelé vágta.

Jött a sok kutya,

Hogy eltemesse õt,

Fejfájára ráírták

A következõt: egyszer egy... (ism.)

Egyedem-begyedem tengertánc

Hajdú sógor mit kívánsz?

Nem kívánok egyebet

Csak egy falat kenyeret.

Tojás Tóbiás a falra ült

Tojás Tóbiás lependerült.

Hiába száz ló, száz katona,

Tóbiást nem szedik össze soha.

Esik az esõ, süt a Nap,

Paprikajancsi mosogat.

Hát az öreg, mit csinál?

Hasra fekszik, úgy pipál.

Eltörött a pipája,

János bácsi csinálja.

Ess esõ! Ess! Holnap délig ess!

Zab szaporodjék, búza bokrosodjék.

Az én hajam olyan legyen, mint a csikó farka,

még annál is hosszabb, mint a Duna hossza.

Gyerekek, gyerekek, szeretik a perecet.

Sósat, sósat, jó ropogósat.

Aki vesz, annak lesz, aki nem vesz, éhes lesz.

Egyszer volt egy ember,

szakálla volt kender.

Elégett a kender,

megmaradt az ember.

Január elöl jár.

A nyomán február.

Március szántó-vetõ.

Április nevettetõ.

Május szépen zöldellõ.

Június nevelõ.

Július érlelõ.

Augusztus csépelõ.

Szeptember gyümölcshozó.

Október borozó.

November télelõ.

December pihenõ.

Nincs szebb állat, mint a lúd,

nem kell neki gyalogút.

Télen, nyáron mezítláb,

úgy kíméli a csizmát.

Öreganyám tanított,

Lába közé szorított.

Úgy megsivalkodtatott,

mint egy koszos malacot.

Réce, ruca, vadliba,

jöjjenek a lagziba!

Kést, kanalat hozzanak,

hogy éhen ne haljanak.

Ha jönnek, lesznek,

ha hoznak, esznek.

Dirmeg-dörmög a medve,

Nincsen neki jókedve.

Alhatnék, mert hideg van,

Jó lesz benn a barlangban.

Télen nagyon hideg van,

nyáron nagyon meleg van.

Õsszel esik az esõ,

soha nincsen jó idõ.

Hétfõ hetibe,

kedd kedvibe,

szerda szeribe,

csötürtök csûribe,

péntek pitvarába,

szombat szobájába,

vasárnap a verpeléti vásárba.

Sana Paja púpja,

kigurult az útra.

Arra ment egy öregasszony,

dobta a kosárba.

(Mezõ üknagyi tiszteletére)

Egyszer volt egy kemence.

Belebújt a kis Bence.

Kormos volt a kemence,

fekete lett kis Bence.

Nézi, nézi mamája:

nem ismer a fiára!

Becsukta a kemencét,

jól elverte kis Bencét!

Egy, - megérett a meggy.

Kettõ, - csipkebokor vesszõ.

Három, - Te vagy az én párom.

Négy, - biz' oda nem mégy.

Öt, - érik a tök.

Hat, - hasad a pad.

Hét, - dörög az ég.

Nyolc, - leszakadt a polc.

Kilenc, - kis Ferenc.

Tíz, - tiszta víz,

ha nem tiszta vidd vissza,

ott a szamár megissza!

Hátamon a zsákom,

zsákomban a mákom.

Mákomban a rákom.

Kirágta a zsákom,

kihullott a mákom,

elszaladt a rákom.

Aki látja károm,

fizesse meg mákom!

Fáj a kutyámnak a lába,

Megütötte a szalmába.

Ördög vigye a szalmáját,

Mért bántotta kutyám lábát?

Fáj a kutyámnak a hasa,

megütötte török basa.

Ördög vigye török basát,

Mért bántotta kutyám hasát?

Fáj a kutyámnak a farka,

odacsípte ajtóm sarka.

Ördög vigye ajtóm sarkát,

Mért bántotta kutyám farkát?

Dobol a kisbíró,

pereg a dob, pereg.

Kimegy az utcára

férfi, asszony, gyerek.

Kicsi vagyok, székre állok,

onnét egy nagyot kiáltok,

hogy mindnyájan meghalljátok:

Boldog új évet kívánok!

"Ég a gyertya, ha meggyújtják"-

ezt a lányok szépen fújják.

Fújjad, fújjad, kis katona,

hadd vígadjon ez az utca!

Katona bácsi haptákba'

bekakilt a nadrágba.

Mondtam neki: "Mossa ki!"

"Hû, de büdös! Dobja ki!"

Egy, kettõ, három, négy,

te kis leány hová mégy?

Nem megyek én messzire,

csak a világ végire.

Kukuríkú, jó reggelt,

mondja kakas, ha felkelt.

Keljetek föl gyerekek,

óvodába menjetek!

Bõg a szamár, esõ lesz,

Lóg a füle, nagy szél lesz.

Szántsunk földet,

Vessünk búzát,

Arassuk le,

Csépeljük le,

Õröljük meg,

Dagasszuk meg,

Süssünk cipót,

Lepényt, lángost

Hamm!

Villásfarkú fecskemadár,

jaj de régen várunk!

Kis ibolya, szép hóvirág,

kinyíllott már nálunk.

Fátyolszárnyú kis méhecskék

zúgva-zengve szállnak,

tarka lepkék, kék legyecskék

ide-oda járnak.

Rózsa, rózsa, piros rózsa

nyitogatja kelyhét,

itt a tavasz, lessük, várjuk

a csicsergõ fecskét!

Weöres Sándor: Tavaszköszöntõ

Sándor napján megszakad a tél,

József napján eltûnik a szél,

Zsákban Benedek

Hoz majd meleget

Nincs több fázás, boldog aki él.

Már közhírré szétdoboltatik:

Minden kislány férjhez adatik,

Szõkék legelébb

Aztán feketék,

Végül barnák és a maradék.

Zelk Zoltán: Tavaszi dal

Egy, kettõ, három, négy,

kis õzike, hová mégy?

-Elég, hogyha tudom én:

tavasz elé futok én!

Egy, kettõ, három, négy,

te kis nyuszi hová mégy?

-Se erdõbe, se rétre:

a szép tavasz elébe!

Egy kettõ, három, négy,

te kis madár vígan légy:

olyan szép dalt daloljál,

szebb legyen a tavasznál!

Kányádi Sándor: Jön az õsz

Jön immár az ismerõs

Szél lábú deres õsz.

Sepreget, kotorász,

Meg-megáll, lombot ráz.

Lombot ráz, diót ver,

Krumplit ás, szüretel.

Sóhajtoz nagyokat,

S harapja, kurtítja a hosszú napokat.

Móra Ferenc: A cinege cipõje

Vége van a nyárnak,

hûvös szelek járnak

nagy bánata van a

cinegemadárnak.

Szeretne elmenni,

õ is útra kelni.

De cipõt az árva

sehol se tud venni.

Kapkod fûhöz-fához,

szalad a vargához,

fûzfahegyen lakó

Varjú Varga Pálhoz.

Azt mondja a varga,

nem ér õ most arra,

mert õ most a csizmát

nagyuraknak varrja.

Darunak, gólyának,

a bölömbikának,

kár, kár, kár, nem ilyen

akárki fiának!

Daru is, gólya is,

a bölömbika is,

útra kelt azóta

a búbos banka is.

Csak a cingének

szomorú az ének:

nincsen cipõcskéje

máig se szegénynek.

Keresi-kutatja,

repül gallyrul gallyra:

"Kis cipõt, kis cipõt!"

- egyre csak azt hajtja.

Nemes Nagy Ágnes: Hóesésben

Szakad a hó nagy csomókban,

veréb mászkál lent a hóban.

Veréb! Elment az eszed?

A hóesés betemet.

Nem is ugrálsz, araszolsz,

hóesésben vacakolsz.

Fölfújtad a tolladat,

ázott pamutgombolyag.

Mi kell neked? Fatetõ!

Fatetõ!

Deszka madáretetõ.

Csanádi Imre: Nyármarasztó

Szól a rigó: de jó,

Érik a dió,

millió!

millió!

Útra kel a fecske,

jajgat a fürjecske:

pitypalatty,

pitypalatty!

nyár, nyár,

itt maradj!

Zelk Zoltán: Varjúnóta

Elmúlt a nyár,

Kár érte, kár.

Sárgul a táj,

Kár érte, kár.

Repülni kél

nagyszárnyú szél,

messzire száll

e csúg madár.

A hegy mögül

felhõ röpül-

meg-megered,

már csepereg.

Õsz esõ,

fát verdesõ,-

fázik a táj,

kár érte, kár.

Hajnal Anna: Szánkón

Húzza a szánkót hegynek fel,

szuszog a Jankó hegynek fel.

Siklik a szánkó hegyrõl le?

Ujjong a Jankó hegyrõl le!

De puha fehér dunna a hó!

Még felborulni is jaj de jó!

Vörös az orra, a füle ég,

szuszog a Jankó, de húzza még.

Kiss Béla: Nyitnikék

Szõlõvesszõ venyige,

rászállott egy cinege

Egy icinke-picinke

dalos csõrû kis cinke.

Dalrafakadt nyitnikék

Nyitni kéne, nyitni már

legyen szép zöld, piros, kék

Erdõ-mezõ rét határ.

Csanádi Imre: Tavasz-ébresztõ

Ébredj új tavasz,

jegtörõ, sugaras,

gallyat gomolyító,

rügyet rojtosító,

mindenféle madakat

víg versre tanító!

Szécsi Margit: Március

Téli szellõk fújjatok csak

játszatok a hajamon.

Olvassz havat, melengetõ

márciusi szép napon.

Fagyos folyó megáradjon,

vessen bimbót minden ág,

Szebb a somfa gyenge szirma

mint a szürke jégvirág.

Március van, március van,

ember s állat érzi már.

Dong a kaptár, szárnyat rezget

százezernyi kismadár.

Jó volna a nagykabátot,

félredobni, s könnyeden

játszadozni, s birkózni a

városvégi zöld gyepen.

Jó volna már munkálkodni,

arra vár a kert, mezõ.

Szép reményhez, szorgalomhoz

kell a fény, a jó idõ.

Pacsirtának kék magasság,

vetõmagnak tiszta föld,

Jöjj el tavasz, földrõl-égrõl

már a telet eltöröld!

Osvát Erzsébet: Három cimbora

Sándor, József, Benedek, hozza már a meleget.

Mindhármukon hátizsák, jönnek hegyen-völgyön át.

Elül Sándor billeg-ballag, a nyomában József baktat.

Hátul szuszog Benedek, cipelik a meleget.

Sándor viszi a mezõre, József viszi az erdõbe,

A megmaradt meleget tóba szórja Benedek.

Nemes Nagy Ágnes: Nyári rajz

Hogy mit láttam? Elmondhatom.

De legjobb, ha lerajzolom.

Megláthatod te is velem,

csak nézd, csak nézd a jobb kezem.

Ez itt a ház, ez itt a tó,

ez itt az út, felénk futó,

ez itt akác, ez itt levél,

ez itt a nap, ez itt a dél.

Ez borjú itt, lógó fülû,

hasát veri a nyári fû,

ez itt virág, ezer, ezer,

ez a sötét gyalogszeder,

ez itt a szél, a repülés,

az álmodás, az ébredés,

ez itt gyümölcs, ez itt madár,

ez itt az ég, ez itt a nyár.

Majd télen ezt elõveszem,

ha hull a hó, nézegetem.

Nézegetem, ha hull a hó,

ez volt a ház, ez volt a tó.

Drégely László: Aratás

Süt a nap, meleg van

Rekkenõ a hõség,

Mégis a faluban

Jár a sok cséplõgép.

Kövér búza pereg,

Megtelnek a zsákok,

Holnap már új lisztbõl

Sülnek a kalácsok.

Weöres Sándor: Galagonya

Õszi éjjel

izzik a galagonya,

izzik a galagonya

ruhája.

Zúg a tüske

szél szalad ide-oda,

reszket a galagonya

magába.

Hogyha a hold rá

fátylat ereszt:

lánnyá válik,

sírni kezd.

Õszi éjjel

izzik a galagonya,

izzik a galagonya

ruhája.

Csanádi Imre: Szüret után

Pihen a prés.

Mustszag bódít.

Zenél a csönd,

hallgatom.

Szõlõszem és

részeg darázs

hempereg az

udvaron.

Osváth Erzsébet: Jött õszanyó

Jött õszanyó hideg széllel,

Aranysárga vízfestékkel.

Sárgák lettek a levelek,

Fújtak, fújtak õszi szelek.

Fújtak, fújtak õszi szelek,

Lehullottak a levelek.

Itt vannak a fák alatt,

Látod a sok aranyat?

Petõfi Sándor: Itt van az õsz, itt van újra...

Itt van az õsz, itt van újra,

S szép, mint mindig énnekem.

Tudja isten, hogy mi okból

Szeretem? De szeretem.

Kiülök a dombtetõre,

Innen nézek szerteszét,

S hallgatom a fák lehulló

Levelének lágy neszét.

Mosolyogva néz a földre

A szelíd nap sugara,

Mint elalvó gyermekére

Néz a szeretõ anya.

És valóban õsszel a föld

Csak elalszik, nem hal meg;

Szemébõl is látszik, hogy csak

Álmos õ, de nem beteg.

Levetette szép ruháit,

Csendesen levetkezett;

Majd felöltözik, ha virrad

Reggele, a kikelet.

Aludjál hát, szép természet,

Csak aludjál reggelig,

S álmodj olyakat, amikben

Legnagyobb kedved telik.

(...)

Kányádi Sándor: Aki fázik

Aki fázik, vacogjon,

Fújja körmét, topogjon,

Földig érõ kucsmába,

Nyakig érõ csizmába!

Burkolóddzék bundába,

Bújjon be a dunyhába,

Üljön rá a kályhára,

Mindjárt megmelegszik!

Kányádi Sándor: Betemetett a nagy hó

Betemetett a nagy hó

erdõt, mezõt rétet.

Minden, mint a nagyanyó

haja, hófehér lett.

Minden, mint a nagyapó

bajsza, hófehér lett,

csak a feketerigó

maradt feketének.

Szabó Lõrinc: Esik a hó

Szárnya van, de nem madár,

repülõgép, amin jár,

szél röpíti, az a gépe,

így ül a ház tetejére.

Ház tetején sok a drót,

megnézi a rádiót,

belebúj a telefonba,

lisztet rendel a malomban.

Lisztjét szórja égre-földre,

fehér lesz a világ tõle,

lisztet prüszköl hegyre-völgyre,

fehér már a város tõle:

fehér már az utca

fehér már a muszka,

pepita a néger,

nincs Fekete Péter,

sehol

de sehol

nincs más

fekete,

csak a Bodri

kutyának

az orra

hegye-

de reggel az utca, a muszka, a néger,

a taxi, a Maxi, a Bodri, a Péter

és ráadásul a rádió

mind azt kiabálja, hogy esik a hó!

Osváth Erzsébet: Mennyi apró télapó!

Hull a hó, hull a hó

mennyi apró télapó!

Igaziak, elevenek,

izgõ-mozgó hóemberek.

Nagykabátjuk csupa hó,

honnan e sok télapó?

Kik ezek, kik ezek az

apróka télapóka emberek?

Óvodások mennek sorban,

záporozó habos hóban.

Zelk Zoltán: Csilingel a gyöngyvirág

Csilingel a kis gyöngyvirág.

Fehér a ruhája,

meghívja a virágokat

tavaszesti bálra.

Öltözködik az orgona,

lila a ruhája,

kivirít a kankalin, a

szegfû és a mályva.

A vadrózsa rájuk nevet,

bolondos a kedve,

a rigó is füttyent egyet:

hej, mi lesz itt este!

Táncra perdül a sok virág,

illat száll a légben,

õrt állnak a gesztenyefák,

illemtudón, szépen.

A szellõ is megfürdik a

virágillatárban,

s arra ébredünk fel reggel:

napsugaras nyár van.

Szabó Lõrinc: Nyitnikék

Alszik a hóban

a hegy, a völgy;

hallgat az erdõ,

hallgat a föld.

Mikor legutóbb

jártam itt,

nyár nyitogatta

pipacsait,

a nyár nyitogatta,

temette az õsz;

és volt, aki vesztett,

és nincs, aki gyõz.

Lombnak, virágnak

nyoma sehol,

fekete csontváz

a fa, a bokor,

s halotti csipke

a díszük is,

az a törékeny

tündéri dísz,

mit rájuk aggat

éjszaka

fehér kezével

a zuzmara.

Alszik a hóban

a hegy, a völgy,

hallgat az erdõ,

hallgat a föld.

Egyszerre mégis

rezzen a táj:

hármat fütyül

egy kis madár.

Háromszor hármat

lüktet a dala,

vígan, szaporán,

mint éles fuvola.

Az a fuvolás

a Nyitnikék!

Már kezdi is újra

az énekét:

kék füttyre mindig

'kvart' lefelé:

nem sok, de örülni

ez is elég.

Nyitni kék, fütyüli,

nyitni kék,

szívnek és tavasznak

nyílni kék!

Nyitni, de - nyitni,

de - nyitni kék!

Fütyülöm én is

énekét.

Nyitni kék, fütyüli,

nyitni kék,

a telet bírni

illenék!

Bírni és bízni

illenék!

Fütyül és elszáll

a Nyitnikék.

Nyitni kék! –

fütyülök utána

s nézek az eltûnõ

madárra.

Nyitni kék, fütyülöm,

nyitni kék,

hinni és bízni

kellenék,

mint az a fázó

kis madár,

aki sírja, de bírja,

ami fáj,

akinek tele rosszabb,

mint az enyém,

és aki mégis

csupa remény.

Nyitni kék, indulok,

nyitni kék,

fog az én szívem is

nyitni még.

Nyitni kék! Ébred

a hegy, a völgy,

tudom, mire gondol

a néma föld.

Õ volt a szája,

a Nyitnikék,

elmondta a holnap

üzenetét:

a hitet, a vágyat

fütyülte szét,

kinyitotta a föld

örök szivét:

fütty-fütty-fütty, nyitni kék,

nyitni kék -

Nyisd ki, te, versem,

az emberekét!

Drégely László: Nyár

Süt a nap a rétre,

Házak tetejére,

Árnya sincs a fáknak,

Tûzõ napon állnak.

Kutak mélye száraz,

Fenekére láthatsz,

Marhacsorda bõgve

Fekszik ottan körbe.

Délibábos égen,

Megfordított réten,

Sehol sincs egy felhõ,

Árnyat szövõ kendõ.

Csanádi Imre: Levélsöprõ

Köd szitál,

hull a dér,

lepörög a falevél.

Földre szökik,

szemétnek, -

aki éri, ráléphet.

Sziszegõ szél

söpri -hajtja,

hullongó hó

betakarja.

Kányádi Sándor: Õsz volna még

Õsz volna még,

s a varjak már közhírré tették

a dermesztõ tél

közeledtét.

Károg az ég,

éhenkórász nagy csapat csóka

ricsajog, hussog

reggel óta.

Tócsára jég,

virágra, fûre harmat dermed,

megöregedtek

mind a kertek.

Jó volna még

sütkérezni, de jó is volna,

ha az égen

pacsirta szólna.

Ajtó mögött állok,

piros tojást várok.

Ha nem adnak párjával,

elszökök a lányával.

Kinyílott az aranyesõ

Én voltam ma a legelsõ

aki kora reggel

locsolkodni kelt fel.

Minden szõke, barna lány,

mint a piros tulipán

virulva-viruljon

rózsapermet hulljon.

Íme, itt a kölni

Szabad-e locsolni?

Én még kicsi vagyok,

Verset nem is tudok,

Majd jönnek a nagyok,

És mondanak azok.

Én kis kertészlegény vagyok:

Locsolkodni járogatok..

Megkérdem az apját, anyját:

Szabad-e locsolni a lányát?

Jó reggelt, jó reggelt, kedves liliomszál,

Megöntözlek rózsavízzel, hogy ne hervadozzál.

Kerek erdõn jártam, piros tojást láttam

Bárány húzta rengõ kocsin mindjárt ide szálltam.

Nesze hát rózsavíz, gyöngyöm, gyöngyvirágom,

Hol a tojás, piros tojás, tarisznyámba várom!

Kerek erdõn jártam

Kék ibolyát láttam.

El akart hervadni

Szabad-e locsolni?

Van e háznak rózsabokra,

nyúljék élte sok napokra,

hogy virítson, mint rózsaszál;

megöntözném: ennyibõl áll

e kis kertész fáradtsága,

piros tojás a váltsága.

Varga Katalin versei

Kisbence titka

Van nekem egy csuda-titkom. Csuda jó!

Megsúgom! De el ne mondd! Az nem való!

Ha nagy leszék, nem járok én autón;

se vonaton, se buszon, se gozhajón.

Lesz egy kertem, kertemben egy szerkezet,

ha utazom, abba titkon felmegyek.

Megnyomom a titkos gombot, s hoppla hó!

Mint a nyíl, úgy kiröppen az urhajó.

Lehagyja a repülot, a verebet,

a holdnál is magasabbra elvezet.

Befogom az árva Göncölszekeret,

állt magában eddig éppen eleget

kocsikázni vigye hát az óvodát,

minden éjjel a széles Tejúton át.

A Fiastyúk csibéit betakarom:

ne fázzanak szegénykék. S ha akarom,

anyjukat az Esthajnalhoz elviszem -

hadd legyen egy jószága a kertjiben.

S ha a csibék búsulnának, oket is,

van ott hely egy egész állatkertnek is.

Visszafelé a holdra is felszököm,

s azt a fényes, kis csücskét ott letöröm.

Itthon anyám zsebébe majd beteszem,

hadd legyen egy pici holdja idelenn.