Gernot Köhler
A GLOBÁLIS PÉNZ STRUKTÚRÁJA
1998
Magyar nyelvre átültette
Varga Tamás, 2002
Előszó a magyar fordításhoz
Gernot Köhler Kanadában élő tanár, akinek számos nemzetközi szociológiai, szociometriai és ezeket megalapozó gazdasági írást, elemzést és tanulmányt köszönhetünk. A számítógép tudományok professzora Ph.D. diplomáját és a világ rendszerét, gazdaságát, háborút, békét és erőszakot felölelő tanulmányait az Egyesült Államokban, North Carolina és Princeton egyetemein végezte (talán ezért n
em jellemzi a konzervativizmus). Köhler írásainak egy része kritikai jellegű, de a többiből sem hiányzik a végső megállapításokat követő radikálisabb konzekvenciákat levonó vád. A professzor sajátságos, röviden magyarázó, pontokba szedő stílusa a magyar nyelvre átültetve semÍrásaiból egy viszonylag frisset, a Journal of World Systems által 1998-ban publikáltat választottam ki, amelyet feltétlenül szükséges ismerni az ettől újabb tanulmányok megértéséhez, és amelyik hazánkat is érinti. Az elemzés a globális pénz földrajzi jellegű struktúrájáról szól, számítással alátámasztva mutat be egy elméletet. Ez az elmélet, amennyiben nem hibás, valóban kellemetlen következtetést enged levonni. Hazánknak, Köhler következő tanulmánya (Unequal Excange 1965-1995, World Trends and World Tables, 1998. november) szerint az 1995-ös évben ez a jelenség GDP arányosan 16%-nyi kárt okozott, méghozzá kimutathatatlanul.
A globális pénz struktúrája
Általánosan ismeretes, hogy a pénz az értékmérés eszköze, és hogy a pénz rendelkezik saját értékkel. Az első pont szerint, amikor javakat vagy szolgáltatásokat vásárlunk, pénzzel fizetünk értük (kivéve a barter eseteket). Például egy font banán X dollárt vagy Y rúpiát ér egy adott helyen és adott időben. Vagy egy ország összes termékeinek és szolgáltatásainak egész éves fizikailag megvalósuló kibocsátásának mérése, nem fontban, vagy darabszámban, hanem egy egyszerű pénzt jelentő számjegyben kifejezve (GDP). Ezekben az esetekben a pénzt az érték mérésére használjuk.
A második pont szerint arról beszélhetünk, hogy a pénz, az értékmérőnk, nem rendelkezik konstans értékkel. A pénz értéke változhat az idők során (“infláció”) vagy a térben, egyik valuta zónából a másikba haladva (“átváltási ráta”). Pénz értéke diakronikusan (longitudinálisan, időben), és szinkron módon (nemzeteken keresztül, országról-országra). Természetesen a kettő aspektus kombinálható.
A pénz longitudinális értékelése jól ismert feladat. Az infláció mérése folyamatosan a szélesebb közönség szeme előtt zaj
lik, például a legfrissebb inflációs adatok média által való közzétételekor. Az inflációs ráták tudományosan megalapozott módszerekkel készült méréseken alapulnak. A tipikus módszer szerint közgazdászok által kiválasztott “javak és szolgáltatások kosarának” árát mérik különböző időpontokban, és ebből számolnak inflációs rátát. Miközben az inflációs mérés finomabb részleteit általában egyet nem értés övezi, pénz a longitudinális (inflációs mérés) értékelése jól megalapozott gyakorlat.
Elmondható, hogy a pénz nemzetek közötti értékelése egyrészt jól ismert, másrészt pedig rendkívül zavaros. A valuta relatív, egy másikhoz viszonyított értékének meghatározásához két ellentmondó koncepció és mérési módszer létezik:
Bár első ránézésre azonosnak tűnnek, a két koncepció jelentősen különbözik egymástól. A számok, amelyeket megkaphatunk a két módszer alkalmazása során, sok esetben nagyon eltérőek lehetnek.
Köhler tézise szerint a pénz globális struktúrája a két nemzetek közötti értékelési módszer, név szerint az átváltási arányok és a vásárlóerő paritási arányok (PPP) különbözőségéből származik.
Néhány számítás, példaként, a különbözőségről (1. Táblázat).
1. Táblázat: GNP / fő kétféle értékelése, 1992 |
|||
Ország |
Átváltási arányok US dollár |
PPP arányok “nemzetközi” dollár |
Összehasonlítás |
Japán |
28190 |
20160 |
1. oszlop > 2. Oszlop |
USA |
23120 |
23240 |
Azonos értékek |
Németország |
23030 |
20610 |
Azonos értékek |
Anglia |
17790 |
16730 |
Azonos értékek |
Ausztrália |
17260 |
17350 |
Azonos értékek |
Brazília |
2770 |
5250 |
1,9-szer nagyobb PPP |
Oroszország |
2510 |
6220 |
2,5-ször nagyobb PPP |
Kína |
470 |
1910 |
4,1-szer nagyobb PPP |
India |
310 |
1210 |
3,9-szer nagyobb PPP |
Mozambik |
60 |
630 |
10,2-szer nagyobb PPP |
Forrás: Világbank, World Development Report 1994, 162. oldal |
Ahogyan az 1. Táblázat példáiból látszik, egy ország pénzének értéke egy másikéhoz viszonyítva két különböző módszerrel számítható, és két különböző arányszámmal fejezhető ki. Például az indiai rúpia és az amerikai dollár közötti átváltási ráta azt “mutatja”, hogy az indiai GNP / fő 310 dollár volt 1992-ben. Ezzel ellentétben a vásárlóerő paritás tudományos mérése szerint az indiai GNP / fő 1210 dollár volt, azaz négyszerese az átváltási arányoknak megfelelően kifejezettnek. Ugyanakkor a vezető OECD országoknak, mint amilyen az USA, Németország, Anglia vagy Ausztrália, olyan US dollárra való átváltási rátáik vannak, amelyek nagyon hasonlóak a valuták relatív vásárlóerő arányaihoz.
A kettő (átváltási ráta, avagy a PPP ráta) közül melyik a helyes? Amikor azt kérdezzük, hogy “mi a rúpia értéke a US dollár értékéhez képest?”, két élesen különböző választ kapunk (pl., “310” és “1210” GNP / főre, lásd fent). Egy kirakós játék körvonalazódik ebből - nem a gyakorlat számára, amely átváltási arányokkal számol, hanem a tudomá
ny számára. Megfigyelhető, hogy az átváltási arányok valóságosak, abból a szemszögből, hogy pénz, áru és szolgáltatáskereskedők használják őket. A PPP ráta viszont tudományosan származtatott. Jelentheti ez azt, hogy a PP ráta nem valóságos? Ez a következtetés tarthatatlan. Éppen ellenkezőleg, a PPP ráták olyan valóságosak, mint amilyen jól alapozottan nyugszanak a körültekintően megalkotott mérési metodológián.A helyzet az, hogy két szabványunk van egyazon tárgy elbírálására. A tárgy, amelyet értékelünk, a viszony A és B (értékelendő) pénz között, és két ütköző szabvány, az átváltási ráta és PPP ráta. Hogy ezzel a különbözőséggel összehasonlító módon tudjunk bánni, szükségünk van egy elméletre.
A probléma felvázolt módon történő megközelítéséhez négy különböző síkú elméletre lesz szükségünk, név szerint:
A tanulmányban Köhler nem próbálkozik ezen témák összehasonlító kezelésével. Helyette két pontra próbál koncentrálni, amelyek közül az első a két mérési módszer különbözőségének szisztematikája és összefüggése a globális centrum-periféria struktúrával, illetve az általa teremtett kihasználtság állapotával.
Azokat, akik megkérdőjelezik a PPP mérés érvényességét, érdemes emlékeztetni arra, hogy a metodológiát a Világbank dolgozta ki, továbbá, hogy a módszer nagyon hasonlatos az infláció számításának módszeréhez. A metódus a következőkből áll:
A Világbank kifejlesztette, és addig finomította ezt a metodológiát az elmúlt évtizedekben, amíg ugyan olyan biztos alapokra nem került, mint az infláció számítása.
A vizsgálat némileg absztraktnak tűnhet, ugyanakkor a gyakorlatra nézve fontos elemeket mutat be. Van a közgazdászoknak egy olyan köre, amelyik folyamatosan ismétli, hogy a szegény országok átváltási arányai túlértékeltek. Így például az IMF, mint a “Structural Adjustment Program”-ok (SAP-ok) részeként számos országot kényszerített valutájának leértékelésére, a túlértékeltség kifogásával. Ennek a gyakorlatnak komoly következményei vannak a SAP-ok által érintett országokra és azok lakosságára nézve. Továbbá:
Miközben a legtöbb közgazdász nézete megegyezik abban, hogy az alacsony jövedelmű országok valutái túlértékeltek, Köhler ennek pontosan ellenkezőjét vallja, azaz alulértékeltnek tekinti őket.
Az 1. Táblázat számos megállapítást támaszt alá:
Kravis és Lipsey vizsgálatai 34 (12 OECD és 22 nem OECD) országra terjedtek ki 1975-ben, és nagyon határozott kapcsolatot fedeztek fel a két arány közötti különbség és a GDP / fő értéke között. Ezt követő sorozatos vizsgálatok megerősítették a kapcsolat létezését. Köhler kalkulációi 120 országot vettek alapul, és (Világbank adatok szerint) a következő megállapításra jutottak az 1995-ös évet illetően:
2. Táblázat: Korreláció a Valuta Érték Torzulása és a GNP / fő között, 1995 |
Forrás: Világbank adatok |
A világ-rendszer elméletének és hasonló elméletek (strukturális elmélet, imperializmus elmélet) tartalmában, a vizsgált korreláció jelentése szerint az ország szociális-gazdasági, a világ rendszerében elfoglalt helye, és valutája értékének relatív helyzete összefüggésben van. A vezető országok “erős” vagy “kemény” (értékes valutával), a szegények “gyenge” vagy “lágy” valutával rendelkeznek. Az általános hatalom/gazdagság lejtői a világ rendszerében megismétlik önmagukat a globális pénz értékstruktúrájában.
A következetesség okán megkérdezhető, hogy a globális hatalom/gazdagság struktúra határozza-e meg a globális pénzstruktúrát vagy viszont. Köhler szerint mindkettő következetesség helytálló. A globális hatalom/gazdagság struktúra hozzájárul a globális pénzstruktúrához, a pénz globális struktúrája visszacsatolódik a globális h
atalom/gazdagság struktúra kialakulásába.
Köhler a kétféle, egymással szembenálló elméleti megállapítás közötti mérlegelésre koncentrál.
Első állítás: Az alacsony jövedelmű országok átváltási rátája túl van értékelve.
Második állítás: Az alacsony jövedelmű országok átváltási rátája alul van értékelve.
A túlértékeltségnek hangot adó vélemény a teljesen elterjedt és elfogadott elmélet, amelyet az IMF is magáénak vall, ahogyan arról már volt szó. Ahhoz, hogy a valuta túlértékeltségének véleményéhez eljussunk, szükségünk van tényszerű információkra, módszerre, a tények elbírálásához, vagy egy értékelési módszerre, amely implikál egy szabványt. Melyek ezek, amelyeket a túlértékeltséget vallók alkalmaznak?
A Structural Adjustment Program-ok során az IMF feltételeket szabott számos ország számára. A feltételek között szerepeltek az ország valutáját érintő megszorítások. “Tipikus feltétel lehet: a kölcsönt igénylő költségvetése vagy a fizetési mérlege deficitjének x százalékkal való mérséklése egyetlen év alatt; … a valuta leértékelése x százalékkal hat hónap alatt, stb.” Ilyen mértékű az aggodalom a kormányzati költségvetés és a fizetési mérleg egyensúlyáért. A módszer, amivel a valuta értékelésre kerül, a fizetési mérleg egyensúlyának megvonása. A módszer és a valuta túlértékelésének elbírálása közötti kapcsolat például így kerül szemléltetésre:
“A legtöbb fejlődő ország valutája túlértékelt … Amikor az átváltási arányokat rögzítik, akkor többletkereslet keletkezik külföldi valu
tára, amelyet kontrollálni szükséges … ”A fizetési mérleg egyensúlyozása ezért fontos a szegény országok valutáinak értékelésekor. (Megjegyzendő, hogy ugyan ez a módszer használatos a magas jövedelmű országok fizetőeszközeinek elbírálásakor is.) Köhler s
zerint a leírtak valóban szabályosak, de saját véleményének ismertetésére is energiát fordít.
Amikor egy alacsony jövedelmű ország (amelyik magas strukturális torzulási tényezőjű valutával rendelkezik) egy magas jövedelművel kereskedik, a magas jövedelmű többlet reálértékhez jut, amelyik nem jelenik meg semmilyen számlán, az alacsony jövedelmű pedig reálértéket veszít, ami ugyancsak számlákon nem kimutatható. A földrajzi felfedezések idején a kereskedők olcsó üveggyöngyöket cserélhette
k értékes elefántcsontra. Mindkét fél elismerte az üzletet. Ugyanígy, az alacsony jövedelmű ország üzletet köt a magas jövedelművel, amelyik üzletben a domináló átváltási ráta jelenti a monetáris feltételt. Ugyanakkor az alacsony jövedelmű országból reálértékben kinyert mennyiség nem jelenik meg semmilyen számlán.A standard ebben a megállapításban a “reálérték”. Köhler a reálértéket a vásárlóerő paritás (PPP) felfogásában méri. Ezen a vonalon haladva elfogadhatóvá válik, hogy az alacsony jövedelmű ország v
alutája alulértékelt. Köhler ehhez egy példa bemutatásán át jut el.Első nekifutásra szüntessük meg a teljes autarkia elméleti lehetőségét. Ebben az esetben nincs se kereskedelem, se nemzetközi pénzváltás. PPP arányok mérhetőek, de nincsenek átváltási rát
ák. Ez a gyakorlat szempontjából érdektelen eset.A következőekben vizsgáljuk meg a kiegyensúlyozott kereskedelem esetét két - egy alacsony (AJO) és egy magas (MJO) jövedelmű - ország között, ahol nincsen határon átívelő pénzügyi tőkeberuházás, csak fizetés az átadott javakért és szolgáltatásokért. (Továbbiakban tételezzük fel, hogy az AJO India, MJO pedig az USA néhány jellegzetességét hordozza magán. Köhler az első táblázatban szereplő 3,9-es torzulási faktort használja, a többit pedig mindössze gondola
tban alkotja meg.)Íme két ország (hipotetikusan): AJO = alacsony, MJO = magas jövedelmű
Most érdemes megvizsgálni a torzulási faktor hatását. A torzulási faktor a nemzetközi valuta értékelésben 3,9. Ez azt jelenti, hogy a vásárlóerő paritás rátája (PPP) AJO rúpiája és MJO dollárja között nem 20 : 1, hanem 20 / 3,9 : 1 = 5,13 : 1. A továbbiakban ezt kerekítsük 5 : 1 –re.
Amikor azt vesszük, hogy a PPP ráta a fizetőeszköz valós értékét reflektálja, meg
állapíthatjuk, hogy:A GDP százalékában kifejezve a nyereség és a veszteség a következőképpen alakul: AJO láthatatlan vesztesége 150 rúpia, 1200 rúpiányi GDP esetén a láthatatlan veszteség 12,5%-ra rúg. MJO láthatatlan n
yeresége 30 dollár, ami 1010 dollárnyi GDP esetén 3%-ot jelent.Ezen az érvelésen alapul Köhler azon konklúziója, miszerint az alacsony jövedelmű országok fizetőeszköze alulértékelt. A hatás óriási. A központi országok hatalmas mennyiségű értékhez jutnak a periférián lévő országokból az átváltási arány rendszernek hívott monetáris eszköz segítségével.
A globális pénznek centrum-periféria struktúrája van; magas jövedelmű országoknak kemény valutája, alacsony jövedelműeknek “puha” fizetőeszközeik vannak. A torziós faktor egy ország fizetőeszközének értékében akár 1 : 10-hez is lehet. A torzítás (alulértékeltség) mértéke korrelációban van a jövedelem mértékével, minél alacsonyabb a jövedelem, annál magasabb a torzulás (alulértékeltség).
Utószó és referencia
Köhler további munkáiban folytatja az itt, vázlatosan ismertetett gondolatmenetének elemzését, friss adatokkal alátámasztva. A trendszámítása meglehetősen egyszerűnek tűnik, 1965-ös évet hasonlítja össze az 1995-össel, így a globális GDP 5,7 %-ának megfelelő egyenlőtlen cserearány-növekményt regisztrál. Természetesen ez az arány csak nőhet azzal, hogy a világkereskedelem szabadabbá, ez által nagyobb volumenűvé válik.
Írásai megtalálhatóak:
http://csf.colorado.edu/wsystems/archive/papers/kohler/ webcímen,
vagy a Journal of World Systems Research oldalain a http://csf.colorado.edu/jwsr/ címen.