Bodrogi

VISSZAEMLÉKEZÉSEK || ÚJSÁGCIKKEK || TANÍTVÁNYOK, KÖVETŐK || KÉPGALÉRIA || KAPCSOLAT

 

VISSZAEMLÉKEZÉSEK

 

 

 

Németh György lószőrfonó népi iparművész visszaemlékezése

kézírás

 

 

Emlékezés Bodrogi Sándor lószőrfonó népművészre Elment – 79 évesen – egy olyan utazásra, amelyről soha nem jön vissza.

Elment ugyan, de kézjegyét rajta hagyta a világon. Kézjegyét: a művészetét, számtalan alkotását. Itt hagyta tanítványait, akik tovább viszik szellemét és a lószőrfonás művészetét.

Szerette ahhoz a királyfihoz hasonlítani magát, aki Csipkerózsikát ébresztette csókjával. Ő – Bodrogi Sándor – erős, munkában megkeményedett kezeivel „csókolta” új életre a lószőrfonást, a hajdani pásztorok, rabok, hadifoglyok művészetét. Büszke volt rá, hogy ő a kiválasztott.

Bodrogi Sándor fogékony volt a jóra, a szépre. Egyik mosonmagyaróvári látogatása alkalmával vendégkönyvünkbe a következő sorokat írta:
„A szépet, a jót fogadjuk be, hogy a rossznak ne legyen helye. Vigyázzunk az éneklő fiatalokra, hogy a gonosz útról ne is halljanak!” Egyszerű, naiv mondatok…

Életéről, sorsáról többször is írtak. Sokan szerették, voltak ellenségei is, gáncsoskodók.

Fontos volt neki, hogy a lószőrfonás fennmaradjon. Ment, ahova hívták, tanította, akik kérték. Jól tanított, vagy rosszul? Nem volt okleveles tanár. Keményen, néha igaztalanul kritizált.

Lelkesen készült 1990-ben az első Országos Lószőrékszerkészítő Pályázatra és Kiállításra; fontosnak tartotta ezt a kezdeményezést.

Én magam nem vagyok közvetlen tanítványa, de követőjének tartom magam; úgy érzem, folytatni tudom – és akarom – amit ő elkezdett.

Szeretném, ha Mosonmagyaróvár lenne a lószőrékszerkészítők találkozóhelye!
A tavaly első ízben hirdetett pályázatot mától kezdve – a család hozzájárulásával – „Bodrogi Sándor” Országos Lószőrékszerkészítő Pályázat és Kiállítás-nak nevezzük. Jelenlegi terveink szerint kétévenként hirdetnénk meg, remélve hogy mindig lesznek lelkes pályázók, kiállítók és támogatók!

E találkozó sikere lesz majd válasz a Képes Újság 1988. augusztus 6-i számában a Máté Judit által feltett kérdésre: „Bodrogi Sándor olyan tudás birtokosa, amelyet nem szabadna kallódni hagyni. …ugyan miért nem jut eszébe senkinek (…) kiaknázni azt a kincset, ami egész Európában egyedülálló?”

Megjelent a Guzsalyas című népművészeti-kézműves folyóiratban, 1991-ben.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Copyright & Design: engye 2011