Litze huzal ónozás
![]() |
Vegyük elő a fiókból a pákát. Persze aki eleve az asztalon tartja, annak nem kell csak azért eltennie, hogy elővehesse. |
![]() |
Vegyük elő a pákahegyes dobozunkat. |
![]() |
Cseréljük ki a betétet a pákában a legmelegebb és legnagyobb betétre. A feladat elvégzéséhez a minél melegebb, és vastagabb, azaz nagy hőtartalékú pákahegy a legmegfelelőbb. |
![]() |
Íme. Nekem ez a legkrumplibb pákahegyem. |
![]() |
Fogjuk meg a leónozandó litze huzal végét. Én most bemutatóképpen kiválasztok egy régebbi, és egy újabb tekercset a dobozomból. |
![]() |
Előveszem a satut a fiókból, majd rögzítem az asztalon, s befogom a pákát a nyelénél fogva. Kell még egy kis forrasztó ón. Hozzunk be a konyhából egy doboz gyufát. Vicceltem, csak egy szál kell, lehet használt gyufa is, hiszen csak mint fadarab fogjuk felhasználni. (tehát nem az égős vége kell) |
Ónozzuk le a pákahegyet, nyomjuk bele az ónba a litze huzal végét, majd gyufaszállal kezdjünk el úgy csinálni, mintha azt képzelnénk, hogy le tudjuk dörgölni a lakkszigetelést a huzalról. Le fog jönni a huzalról a lakk, s közben szépen le is ónozódik.
Dr Kecskeméthy Gyula