Csőszegecs készítése
(mert nem lehet otthon minden)

Nem lehet csőszegecshez jutni. Rádiók felújításakor, restauráláskor nem kell sok ebből a kis vacakból, de sehol nem lehet az éppen szükséges méretet beszerezni. Legyártatni pedig egy vagyon.
	Éppen egy Horthyféle Népvevőt bütyköltem, amibe három milliméteres csőszegecsek kellettek, például a csőfoglalatok rögzítéséhez.
	Találtam a célnak megfelelő átmérőjű réz golyóstollbetétet, és megpróbálkoztam a kiperemezésével. A sikeres módszer tőmondatokban a következő:
	Az állványos fúrógép tokmányába befogtam egy pontozót.
	Lassú fordulaton rányomtam a rézbetétet, ami elkezdett tölcséresedni.
	Aztán egyre jobban oldalra döntve körbe forgattam, míg ki nem alakult a megfelelő perem. Én tokmánnyal fölfelé fogtam be a gépet az állványba, mert így könnyebben ment a döntögetés, de egy satuba fogva a kézi fúrógépet, ugyanígy meg lehet csinálni.
	Íme a kész perem. Ha rideg, merev, peremezés közben törik a réz alapanyag, akkor fel kell izzítani a végét, majd vízbe kell mártani. Ettől kilágyul. A peremezés után felizzítva és magától kihűlve visszakeményedik. Pont fordítva mint az acél!
	Ha kész a perem, akkor fűrésszel le tudjuk vágni a tollbetétből a szükséges hosszúságú szegecset. Persze ezt akár a tűreszelő élével is megtehetjük.
	A tűreszelő úgy is kell, mert a levágott csővéget (illetve most már szegecs) illik lesorjázni.
	Nem egy tiszta munka, de milyen legyen a kezünk, ha egyszer a tollbetétben eredetileg tinta volt...

Lőrincz Imre