Litze-forrasztás a gyakorlatban

A rádióvevő-technikában a nagyfrekvenciás rezgőköröket a jobb hatásfok elérése érdekében sok esetben „N”-huzalból vagy litze-huzalból készítik. (sajnos eddig még magyar nyelvű megnevezése nincs) A litze, mint tudjuk, több egymástól elszigetelt, gyakran hajszálvékony huzal, melyet kábellé sodornak össze. Igen fontos, hogy a kábelvég minden egyes szála tökéletesen egymásihoz legyen forrasztva. Ha csak egyetlen szál is „kimarad” a forrasztásból (tökéletlen letisztítás következtében), az máris káros kapacitást jelent, ami természetesen rontja a rezgőkör hatásfokát. Nem beszélve arról, hogy a kimaradt szál egy bizonytalan kontaktus és időszakos recsegéseknek a forrása lehet. Márpedig 0.05 mm vékonyságú zománccal szigetelt huzalt nem könnyű dolog tökéletesen letisztítani. Sok amatőr órák hosszat bosszankodik, míg végre jól-rosszul, de legtöbb esetben rosszul, primitív eszközökkel (borotvapenge stb.) sikerül letisztítani és összeforrasztani a litze-végződést Az ily módon készített rezgőkör természetesen nem váltja be a hozzáfűzött reményeket. Az alábbiakban egy tökéletes litze-forrasztási módszert ajánlok amatőr barátaimnak. 5 perc alatt a legtökéletesebben el lehet végezni a fentebb leírt kényes műveletet. Az egész nem kerül sokba. Szükséges hozzá egy borszeszlámpa (magunk elkészíthetjük régi üres tintásüvegből), egy kis gyanta és két kisebb edény (kenőcsős tégely). Az egyik edénybe (tégelybe) öntsünk denaturált szeszt. Ebben oldjuk fel annyi gyantát, hogy olajsűrűséget érjen el. A másik edénybe öntsünk tiszta denaturált szeszt. Lényeges, hogy minden kellék a lehető legtisztább legyen. Tegyük magunk elé a borszeszlámpát, közvetlen mellé helyezzük a tiszta denaturált szeszt tartalmazó edényt, emellé pedig a gyantaoldatot. Ez a három tárgy lehetőleg egymáshoz közel legyen, mert mint később látni fogjuk, erre szükség van. Egy fémedénykében - nagyon megfelel erre a célra egy gyűszű - olvasszunk fel jó minőségű 75%-os forrasztó cint. Ezt felolvaszthatjuk a borszeszlámpa lángján is, de lehet akár a forrasztópákára is helyezni, ott is megolvad. Lényeg, hogy a cin folyékony állapotban álljon rendelkezésünkre. Most vegyük kezünkbe a litzét, kb. 2-3 cm hosszúságban helyezzük a borszeszlámpa lángjába (nem kell semmit tisztítani rajta, még a külső selyemszigetelést sem), néhány pillanat mulya izzani kezd a lángban lévő rész. Egy pillanatot sem várva tovább (elégne), amilyen gyorsan csak tudjuk, a borszeszlámpa mellett lévő tiszta denaturált szeszbe mártjuk. A hirtelen lehűlés következtében minden égéstermék leválik és előttünk csillog a szépen letisztult litze-vég. Hogy tökéletesen eltávolítsunk róla minden szennyeződést, tiszta, puha, száraz ronggyal egynéhányszor gyengéden átsimítjuk. Összesodorni nem kell, sőt nem is tanácsos. Ezután belemártjuk a gyantaoldatba. A sűrű gyantaoldat összefogja az előbb még szerteálló szálakat. Most egy gyors mozdulattal belemártjuk a folyékony cinbe. Egy-két másodperc után kihúzzuk és kész a tökéletes litze-forrasztás. Pákával nem jó forrasztani, mert a nagy hő következtében oxidot kapnának a szálak, ez pedig - mint tudjuk - akadályozza a forrasztást. Ne vegye el senkinek a kedvét, ha az első kísérlet nem sikerül. Ugyanis, ha csak egy másodperccel is tovább izzik a borszeszlángban a litze-vég, az máris elegendő idő ahhoz, hogy oxidot kapjon, vagy elégjen és így természetesen forrasztásra alkalmatlanná váljon. Egynéhány próbálkozás után egészen bizonyos, hogy belejövünk. Ezek után nem lesz ördöngös valami litze-kábelt forrasztani. Sok bosszúságtól mentesítjük magunkat és sok időt takarítunk meg vele.

Forrás: Rádió Világ 1947
Írta: Wachal Kálmán áll. tanító, Ormospuszta