A gyakorlatban, a mágneses teret egy permanens, vagy gerjesztett mágnes (M)
légrésében állítjuk elő. A bégrésben van a lengőtekercs {L), amely hengerpalást
alakú. A lengőtekercs helyzetét a (P) pille és maga a membrán (m) biztosítja, A
membrán kerületén rúgózó felületet találunk, hogy a lengőtekercs mozgását
követni tudja. Az egész hangszórószerkezetet égy préselt vaskosár fogja össze
(K). Azon a részen, ahol a hangszóró a hangfallal érintkezik, egy nemez
tömítőgyűrűt találunk, ami a hangszóró rugalmas felfekvését biztosítja. (T)
Ezenkívül megakadályozza a hangnyomásnak hátrafelé való kiegyenlítődését, az
akusztikus rövidzárt. Ez a nemezgyűrű tehát fontos feladatot tölt be. A
légnyomásváltozásoktól a hangszóró mozgó részei: membrán, pille és a
lengőtekercs rongálódhat meg. Ha ez a rongálódás olyan nagyfokú, hogy a
membránnak a behajlított rugózó része is tönkrement, akkor célszerű új membránt
vásárolni, mert rugófelületet házilag készíteni nem tudunk, a bőrből vagy
textilanyagból készített pedig nem tökéletes. A javítást a hangszóró szakszerű
szétszedésével kezdjük. A tömítőgyűrűt csak új membrán behelyezésénél fejtsük le
olymódon, hogy a kosárhoz ragasztott eredeti membrán anyagát le ne kaparjuk.
Erre az anyagra szűkségünk van, mert a gyárilag ragasztott papírhoz papírt
könnyebben tudunk ragasztani, mint a: kosár anyagához. Ha a rúgózó felület még
használható, akkor a membránt a rugózó felület belső gyűrűjétől 10 milliméterre
körülvágjuk. E részhez fogjuk ragasztani a házilag készült membránt. Ezután a
felfüggesztő pille csavarját felszabadítjuk és kiemeljük a lengőtekercset. A
légrést kitisztítjuk és rá egy papírlapot helyezünk, hogy szennyeződés,
vasreszelék a légrésbe bele ne kerüljön. A lengőtekercset óvatosan kezeljük,
nehogy megnyomódjon, vagy a menetek megsérüljenek rajta. A membrán maradékát
éles késsel távolítsuk el. Ha a tekercs be van nyomódva, alkalmas hengeren a
sérülést kiegyengetjük. Ha a tekercs használhatatlan, a meneteket megszámoljuk,
és megfelelő magra új tekercset készítünk. A tekercstestnek vékony, rugalmas
papírt használunk, mindig egy rétegben. A papírt ráhajlítjuk a magra. A maghoz
nem mindig lehet hozzáférni, ilyenkor pontos méretű mását el kell készíteni. A
magra rácsévéljük a huzalt két sorban, és leragasztjuk. Készíthetjük a tekercset
úgy is, hogy a magra egy réteg parafinos kondenzátorpapírt teszünk, erre
rácsévéljük az első sort. A tekercset acetonban oldott celluloiddal leragasztjuk
és' nedves állapotban rátesszük a tekercstestet képező papírt. A vezetéket a
papír fölé bújtatjuk és a meglévő tekercs fölé csévéljük a második sort. Ezzel a
módszerrel a gyári tekercsekhez teljesen hasonlót kapunk. Száradás után a
tekercset levesszük a magról, a parafinos papírt kivesszük a belsejéből, a
felesleges részeket levágjuk, kellő hosszúságú kivezetést hagyunk és a
lengőtekercset behelyezzük a légrésbe. A tekercs központi helyzetét oly módón
érjük el, hogy a tekercs és a belső mag közé olyan vastagságú papírréteget
teszünk, amely a teret kitölti. Ezt a réteget tengelyirányú papírcsíkok
behelyezésével érjük el és olyan kiálló darabokat hagyunk, hogy a hangszóró
összeállítása után ezeket még belső felfüggesztés esetén is könnyen ki tudjuk
szedni. A tekercs behelyezése után a külső felfüggesztésű hangszóróknál a pillét
helyezzük el.
A pillét készen vásárolhatjuk, vagy az ábrák szerint házilag készíthetjük
vékony, erős kartonból, vagy vékony Prespán lemezből. A pille nyílását akkorára
vágjuk, hogy a lengőtekercset össze ne nyomja. A tekercsre úgy helyezzük rá,
hogy azt egyik irányba se húzza el. Ha ezt elértük, a tartócsavarokat meghúzzuk
és a tekercs és a pille érintkezési vonalán ragasztó anyaggal beecseteljük. (Jó
minőségű kazein-enyvvel, vagy a fentebb említett ragasztóval) Ezután ráhelyezzük
a membránt. A házilag készített membránkúpot jó minőségű rajzlapból, vagy
vékony, könnyű kartonból készítjük. A méreteket a következőképpen kapjuk meg:
lemérjük a régi membrán átmérőjét a rugózó felület belső részén (D), lemérjük a
lengőtekercs átmérőjét (d), lemérjük a D és a d közötti magasságot (m).
Megszerkesztjük az ábra szerinti trapézt, az oldalait metszéspontig
hosszabbítjuk meg. Így megkapjuk annak a körgyűrűnek a méreteit R rés r, amiből
a membránt készítjük. Most kiszámítjuk a körgyűrű kerületének hosszát 2*R*π
és az elkészítendő membrán kerületének hosszát D*π
Ha D*π elosztjuk 360-nal, akkor egy foknak
megfelelő ívhosszat kapunk, (l). Ha 2*R*π
elosztjuk (l)-el, megkapjuk azt a szöget, amivel a membrán megfelelő kúposságát
elérjük. Ez valamilyen domború szög lesz.
Kellő ragasztószélt hagyva, a felesleges részt kivágjuk, összeragasztjuk és a ragasztás helyén lepréseljük. Száradás után a kosárba helyezzük, és az érintkezési felületeket leragasztjuk. Száradás után a biztosító papírszeleteket kivesszük, és a kivezetést a membrán falába többször átfűzzük, hogy a hajlékony kábelt hozzá lehessen forrasztani. Belső felfüggesztésű hangszóróknál először a membránt helyezzük be és azután a pillét. Ha a lengőtekercsben szakadás van, a membránt és a tömítőgyűrűt 'megnedvesítjük, lefejtjük és az egész lengőrendszert kiemeljük. A szakadást behatároljuk és ha lehet megforrasztjuk. A szakadás legtöbbször nem a tekercsben, hanem a kivezetésben van. Sok hangszórónál nincs hajlékony kivezető kábel, hanem a lengő saját huzalanyaga egyúttal kivezetésre is szolgál. Ha ez eltörik, úgy segítünk egyszerűen, hogy a lengőről letekerünk egy menetet, és így nem kell a tekercs tövében forrasztanunk. A visszaszerelés a fent említett módon történik. Ha beszerelés után a lengőtekercs túl mélyen, vagy magasan van, akkor az előbb említett papírszeleteket behelyezzük, a tekercset megfelelő, helyzetbe hozzuk, a rugózó felületet benedvesítjük, és megszárítjuk. Ha mindent az utasítás szerint csináltunk akkor a hangszóró száradás után használható. A gerjesztő tekercsben lévő szakadások tisztán elektromos hibák, és az amatőrök leleményességére bízzuk azok behatárolását és megforrasztását.