A mestergaléria kiállítói:








Gajdán Zsuzsa
Hajdúböszörmény



1954-ben született Hajdúböszörményben.
1976-ban Nyíregyházán a Bessenyei György Tanárképző Főiskolán szerezett diplomát földrajz-rajz szakon, majd
1996-ban Iparművészeti Főiskola környezetkultúra szakán végzett.
1976-tól a hajdúböszörményi Bocskai István Gimnázium rajztanára.
1999-ben a Hajdú-Bihar megyei őszi tárlaton Nívó-díjat kapott.
2000-től tagja a Magyar Alkotó Művészek Szövetségének.
2000-ben megjelentetett egy kalendáriumot, melyet akril munkáival illusztrált.
Nyaranta hazai és külföldi művésztelepeken alkot.
A főiskola után textilezéssel foglalkozott, ma már csak akril, olaj és kollázs képeket festek.

„. Absztrakciója, gesztusai nem a legközvetlenebb élményhez, a látványhoz kapcsolódnak, sokkal inkább az anyag lényegére figyel, kompozíciós elemeinek mozgatója inkább ez a faktúrájában is erőteljes rendező elv, mert Gajdán Zsuzsa belső tájaiból merít, intellektualitásából épít.” ( Antall István)

Mesterei: Bényi Árpád, Balogh Géza

„ Gajdán Zsuzsá töretlen hite megóvja attól, hogy letérjen maga választotta útról. Művei nem árulkodnak arról, hogy az emberi szemmel nem látható világ képzetét sugallja vagy éppen a kozmosz iszonyatos méretét. Együtt lélegzik benne a világmindenség-az az atommagtól a galaxisig- a színek, formák, arányok és a mozgás egyensúlyával.” ( Tarczy Péter)






Katona Bálint Debrecenben élő költő, aranydiplomás képzőművész, művészeti vezető.
Tagja több hazai és nemzetközi művészeti társaságnak, a Magyar Írószövetségnek, a Magyar Fotóművészek Szövetségének.
Rendszeres résztvevője a Chicagói és Indianapolisi mesterkurzusoknak.

Nevéhez fűződik a műfajteremtő;plasztográfia; (fényérzékenyített festmény) kidolgozása is, mellyel Párizsban megnyerte az újító művészek világversenyét.

Tíz kötet szerzője ill. társszerzője, a Bálint díj névadó alapítója.
Közel harminc éves munkássága alatt húsz országban, több mint száz önálló kiállításon mutatkozott be. Negyven országos és nyolc nemzetközi díj kitüntetettje. Mintegy félszáz alkotását őrzik múzeumokban, közgyűjteményekben.

Úttörője az un. szintetikus művészetnek melynek a lényege az izmusok ötvözése, akár egy képen belül is. Alkotásain felfedezhetőek a stílusjegyek az akadémizmustól a kubizmusig, az impresszionizmustól az avantgárdig.
Képeinek, verseinek témája az éden az édenkeresés, a földi lét titkainak fürkészése, a két nem viszonyának analizálása, és az életbe vetett hit, melynek köszönhetően az EMBER sohasem roskadhat össze a kereszt alatt.

Tavaszt bontok ecsetemmel
-tubusba zárt lázadást-
gyökértelen reményekre
öntök lelki ráadást.

/K.B./






1949-ben született Máriapócson. Diplomáit a Budapesti Műszaki Egyetemen, az Ybl Miklós Műszaki Főiskolán és a Bessenyei György Tanárképző Főiskolán szerezte. 1981 óta szerepelnek munkái debreceni, megyei és országos tárlatokon. Eddig 90 önálló kiállítása volt. 2005-ben a Művészetek Palotájában szerepelt 25 festményével. Legutóbb a debreceni Belvárosi Galériában mutatkozott be.
Mestereinek Boldizsár Istvánt, Halápi Jánost, Holló Lászlót és Tar Zoltánt tekinti. Patay Lászlótól, Bényi Árpádtól, Valkovits Zoltántól és Berecz Andrástól sokat tanult. Szellemi mestereinek a nagybányai festőművészeket tartja.
Tagja a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének, a Magyar Rajztanárok Országos Egyesületének és a Művészetbarátok Egyesületének. Meghívott tagja a Cívis Nemzetközi Művésztelepnek és a Hortobágyi Nemzetközi Művésztelepnek. A debreceni Brassai Galéria vezetője 1989 óta, ahol eddig 220 kiállítást szervezett és bonyolított le. A Brassai Galériában található az általa szervezett Kazettás pannó kiállítás, mely 32 db nagyméretű olajfestményből áll. Máriapócson, Mátraházán és Debrecenben a Suliszerviz Szakértői irodában és Pedagógiai Intézetben állandó kiállítása van. A Medgyessy Ferenc Gimnázium képzőművészeti tagozatán tanított festészetet. 30 évet töltött el a közoktatás területén, mint tanár. Eddig 18 könyvet illusztrált neves költőknek és íróknak.
A „SZÓLA” rádió és a Friss Rádió képzőművészeti műsorvezetője volt 8 évig. Megjelent könyvei:
1998 - „Szóla” Paraván,
1999 - Újra „Szóla” Paraván,
2000 - Debreceni Paraván,
2003 - Cívis Paraván,
2003 - Szirmok csókolóznak,
2004 - Színes paletta,
2005 – Hej Debrecen,
2005 - Színekre szavak,
2006 – Őrangyal.
2007 – Mert a BARÁTOM
Egy debreceni hetilapban képzőművészeti rovatot vezetett, ahol 260 írása jelent meg.
A Hajdú-Bihar megyei középiskolás diáktárlat zsűrielnöke volt 15 alkalommal. Tagja volt az I. Országos Középiskolás Képzőművészeti Diáktárlat Zsűrijének. Kitüntetései, díjai:
1988 - Bolyai-emlékplakett,
1998 - megyei Őszi tárlat nívódíja,
1998 - Máriapócsért Pro Urbe kitüntetés,
2001 - Holló László-díj,
2001 - „Debrecen Város Kiváló Pedagógusa" kitüntetés,
2003 - 2004 – és 2006 Debrecen Kultúrájáért Alapítvány alkotói ösztöndíja,
2004 - Máriapócs Díszpolgára,
2004 - Brassai Sámuel plakett.
2004 - Boromisza Tibor-díj,
2006 – Brassai Művészeti-díj
Több országban volt tanulmányúton és alkotótáborban: Hollandia, Olaszország, Spanyolország, Portugália, Marokkó, Tunézia, Egyiptom, Norvégia, Görögország, Románia, Németország, Szlovákia, Oroszország, Kína.




Uzonyi Ferenc
Debrecen



1963-ban született, Hajdúböszörményben.
Egyetemi évei alatt a DATE Csontváry, majd Mata János Képzőművészeti Körben tanult. Tanárai Rácz Imre, Lukács Gábor, Gilbert Lupfer, Kapcsa János, Fátyol Zoltán voltak.

1987-ben egyetemi képzőművészeti pályázaton I. díjat nyert. 1991 óta szabadfoglalkozású képzőművész.
Rendszeres résztvevője a hazai és a nemzetközi tárlatoknak. Bemutatkozott már Bécsben, Hamburgban, Karlsruhéban és New Yorkban is.
Festészete erősen természetelvű. Többnyire szimbolista jellegű, figurális kompozíciókat és csendéleteket fest.
Kedvenc témája a napraforgó, domináns színei a sárga, a narancs és az aranyokker.
Művészete a valóság és az álom határán halad és a mesterek ösvényébe torkollik.