Okt. 8.
Nem sok változás történt a megszokott, megéléseimet tekintve. Annyi volt az érdekes, hogy a faodúban először megmosdatott a vízelem, majd ezután bugyolált be a faelem a pihe-puha bolyhokba.
Ahogy köszöntöttem a levegő elemet, egy bőrdudát láttam, amelyik hol duzzadt, hol apadt, mintha pumpálta volna a levegőt, így segítve a légzésemet.
Okt. 15.
Az előző hét óta tartom a formámat, nem estem vissza. Nem volt könnyű eljutni idáig, de a kitartás meghozza a gyümölcsét, és az átélt gyönyörűségek kárpótolnak mindenért.
Bevált szokásomhoz híven, köszöntöttem a kisasszonyokat, akik visszaköszöntek, és maguk közé vontak, táncolni. Közben csiripeltek a madarak - megnyilvánult a hang-kisasszony.
Ezután az odúban pihentem a puha lágyságban. Egyenként köszöntöttem a 7 elemet. Érdekes volt, hogy a tűz körbefogta a fát, úgy táncolt, lobogva. "Ne féljetek - mondta, nem fog semmi kigyulladni". Odaszökkent a tűz mellé a víz, és felfelé tartó ívből hullatta alá a szépséges táncoló cseppjeit. Ekkor már ott álltam mellette. Megszólítottam levegő kisasszonyt, kértem a segítségét, mire ő egy ég felé haladó spirál formájában mutatkozott meg, mintegy felhívva a figyelmemet az emelkedő, gyógyuló utamra.
Földanya a vonuló őzikékkel kedveskedett. A Nap az alkonyati időszakot megszépítve festette arany-vörösre az eget.
Miután a körevet őrzőjével elmondtuk Boldogasszonynak (Természet Isten Anyának) a hála-imát, érdekes állathangokra lettünk figyelmesek. Nem tudtuk megállapítani, kik ők. Mintha ezernyi béka brekegett volna., de mégse. Próbáltuk megfejteni a rejtélyt, aztán mintha egy láthatatlan karmester intett volna a pálcájával, egy pillanat alatt mind elhallgattak. Mi pedig nem tudtuk megfejteni a Természet titkát. Sokat kell még tanulni.
Mondjon bárki bármit, a jóság, az önzetlen segítségnyújtás - ha semmit se várunk cserébe - mindig megtérül. Nem azonnal., valamikor. Az sem biztos, hogy attól kapjuk vissza, akin segítettünk.
Már akkor se volt jól a párom, amikor a körevetbe mentünk, de hiába mondtam, hogy maradjunk itthon. Rajtam akart segíteni, szegény. Le is esett lábról, tüdőgyulladást kapott. Este ért haza az orvostól, hozta a receptet, ráadásul még egy citrom se volt itthon egy jó meleg teához. Gondban voltam, mert nem bírok gyalogolni, de hál'Istennek, megoldódott. Egy barátnőnk megvette a citromot, és elsietett az ügyeletes gyógyszertárba is. Megkönnyebbültem. Másnap egy másik barátnőm, aki nemrég két településsel odébb költözött, eljött, hogy segítsen pár órát.
Imádkoztam, és kértem az elemeket, segítsenek, hogy elláthassam az én betegemet. Teljesítették a kérésemet. Hála érte és köszönet!
A kritizálás, mások megszólása helyett hasonlóan kellene az embereknek viselkedniük egymással, és máris szebb, boldogabb életet élhetnénk. Csak rajtunk múlik.
Mondjátok, ez olyan nehéz?
Ha szeretnél szertartásokat tanulni és azokon részt venni, akkor az alábbi címen jelentkezhetsz:
magyarmagura kukac gmail pont com