Médiapropaganda I.
Két féle ember létezik.
Egyik: a mindent elfogadó, kritikai önállóság nélküli, bólogató tapír, aki tenger mocskot tényként nyal be, a hivatalos közlőszervektől, anélkül, hogy akár egyetlen percig is elgondolkodna annak realitásán.
Másik: kritikai önállósággal rendelkező gondolkodó, aki nem elégszik meg a média vályúból, elé tényként tálalt romlott moslékkal.
(természetesen van más kategória is, de ebben a cikkemben ezt tárgyalom bővebben)
A világról és történéseiről alkotott véleményünk, folyamatosan változik.
Ám nem attól: a szomszéd Pista bácsi mikor szellentett utoljára akkorát, hogy a faluban lézengő magevő borzok is szektába tömörültek, hanem attól, amit nap mint nap arcunkba tol a tömegtájékoztatásért felelős fősodratú média.
Ennek pedig akkora hatalma van, amit ebben a pillanatban valószínűleg meglehetősen alábecsülünk, mivel jócskán felülmúlja Pista bácsi illetlen viselkedését.
Hol, miért kezdődik az egyik, és ér véget a másik, nehéz megmondani. Ugyanis sok esetben jobban meg van hülyítve egy több diplomás ember, mint egy iskolatázatlan hajléktalan.
A fősodratú média megmutatja nekünk: ki, mennyire életrevaló, mennyire képes önmagát megvédeni a rendszer "gondoskodásától".
Ha pedig ez a gondoskodás átcsap egy rejtett pusztításba, (ahogy most is) a megvezetett ember nem képes észrevenni, mikor így vagy úgy az életére törnek.
Itt válik el a korpa a búzától.
Akik rábízzák magukat a rendszer mindenható irányítására, feltétel nélkül elfogadják nárcisztikus, jellemromboló parancsait: valószínűleg tömegsírokban végzik.
A maradék, akik gondolkodnak is:
esélyük lesz életben maradni.
Az elmúlt időkben olyan információk tárultak fel előttem, melyeket képtelen vagyok megosztani veletek, mivel azoknak logikai és esszenciális felépítése jóval túlmutat egy átlagember racionális elemzőképességén.
A szisztémákat, forgatókönyveket pedig nem emberi lények dolgozták ki, hanem univerzumunk valamely eldugott zugából származó sötétlelkű paraziták.
Ezért most ebbe bele sem kezdek.
Később kísérletet teszek arra, hogyan tudom érthetően megfogalmazni mindazt amire rájöttem.
Azonban minél több puzzle darabot illesztek össze, annál bonyolultabbá és hatalmasabbá válik az összkép.
De maradjunk a médiánál.
A módszerekbe nem megyek most bele, milyen utakon, módokon érik el, hogy leborulva imádják őket és amiket mutatnak, az egy következő cikk tartalma lesz.
Azt javaslom: légy kritikus, gondolkodó, alapos, és tudd, hogy pont az a belső megérzés fog megmenteni, amit kiskorodtól elnyomtak benned.
A lelked kell nekik.
Az a csoda, amit Istentől kaptál.
Vigyázz rá.
Árvai Attila ©2020-07-21
https://www.facebook.com/profile.php?id=100009497571817