Spirituális történések

Lendvay Katalin Boldogasszony festménye március 22-én Csongrádra érkezett. Szép verőfényes szombat délután Simmer Sándor csongrádi fafaragó művész tanyáján SZER-tartás keretében emlékeztünk Gyümölcsoltó Boldogasszonyunk ünnepére. A csodálatos festmény ez alkalommal is központi résztvevője volt ennek a szép ünnepnek. Sokan, érezve Boldogasszonyunk energiáját, a kép elé tartották a kezüket.

A tulok hívó szavára mindahányan, akik ott voltunk - szerte az országból -, kört alkotva megfogtuk egymás kezét. Miközben hallgattuk a SZER-t tartó táltosasszony szavait, megpillantottam tőlünk jobbra Gábriel arkangyalt, balra Napapácska irányából karddal, páncélosan Mihály arkangyalt, jobbra mögöttünk pedig óarany-bordó ruhában a Dalai Lámát. Akkor ott úgy éreztem, mintha azért jöttek volna ők is, hogy elősegíthessék a SZER tökéletes végrehajtását, és megerősítve hitünkben, egységbe kovácsoljanak bennünket, és ugyanakkor védelmezzenek is. Amikor a táltosasszony megidézte a Szentháromságot, Jézust, a Boldogasszonyt és másokat, én Jézust és Boldogasszonyt nagyon valóságosnak láttam és éreztem. Jézus vörös ruhát viselt.

S amikor a tűz lángra lobbant és megszólaltak a dobok, a Tűz angyalának jelenlétét is éreztem. Aztán a megidézett szentek felszálltak a magasba és a tűz mellett pörögve-forogva mintha átjárót nyitottak volna, összekötve a Földet az Éggel. Másodjára is megjelent a Boldogasszony, akinek a ruhájáról rengeteg öt centi széles, különböző színű szalag lógott. Mindenkinek jutott egy-egy szalag, melynek vége még most is itt van a kezünkben. Boldogasszony így magához is és össze is kapcsolt bennünket, EGY-s-Ég-et teremtve közte és közöttünk.

Az új dobok beavatását követően újabb látomás következett: fehér bőgatyás férfiak vezettek elő egy gyönyörű, táncos lábú, fehér paripát, majd körbevezették a dobosok körül. A dobok hangjaira fehér ruhás táncoló férfi alakokat, később táncoló nőket pillantottam meg, ahogy ropoták a "magyarost" a dobosok körül. A festmény közelében nagy energiákat éreztünk. Besötétedett már, mire a SZER-tartást követő beszélgetéseknek is vége lett, akkor bevonultunk a jurtába, és a dorombok hangjaira egy vágtató lovas körvonalait pillantottam meg. Többször is körbelovagolt a lovas a padsorok között. Mintha boldog lett volna, hogy visszatértünk őseink hitéhez. Más látomásom aznap este nem volt.

(Taki-Ta)


VISSZA